Ilyen nincs! xBEFEJEZETTx

17.❣︎

Szerencsére Brúnó tudta hol lakik Aisah édesanyja, így cél tudatosan mentünk arra. Aisaht kerestük az utcán, hátha tudok vele beszélni, de sajnos nem bukkantunk rá.
Mikor az anyukájához értünk, gyorsan siettünk az ajtóhoz..

-Jó estét! Aisah itt van?-szólalt meg Brúnó.
-Sziasztok. Itt van, most készül elmenni. Talán baj van?-aggódott.
-Hát igen, van egy kis baj. Nem  bánja ha bemegyünk?-tette fel a kérdést Brúnó.
-Nem, gyertek csak.

Beengedett minket, Aisah tényleg készült elmenni épp a cipőjét húzta.

-Kicsim.. kérlek.. hallgass meg.-térdelt le Brúnó mellé.
-Menj kérlek. Menj.. Csak fájdalmat okozunk egymásnak..-lökte el magától Brúnót..

*Aisah szemszöge*
Nagyon szeretem Brúnót, de most nagy fájdalmat ásott belém..

-Hallgass meg kérlek..-kezdett el potyogni a könnye.
-Figyelj Brúnó. Én nagyon szerettelek és még mindig szeretlek. De nem lenne minden olyan mint régen. Nekem ez nem fér bele..-töröltem le a könnyeim.
-Oké, értem. De legalább ne Petihez menj, aludj anyukádnál. Vagy gyere haza, és aludj ott. Nem kell velem aludnod, alszok én a kanapén..
-Nem tudnék abba az ágyba aludni, amiben egyszer veled aludtam..
-Akkor aludj Lacival.. Vele 100% biztos a Bro codex.. nem úgy mint Petivel..
-Brúnó.. hagyj..
-Kérlek.. nem akarom hogy bajod essen..
-Laci.. mond már meg neki hogy hagyjon..-néztem rá Lacira.
-Én most Brúnóval értek egyet..-válaszolt kicsit tartva hogy mit szólok hozzá..

Végűl haza mentem, és Lacival aludtam.. De másnap olyan gyorsan elhúztam, hogy még én sem vettem észre hogy elmentem.
Apukámhoz mentem, és elmondtam neki mindent hogy mi történt..
Teljesen megértette, és azt javasolta hogy lakjak velük, azaz vele és a húgommal..
Beköltöztem az új szobámba és az ágyamra feküdtem.
Eltelt 1 hét.. lassan már 2.. vagy talán 3..
Brúnó nem keres azóta sem, de Peti és Laci sem.. Lehet így jobb.. A lelki állapotom egyenlő a nullával.. Semmi sincs bennem rendben.. Brúnó hagyott maga után egy óriás ürt..
Éppen a párnámat öleltem, amikor kopogtak az ajtómon..

-Igen?-szóltam ki..
-Jött valaki hozzád.-szólalt meg apukám az ajtó mögül.
-Engedd be...-gyorsan megtöröltem a szemeim, és a telefonomért nyúltam. Az engedély kéréseimben rengetek üzenet volt.. De amire megnéztem volna ismét kopogást hallottam.

-Bejöhetek?-szólt egy ismerős hang az ajtó mögül..
-Gyere..

Az ajtóból egy nagy alakot láttam, felnéztem, és Brúnót pillantottam meg.
-Mit akarsz?
-Elmondani mi történt..-állt meg az ajtóban Brúnó..
-Nem vagyok kíváncsi rá..-sóhajtottam.
-Én elszeretném mondani..
-Van rá 2perced.. utána menj..
-Szóval, a csaj nagyon irigy,--
-A hazugság rèszét hagyd ki, haladjunk az igazság felé..-szóltam közbe.
-A csaj rettentő módon irigy volt.. Miután megtörtént.. rám írt, higy rettentő módon sajnálja... csak irigy volt rád..-könnyesedett be a szeme..
-Szuper, menj mond el inkább egy koncertes kurvádnak..
Brúnó nem reagált, csak kiment a szobából.. Hallottam ahogy pár szót vállt apukámmal, majd elhagyja a lakást..
Újra ráfogtam a telefonomra, és megnyitottam az engedélykéréseket.. Megszámlálhatatlanul sokan írtak.. Mit akar vajon ennyi ember tőlem? Elhordani minden kurvának hogy nem megyek vissza Brúnóhoz?