A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

A relytéj ( 12.fejezet )

Isaac szemszöge:

Amint Derek kimondta már hívtam is Scott-ot. Azonnal ki kell ezt derítenünk, hogy kivel csinálhatták és, hogy miért.

-Scott!
-Igen Isaac. Mi az?
-Camillával valami baj van.
-Mi az?
-Nem tudjuk, de siess és mindenféleképpen hozd Lydiát is!
-Oké! Azonnal indulunk! - majd ezzel ki is nyomtam Scott-ot és siettem vissza Derek-hez.

-Scott azt mondta, hogy mindjárt itt lesz Lydiával együtt.
-Akkor most már csak várunk.
-Komolyan?!
-Igen Isaac. Nem tudunk mit tenni vele per pillanat. Hamarosan itt lesznek és kiderítjük, hogy mi történt.

Scott szemszöge:

Éppen befejeztem az ebédem, mikor meghallottam csörögni a telefonomat. Odasiettem, majd fel is vettem azt.

-Scott!
-Igen Isaac. Mi az?
-Camillával valami baj van.
-Mi az?
-Nem tudjuk, de siess, és mindenféleképpen hozd Lydiát is!
-Oké! Azonnal indulunk! - fogtam magam, majd elkezdtem tárcsázni Lydia számát, közben pedig szaladtam ki a motorhoz, s indultam is.

-Lydia!
-Igen Scott?
-Pár perc és nálatok vagyok.
-Oké, de miért is?
-Camillával valami baj történt, és a te segítséged is kell!
-Rendben! Akkor siess! - majd ezzel a mondatával le is tette a telefont.

Hamar odaértem hozzá. Kint állt a teraszon, majd mikor meglátott azon nyomban elindult felém.

-Tessék Lydia. A bukó sisak.
- Köszi. Mehetünk. - majd ezzel a lendülettel el is hajtottam Derekhez.

Isaac szemszöge:

-Hol vannak már?! Már ide kellett volna érniük!
-Nyugalom Isaac! Biztos sietnek, de te is tudod, hogy én eléggé messze lakom.
-I-igen ebben igazad van.

Hirtelen az ajtót hallottuk meg, ahogy elhúzzák. Derek-kel arra fordultunk, majd Scott-ot és Lydiát találtuk meg.

-Megjöttünk! - üdvözölt minket Scott.
-Uram Isten Lo! - szaladt oda Lydia a pulthoz.
-Mi történt vele?! - kérdezte nyugtalanul.
-Csak annyit tudunk Lydia, hogy valami látomása lehetett. - válaszolt neki Derek.
-É-és mi volt b-benne? H-hogyan zajlódott le?
-Hát azt látta valószínűleg, amit "álmodott".
-És az mi volt?
-Ha hagynád, hogy befejezzem a mondataimat, akkor megtudod.
-Jó. Igazad van. Bocsi.
-Szóval az " álmában" azt mondta a maszkosok helyén volt. Azt mondta, hogy egy asztalon, vagy ilyen fomogorvosi székben ült, majd meglátott egy alakot maga mellett, aki vagy ami ki tépte a fogait, majd körmeit. De szerintünk ez nem így történt?
-Hanem?
-Szerintünk látomása volt és egy bizonyos személlyel fog ez megtörténni. Vagy már megtörtént vele.
-És még valami?
-Igen. Isaac azt mondta, hogy ebéd után le akart ülni a kanapéra, de mielőtt leült volna el kezdett körbenézni a lakásban. Mintha sosem járt volna itt azelőtt. Elindult a folyosón, majd hirtelen fekvő állapotba került. Az oldala fele nézett, mintha látott volna valakit vagy valamit. Utána elkezdett sikoltani, mintha valamivel kínoznák, majd elájult.
-Ki kell derítenünk, hogy kik ezek az alakok! - szállt be a beszélgetésbe Scott is.
-Igen, de előbb meg kell várnunk, míg Camilla felébred. - jelentette ki Derek.
-Srácok, nem akarok beleszólni, de szerintem kezd felébredni. - mind a hárman azonnal oda rohantunk.

