Ilyen nincs! xBEFEJEZETTx

11.❣︎

Alvó embereket, de megértem.. Ma koncertjük lesz, és nagyon későn érnek haza, szóval modt bepótolják az alvást.
Leültem a konyhába tanulni, amíg a fiúk alszanak.
Azon tűnödtem, hogy én 17 vagyok, ő (azaz Brúnó) 20, akkor hogy vagyunk meg ennyire jól?
Minden rendben köztünk, szinte egy veszekedésünk sem volt, vagy ha igen, nagyon hülye dolgon vesztünk össze... Nagyon szeretem ezt a fiút.
A gondolkozásomat Laci szakította meg.

-Szia, te már itthon?-ment a kávéfőző felé.
-Arra számítottunk hogy 2fele jössz.
-Nem, ma könnyű nap volt.. Csináljak kávét?
-Nem kell, megoldom, de azért köszi.-ejtett egy kis mosolyt az arcára..
Lefőzte a kávét,s már el is tűnt a sötét szobájában. Én folytattam a tanulást, vagyhát.. inkább csak próbáltam, mert nem volt kedvem tanulni, összepakoltam a cuccom és bementem Brúnóhoz a szobába. Mellé feküdtem és elkezdtem simogatni..

-Unatkozok, nem akarsz felkelni?-suttogtam neki.
-Te már itthon? Mennyi az idő?
-Fél 2.
-Gyere bújj ide, még egy kicsit alszunk.-nyújtotta a kezeit hogy had öleljen át. Amikor a közelében vagyok, melegséget érzek a szívemben. Boldogsággal tölt el vele lenni.

A "kis" alvásunk után, Brúnó kicsit összeszedte magát, majd visszajött a szobába.

-Héé, te az én pulcsimba voltál ma?-tornyosult felém, s a homlokonkat összeérintette.
-Hát, látod.-nevettem egy kisebbet.
-Igeen? Az engedélyem nélkül?-kezdett el csikizni..
Én csak nevettem, de már annyira, hogy nem kaptam levegőt.
-Elég Brúnó.-próbáltam kimondani pár szót.
Abba hagyta a csikizést és megcsókolt.
-Én úgy szeretlek.. mint maci a mézet..
-Én meeeg.. úgy szeretlek.. mint...-gondolkoztam el egy kicsit.
-Mint.. ahh... nem megy ez nekem. Csak szeretlek és kész.-csókoltam meg.
Brúnó ameddig csak tudott ott volt melletem, nehezen indult meg koncertre így, hogy nem mehetek vele mert holnap suli. Reméljük máskor összejön, mielőtt elmentek volna adott egy hosszú csókot..

-Majd jövünk kicsim.
-Jólvan. Szerintem nem találkozunk, majd csak délután. Nem keltelek fel reggel.

A fiúk elmentek, késő este volt, szóval elmentem fürdeni. Jó meleg vízet engedtem, s egy jó hosszú fürdőt vettem. Brúnó pólóját vettem fel ismèt, olyan jó hogy nem a saját oversize pólómban alszom, hanem az övében.
Viszonylag korán el is aludtam, hisz nincs mit csinálnom egyedül.
Nem éreztem, hogy éjszaka odabújt Brúnó, annyira mélyen aludtam.
Reggel a karjaiban keltem,adtam egy puszit a homlokára és kivánszorogtam a konyhába. Lefőztem a szokásos kávém és a kanapén instázás közben elszürcsölgettem. Arra kaptam fel a fejem, hogy iszonyat késésben vagyok, így felkaptam magamra a tegnap este kikészített ruhám, és mivel lekéstem a busz, kénytelen voltam felkelteni Brúnót, mert ha a következővel megyek, nem érek be.

-Kicsim..-keltegettem Brúnót..
-Kérlek beviszel? Elfogok késni.
-Hmm..-csak ennyi válaszra méltatott.. ezt egy nemnek vettem.

Átmentem gyors Lacihoz, hátha ő életképesebb..

-Laci.. bocsii hogy felkeltelek, de elfogok késni. Brúnó.. meg.. életképtelen.
-Nincs gáz, gyors felkapok valamit.-ült fel az ágyon.
-Nagyon köszönöm.-mentem ki a szobából, hogy feltudjon öltözni..

Fény sebességgel felöltözött, és 2 percen belül, már lent voltunk a kocsiban.

-Tényleg nagyon köszönöm, és még egyszer bocsi hogy felkeltettelek.
-Sokkal jössz.-mondta full komolyan.
-Na és mivel?-fordultam felé...