A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

Lacrosse (3. fejezet)

A következő órám tesi volt így siettem az öltözőbe, viszont mikor beértem azt láttam, hogy a lányok már öltöznek is vissza. Nem értettem a helyzetet szóval megkérdeztem őket.

-Lányok? Miért öltöztök vissza?

-Azért, mert holnap este lesz a szezonnyitó lacrosse meccs, és az edző bá' ilyenkor mindig "megdolgoztatja" a fiúkat. Így szerencsére nekünk nem kell fociznunk és a lelátón beszélgethetünk vagy megírhatjuk a házinkat. - válaszolt kedvesen egy eper szőke hajú lány. - Egyébként Lydia vagyok! - mutatkozott be nekem ezek szerint Lydia.

-Camilla. És köszi. -válaszoltam, ahogy azt illik.

-Camilla? Szóval te vagy az új lány igaz?

-Igen.

-Remélem mi még nagyon jóban leszünk, de szerintem most már ki kéne menni az öltözőből, mert hamarosan kezdődik az óra, és már mindenki kiment az öltözőből. - Amikor befejezte mondatát csodálkozva néztem körbe. Tényleg nem volt már senki a teremben. A lány hagyott körbe nézni, majd megragadta a kezemet és elkezdett kifele húzni.

Amikor kiértünk a pályára már az összes fiú ott volt. Lydiával leültünk a lelátó második sorára, majd onnan néztük az edzést.

Az elején futottak. Szinte mindenki hamar megtette azt a kör mennyiséget amit az edző kért úgy 3 perc alatt. Csak egy fiú bénázott a végén. Valami Stillinski lehetett. Nem értettem rendesen az edző bá'-t, mert közbe Lyds beszélgetett valakivel. A fiú és az edző veszekedése után beállt mindenki egy oszlopba egy-egy ütővel. Az első srác elé ki volt téve vagy tíz labda. Felvett egyet, majd megiramodott a kapu felé és gólt lőtt. Utána jött a következő és így tovább. Csak úgy nézelődtem, amikor megláttam Isaac-et a pályán ahogy épp felvesz egy labdát és elindul a kapu felé. Sikeresen belőtte a labdát aminek annyira örültem, hogy elkezdtem olyan hangosan tapsolni amilyen hangosan csak tudtam. Lydia kérdőn nézett rám, majd meglátta az imént gólt lövő srácot visszafelé baktatni az oszlop végére és minden leesett neki.

-Camilla?

-Igen?

-Neked tetszik Isaac? - kérdésére a szívem hevesebben kezdett el verni, arcomra halvány pír szökött.

-Öhmm..nem? - próbáltam minnél természetesebb lenni, és úgy tűnni, mintha a legkevésbé sem érdekelne Isaac, de a lány sajnos észre vette, hogy hazudok.

-Camilla. Tudom, hogy hazudsz! - egy pillanatig tétováztam, majd megszólaltam.

-És, ha tetszik. Akkor mi van? Én biztos nem tetszem neki.

-Ugyan már! Ne légy ilyen önbizalmatlan. Biztos kedvel téged ugyanis egész Bioszon téged bámult. - az utolsó mondatán nagyon meglepődtem, és szerintem ezt ő is észre vette.

-Tényleg? - söpörtem egy tincset a fülem mögé.

-Igen. Tényleg. Annyira bámult téged, hogyha a szemeivel lézert tudna lőni akkor már rég átlyukasztott volna. - mondta miközben próbálta visszatartani nevetését.

Hamar elrepült az idő, ahogy Lydiával beszélgettem, mert, mikor haladtunk a szekrényeinkhez akkor ellenőriztem az időt és már 9:56-volt. Elköszöntem Lyds-től, majd rohantam a szekrényemhez előkeresve a következő órára a tancuccaim.

'Végre vége az első napnak!' Gondoltam magamban. Végülis egész jól telt. Lettek barátaim, túléltem a tanárokat és...nos igen lénygében ennyi. Kiérve a suliból már rohantam is volna haza, ha Lydia nem kap el.

-Camilla. Várj! Nem lenne kedved együtt tanulni? - kérdezte kicsit félve a választól.

-Persze. Örömmel. Jó, hogyha nálunk tanulunk? Csak, mert nekem még otthon el kell intéznem valamit.

-Persze jó! Akkor induljunk is.

-MEGJÖTTEM APA, ÉS HOZTAM EGY VENDÉGET! - kiáltottam el magam, amitől a mellettem álló lány meg is torpant egy kicsit. Nem érkezett válasz.

-Nincs itthon.....sajnos. - mondtam az utolsó szót alig hallhatóan de Lydia meghallotta. - Na mindegy. Gyere erre van a szobám. - bementem a szobámba és lepakoltam, majd mikor megfordultam a lány még mindig az ajtóban volt és mintha emlékek öntötték volna el. Gondolom akkor lehet, hogy Alli egyik barátja volt.

-Lydia minden rendben? - kérdeztem hallkan a lánytól.

-Igen, persze. Csak az emlékek. - mondta elcsukló hangon. Odamentem hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem. Viszonozta az ölelést és alig hallhatóan elkezdett pityeregni. Elválltunk, majd megtörölgette szemeit.

-Szóval ismerted a tesóm.

-Igen. Ő volt a legjobb barátom. De remélem te is az leszel. - mosolyodott el. - Na, de akkor kezdjük el a házit. - Lehuppantunk az ágyra, majd elkezdtük írni a házit.

Megírtuk a házit, majd betessékeltem a nagyszobába, és mondtam neki, hogy válasszon egy filmet a 3 közül. Én addig melegítem a popcornt. Az 1. film Star Wars - a jedi visszatér a 2. Jumanji (a legelső, nem a videójátékos) a 3. pedig a Reszkessetek betörők volt. Végül a Jumanji mellett döntöttünk mivel nincs karácsony és, mert egyikünk sem nagy Star Wars rajongó. (bocsi Star Wars rajongók:Írói megj.) Úgy kb. a film felénél lehettünk amikor Lyds már elaludt. Nekem is kezdtek leragadni a szemhéjaim, majd elragadott az álmok világa.