A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

Első nap az új sulimban! (2.fejezet)

Reggel a fület siketítő ébresztőmre keltem, és mivel még nem akartam felkelni morcosan a födhöz vágtam a telefonom. Mikor realizáltam, hogy még is mit csináltam gyorsan odakaptam tekintetemet a telefonomra, ami szerencsére nem tört el.

Lassan kimásztam az ágyamból, hogy letusoljak és átöltözzek.

Eláldogálhattam egy kis ideig a szekrényem előtt, mert mire kiválasztottam mit szeretnék felvenni addigra már 7:40 volt. Sietve felkapkodtam magamra, majd kirohantam a konyhába és elkaptam egy almát az asztalról, aztán már zártam is be a lakás ajtaját.

Tarthatott vagy 10 percig amíg leértem ugyanis, amikor bedugtam volna a fülhallgatót a telómba, majd a fülembe már 7:52 volt. Futottam ahogy csak bírtam, hogy idöben beérjek. Nem lett volna jó már az első napomon elkésni, de persze ilyenkor otthon felejtem a gördeszkámat és futhatok.

Épp hogy beértem be is csöngettek. Rohanva indultam el először a szekrényem felé vettem az utamat, amit később meg is bántam mivel így még többet fogok késni óráról. Már majdnem a terem előtt voltam, amikor meghallottam, hogy becsapódott a bejárati ajtó. Odakaptam a fejem, majd egy egész magas, helyes, szőkés hajú, zöldes kék szemű srácot megláttam. Megigéztek a szemei, de aztán eszembe jutott, hogy még mindig nem értem be a terembe. Szaporán megindultam a terem felé mit sem törődve a sráccal. Az volt a nagy mázlim, hogy még nem volt bent a tanár, így fogtam magam és leültem egy üres helyre. Egy eléggé magas, sötét barna hajú és gesztenye szem színű srác mellé telepedtem le. Szimpatikusnak tűnt a srác, de nyomába sem ért annak akit a folyosón láttam.

-Szia! Scott McCall vagyok! - mutatkozott be udvariasan, de én viszont sokkot kaptam. 'Szóval ő volt Alli első barátja' mondtam magamban, azonban Scott elkezdett furcsán nézni rám, majd realizáltam, hogy én még mindig sokkban ülök.

-Ömhhh....én meg .....Camilla...Argent vagyok. - annyira zavarban voltam, hogy mást nem tudtam kinyögni, de mire a srác vagyis Scott válaszolt volna nekem kinyílt az ajtó és...és nem hittem el amit láttam. Az a srác volt az akin megakadt a tekintetem, amint belépett az iskolába. Pedig reménykedtem, hogy nem leszek vele első órán. Gondolat menetemet a mellettem ülő Scott zavarta meg.

-Szóval..akkor te vagy Allison ikertestvére. De, hogy hogy nem láttalak még téged? - elkezdett pásztázni a szemeivel, ami egy kicsit zavarba ejtő volt, de tudtam, hogy csak azért bámuo ennyire, mert valami hasonlóságot keresett rajtam és Allison közt.

-Igen, én vagyok az, és azért nem láthattál, mert én eddig mexikóban tanultam ki a "vadászságot" és ebben a Calaverák segítettek. (Bocsi, de nem tudom, hogy kell írni a nevüket:Írói megj.) Ja és..öhmm....Allison mesélte, hogy te meg a barátaid mik vagytok. És tudom, hogy nem ismersz engem annyira és én se téged, de gratulálni szeretnék az igaz alfasághoz. - ezen Scott meglepődött. Gondolom nem tudta, hogy tudok erről az egész vérfarkasosditól.

Egy perc múlva már meg is jelent a tanár így kezdetét vette az óra. Eléggé unalmas volt az óra. Egy idő után viszont egy olyan érzés kerített hatalmába, hogy valaki bámul engem. Próbáltam nem törődni vele csak az órára koncentrálni.

Mikor vége lett az órának gyorsan elraktam a tancuccaimat, majd rohantam is ki a teremből. Feloldottam a zárat a szekrényemen, majd ki pakoltam a táskámból és elővettem a következő órára való tanszereimet. Mikor megfordultam egy izmos mellkasba ütköztem. Felnéztem is azt a srácot láttam akit óra elött a folyosón.

-Szia! Isaac vagyok, de gondolom már ismersz. - erről eszembe jutott, hogy ő volt Alli második szerelme. Nagy zavaromban nem jutottam szóhoz. Mire megszólaltam volna hozzám szólt Isaac. - Te pedig ha jól tudom Camilla Argent vagy igaz? - gondolhattam volna, hogy kihallgatta a Scottal való beszélgetésemet.

-Öhm..igen. Szóval... - itt abbahagytam a mondatomat ugyanis nem mertem megkérdezni a srácot, hogy ő volt-e Allison pasija. Sajnos észrevette ezért megkérdezett.

-Szóval mi? Eléggé bűzlesz az idegességtől.

-Csak...csak azt akartam megkérdezni, hogy...te voltál-e Alli barátja mielőtt....tudod. - erre a fiú egy kicsit meglepődött, de utána válaszolt nekem.

-Igen...én voltam az. És..öhmm...részvétem a testvéred miatt. - a hangján hallottam, hogy próbálja vissza fojtani a sírást.

-Köszönöm. A-azt is, hogy válaszoltál. Viszont szerintem én most megyek is órára úgyhogy szia! - eröltettem magamra egy mosolyt, majd otthagytam a fiút. Furcsa érzések kavarogtak bennem a beszélgetés után, de próbáltam kiverni a fejemből. Isaac nagyon rendes volt így ez nehezen ment.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam új részt, de az ünnepek miatt sok volt a családi összejövetel és ez megnehezítette a dolgomat. Igyekszem hozni a részeket! A kövi résznél talizunk addig is PUSSZANCS😘❤