A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

A szezon 1. meccse (4. fejezet)

Reggel arra keltem, hogy egy eléggé kényelmetlen, és zavarba ejtő pozícióban feküdtünk Lydiával a kanapén amit kinyitottunk. Az eredeti pozíció úgy nézett ki, hogy én a kanapé bal oldalán Lyds pedig a kanapé jobb oldalán feküdt. Na és akkor ebből a helyzetből úgy keltem fel, hogy Lydia feje a nyakamnál, az én lábaim a csipője köré gabalyodtak és az ő lába pedig fel volt húzva, így egy lába egy háromszöget alakított. Próbáltam hallkan kimászni, de nem jártam sikerrel. Hirtelen íriszeim megpillantották az órát, mely 7:36-ot mutatott. Próbáltam gyorsan felkelltetni Lyds-t, és, mikor felkelt már rohantam is volna öltözni, de mivel össze voltunk gabalyodva így leestem a kanapéról és Lyds-t is vittem magammal. Nagyot csattantunk a földön, majd mikor egymásra néztünk mindkettőnket elfogott a nevető görcs. Mikor abbahagytuk már a nevetést elindultam és gyorsan letusoltam, majd az előkészített ruhát felvettem és indultam is vissza Lyds-hez. Elvettem egy almát a gyümölcs kosárból, majd fogtam a gördeszkám és elindultunk.

Lydia még gyorsan haza hajtott, hogy elkészülhessen én pedig elgördeszkáztam a suliig.

A parkolóná megláttam Scott-ot aki épp szállt le a motorjáról. Amint meglátott elindult felém.

-Szia Scott!
-Szia Camilla! Hogy vagy?
-Egész jól, csak az este nem aludtam olyan sokat. - mondatomat egy kínos mosollyal kísértem.
-Az pech.
-És te, hogy vagy?
-Hát az este én sem aludtam sokat. Stiles-szal elmentünk egy kicsit sétálni az erdőbe hátha találunk valamit, ami rávezethetne a chimerák (sorry nem tudom, hogyan kell írni: Írói megj.) nyomára, de sajna nem jártunk sikerrel.
-Oh. Én azt gondoltam azért nem aludtá sokat, mert Stiles-szal készültetek a szezon első meccsére. De akkor ezek szerint tévedtem.
-Oh a fenébe! Elfelejtettem, hogy ma van a szezonnyitó meccs! A francba! - szídta magát Scott.
-Scott? Mi leszma az elő óránk?
-Töri azthiszem.
-Oké köszi!

Megkezdtük utunkat a szekrényeink felé, majd a terem előtt találkoztunk. Bementünk a terembe, majd helyet foglaltunk. Scott a harmadik oszlop második asztalánál foglalt helyet én pedig mögötte.

Lassan kezdetét vette az óra.

Úgy az óra felénél benyitottak. Isaac volt az.

-Na végre. Csak megjött Mr. Lahey! Foglaljon helyet! És ma órái után büntetésben lesz! Na hol is tartottam. Oh igen hát persze..... - folytatta tovább az unalmas monológját a...igazából nem is tudom, hogy miről, mert egyáltalán nem érdekel a történelem. Gondolatmenetemet egy nagy csattanás zavarta meg amit egy "bot" okozott. Felnéztem és a "bot" végén megláttam a tanárt.

-Ms. Argent ön alszik?! Netalán untatja önt a tananyag, vagy úgy véli, hogy ön jobban eltudná magyarázni mint én?! Mert, ha igen tessék csak átadom a helyet! Mit mondtam 1 perce a tananyagról!?
-Nem tudom tanár úr. Nem figyeltem.
-Akkor ön is büntetésen lesz Mr. Lahey-vel együtt! Valakinek még van kedve csatlakozni hozzájuk!!? - az osztályra néma csend telepedett. - Én is így gondoltam. Most pedig folytatom is.

Remek büntetésben leszek. De ez még nem elég. Még Lahey-vel is leszek összezárva. Lehetne ennél rosszabb? 'És igen ezt nem kellett volna feltennem, mert hát mindig ilyenkor csap le a villám. '

-És Mr. Lahey-nek és Ms. Argent-nek jelzem, hogy beírtam az órára fejenként egy egyest.

Marhajó. Hogy apu ennek mennyire fog örülni. Majd otthon biztos kapok tőle egy hegyibeszédet arról, hogy 'hányszor megmondtam már' és, hogy 'a tanulás a megélésedhez kell, és, hanem tanulsz megbuksz. Ha megbuksz akkor rossz helyekre fognak csak felvenni dolgozni. Ha rossz helyre kerülsz alig lesz fizud. Ha alig lesz fizud nem tudod fenttartani se a családod se magad. Hanem tudod a családodat és magadat fenntartani meghalsz. ' És így biztos nem enged, majd el a meccsre. Pedig nagyon szívesen eljöttem volna. Megnéztem volna, hogy hogyan játszanak a barátaim. Meg persze Isaac is. Várjunk csak miről is beszélek. Hisz Isaac nem a barátom. Akkor miért érdekel engem annyira. Biztos azért, mert nem akarom, hogy miatta veszítsen a suli. Igen. Igen biztosan ez az oka. Gondolatmenetemet a csengő fülsiketítő zaja zavarta meg. Gyorsan bepakoltam mindent a táskámba, majd szaladtam is ki a teremből.