Ilyen nincs! xBEFEJEZETTx

2.❣︎

Sóhajtottam egyet.. ilyenkor utálom a húgom.. tudja jól hogy nem szeretek új emberekkel megismerkedni.. és kínos helyzetbe hozni magam.. most még is ezt kell tennem.. mit mondjak? Szia a húgomat hoztam.. majd jönnek érte a szüleim?! Ez olyan gáz! Vagy nem? De.. kurvára..

Becsengettem.. nincs veszteni valóm.. úgy sem találkozok velük többet.. remélem..
Egy tetkós fiú nyitotta ki az ajtót.. nagyjából 190cm.. igazából csak a mellkasát láttam.. huhaaa..nem mondom hogy rossz látvány volt..Aisah.. szedd össze magad és beszélj.

-Sziaasztok!-üdvözölt minket.
-Sziaa.-köszöntünk neki egyszerre vissza.
-Te vagy Boti báttya? Megbeszélték ma a suliba anyukáddal hogy Boti segít Dominikának a lemaradást visszahozni.
-Igen én vagyok, gyertek beljebb!-állt félre az ajtóból hogy beférjünk.
-Én nem mennék be.. megyek haza..-néztem a földre le kínomban.
-Biztos? Ja egyébként Brúnó vagyok!-nevetett.
-Teljesen biztos. Én Aisah.-erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.
-Nagyjából 2 óra múlva jönnek érte a szüleim..
-Rendben el lesznek,ne aggódj.-mosolygott rám.
-Menj be Dominika, Botit a kanapén találod.-mosolygott a húgomra.
-Oké.-egy gyors válasszal már el is húzott.
-Egész biztos nem jössz be egy kávéra?-próbálkozott be harmadjára is.
-Jó legyen..-mosolyogtam el magam..
-Aztaa, te tudsz mosolyogni?-nevetett.
-Haha, meg ne gondoljam magam.-nevettem én is egy kisebbet.

Bementünk a házban, azon belül a konyhába. Nagyon szép ház. Domiék pont jöttek ki a szobából amikor hozzám szólt.

-Na mivan, csak beadtad a derekad?-nevetett.
-Nagyon vicces vagy.-forgattam a szemeim.
-Na Aisah, ne legyél ilyen velem.-nevetett magában, de lászott rajta hogy nevet..

Amíg Domi piszkált addig Boti töltött inni nekik, és bementek a szobába.
Megittuk a kávénkat, tök jól elbeszélgettünk. De tartom magam a tervhez.. haza megyek.

-Na mostmár tényleg mennem kell.. sosem érek haza.-álltam fel.
-Kikisérlek.-állt fel Brúnó is.

Elköszöntünk egymástól és elindultam haza, szerencsére 5percente mennek buszok, így hamar jött is a busz.. haza értem és leültem tanulni..

*Brúnó szemszöge*
Aisah elment. Én pedig leültem Ps-ezni.. Olyan szép ez a lány..
Botiék végeztek a tanulással és kijöttek mellém.

-Te Domi.. a nővéred mindig ilyen nehezen adja magát?-néztem rá.
-Aham, álltalában... sosem adta magát könnyen.. el sem akart hozni..
-Nagyon szép lány..-nèztem vissza a tvre.
-Csak nem bejön?-lökte meg Boti a vállam..
-Hagyjál már.. nem is ismerem.. én csak azt mondtam hogy szép..-néztem Botira szúros szemmel.
-Jónaa.. csak vicceltem.. vagy nem..-mondta az utolsó 2szót hallkabban.

Inkább nem is válaszoltam neki.. csak játszottam tovább...
Csengetésre lettem figyelmes így az ajtóhoz siettem..

-Jónapot! Maga Dominika anyukája?-nyitottam ajtót.
-Szia. Igen.

Elvitték Domit haza majd visszaültem Ps-ezni..

-Aaahj Botii..-kezdtem el hisztizni neki.. Olyan széép Aisah..
-Írj rá!-utasított..
-Hát.. nincs mit veszteni..-kaptam fel a telefonom.

-Nade.. mi a neve instán?
-Add ide.-nyúlt a telómért.
Beírta a nevét majd visszanyújtotta..
-Te ezt honnan tudod?-néztem rá.
-Tudtuk Domival hogy ez lesz.. leírta már nekem..-nevette el magát..
-Haha.. nagyon vicces.

*Aisah szemszöge*
Tanultam amikor érkezett egy értesítésem.. nem nagyon foglalkoztam vele.. tanulok.. most nem érek rá.. majd válaszolok neki ha úgy döntök.. igazából az sem tudom ki az.. vagy minek ír.. de érdekel úgy hogy megnyitottam....

___________________________________
Remélem tetszik♡