Camilla szemszöge:

Sötétség. Csak ennyit láttam semmi mást. Ám hamarosan elkezdtem hangokat hallani és támadt annyi erőm, hogy kinyissam szemeimet.
-Áááhhh jesszusom emberek!!! Nem ismeritek azt a fogalmat, hogy személyes tér megadása?!
-Bocsi Milo csak kíváncsiak voktunk, hogy mikor ébredsz fel. - válaszolta kedvesen barátosném.
-Várjunk csak! Én-én, miért vagyok Derek-nél?
-Mert idehoztalak azután, hogy elájultál.
-És jól tette.
-És...mennyi ideig voltam kiütve? - kérdeztem kicsit félve a választól?
-Hát úgy kb. 1 óráig. - válaszolta meg nekem Isaac.
-És apum jól van?
-Hát őt még nem láttam nálatok, de biztos jól van.
-Oké. Na és mit is keresek itt?
-Azért vagyunk itt, mert ki kell derítenünk, hogy mi történt, de addig nem megy, amíg el nem mondod az igaz történetet. Mert tudom, hogy hazudtál Isaac-nek arról, hogy mit álmodtál. Nincs igazam? - a többiek azonnal rám néztek reménykedve, hogy Derek-nek nincs igaza, de sajnos mégis.
-Igen nem mondtam el mindent, de most csak a rövid verziót mondom el. Szóval a Rém doktorok rejtekhelyén voltam, és hallottam egy ilyen korombeli srácot sikítani, ordítani. Oda mentem a sráchoz, majd láttam, hogy egy alak szedi ki a fogait, s körmeit. És ebéd után, mielőtt rákérdeznétek, amikor a látomásom volt én voltam az a srác.
-És miért nem mondtad el az igazat? - kérdezte Scott és Isaac egyszerre, de Isaac hangnemében éreztem egy kis dühöt.
-Mert nem szerettelek volna titeket bajba sodorni. Úgy éreztem ez az én ügyem, amit meg kell oldanom és lezárni. Sajnálom.
-Semmi baj Camilla megértem. De az sem lett volna baj, ha az igazat mondod Isaac-nek, mert egy idő után úgy is rá jöttünk volna.
-I-igen ez igaz. - mosolyodtam el kicsit zavaromban.
-Na mindegy. A lényeg az, hogy most már ébren vagy és tudjuk a teljes story-t. - mondta Lyds.
-Már csak egy terv kell, meg egy kis segítség a többiektől. Mindjárt ide hívom őket. - jelentette ki Scott, majd elindult telefonálni. Hirtelen egy furcsa hangot hallottam, majd az ablakok felé fordultam. Vért láttam ott. Felálltam az asztalról, s elindultam felé. Éppen tapintottam volna meg az üveget, mikor Isaac hozzámszólt.
-Milo te mit csinálsz?
-Te nem látod?
-Mégis mit? - gyors' visszafordultam az ablakhoz, de a vér már nem volt ott. Gyorsan valahogy mondanom kellett valamit.
-Hogy itt koszos az ablak?
-Milo....az igazat.
-De hát igazat mondok!
-Tudom, hogy nem.
-Rendben. Csak egy kis vért láttam az ablakon ennyi. - mondatomat egy ásítással fejeztem be.
-Fáradt vagy?
-Egy kicsit. Megyek ledőlök egy kicsit a kanapéra.
-Jó. - itt elváltak útjaink. Én elindultam a kanapéhoz Isaac pedig vissza a többiekhez. Az igazat megvallva eléggé kényelmes volt az a kanapé. Lehunytam szemeimet, majd azon nyomban el is nyomott az álmok világa.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy nem posztoltam rész kb. másfél hónapja csak (ha lehet ezt így mondani😂) ihlet túrán voltam. Mert: nem akarok nektek félkész munkát kiadni, mert azt nem érdemlitek meg és mert olyan munkát szeretnék kiadni a kezemből, ami nekem is tetszik. Mégegyszer nagyon sajnálom. Remélem azért nem vettem el a kedveteket a könyvtől. Remélem tetszett ez a rész. Ha igen ezt egy vote-tal tudod jelezni és a kommenteket/kritikákat is szívesen várom, csak annyit kérek, hogy aki csak be akar nekem szólni az inkább ne is írja le, mert én is tudom, hogy nem vagyok egy nagy író, de élvezem és remélem ti is. További szép napot/estét! PUSSZANCS! 😘❤