~Szerelem a háború közepén~

8. rész

Lovaskocsival mentünk a család birtoka felé, közben a kedves kötényes nõ megállás nélkül kérdezõsködött, miután családjával bemutatkoztak.

Az út nem volt annyira hosszú, nagyjából másfél órát vehetett igénybe mire megérkeztünk. Viszont mikor megérkeztünk egy gyönyörû palotához hasonlító épület terpeszkedett elõttünk. Egyszerûen csodálatos volt, a falai bézses színben pompáztak és bármerre néztem szebbnél-szebb rózsákkal találtam szembe magamat. A kovácsolt vas korlátok, amiket szintén rózsa futott be, csak feldobta a helyet.

-Ez a mi kis otthonunk! – nézett rám barátságosan a kötényes asszony, akirõl kiderült Mrs. Luis-nak hívják. – Na gyertek drágáim, a szobalányok mindjárt megmutatják nektek a szobáitokat. Már elõre szóltam nekik, hogy rendezzenek el mindent mire megérkezünk. – majd bátorítóan megszorította a hölgy pici kacsómat és betessékelt minket a házba.

Az egyik szobalány, akit kiderült Gemma-nak hívnak bekísért a szobámba. A nõ nagyon aranyos, mindig mosolyog és igazán csinos.

-Itt lenne a szobája Miss Martin! – mosolyogott rám kedvesen, majd kinyitotta elõttem a szoba ajtaját. Nekem meg azonnal elváltak ajkaim egymástól és az állam is biztosan a földet súrolja olyan gyönyörû.

A szoba bal oldalán egy nagy franciaágy foglalt helyet, aminek kovácsoltvas volt a kerete és szép bézses paplan volt, amin zöld levélminta díszelgett. Az ággyal szemben egy nagy régies stílusú szekrény állt, két oldalán egy-egy nagy vázában szintén rózsák növekedtek. Ami viszont teljes kábulatba ejtett az az ajtóval szemben található erkély volt, amit egy üvegajtó zárt el. Amint oda kiléptem teljes eksztázisba kerültem az elõttem elterülõ tájtól. Annyira csodálatos volt és az egész birtokra rálátásom volt.

-Miss Martin, remélem megfelel Önnek a szoba! – hallottam meg a hátam mögül Gemma hangját.

- Az nem kifejezés, valami csodálatos! – fordultam felé és szorosan megöleltem. – Kérlek szólíts csak Amy-nek és legyünk barátok! – mosolyogtam rá szívmelengetõen, majd elfeküdtem az ágyon.

- Rendben kisasszony! – nevetett fel halkan, majd kinyitott a szekrény mellett egy ajtót, ami eddig teljesen elkerülte a figyelmemet. – Mrs. Luis azt kéri, hogy fürödjön le, addigra hozok Önnek ruhát. – mosolygott, majd meghajolt és kiment. Úgy érzem nehezebb lesz rávennem Gemma-t, hogy tegezzen, mint gondoltam.

Gyorsan beszaladtam a fürdõbe és ott ért a második szívinfarktus a szoba szépsége miatt. A fehér és a kék dominált a szobában, amit a bézsszínû csempe a földön csak finoman ellensúlyozott. Itt is minden kovácsolt vasból volt. Úgy érzem Mrs. Luis nagyon kedveli ezt az anyagot.

Miután a kád feltöltõdött vízzel belevetettem magam a sûrû habokba és élveztem a kellemesen meleg fürdõt. Nem is tudom mennyi ideig fekhettem itt, lehet el is aludtam egy pillanatra, mikor kopogásra lettem figyelmes.

-Miss Martin! Vagyis... Amy...! Minden rendben van odabenn? Már legalább két órája odabenn van. – hallottam meg Gemma kicsit aggódó hangját, úgyhogy gyorsan kipattantam a kádból és magamra tekerve egy törölközõt kiléptem a fürdõbõl.

- Minden rendben van Gemma! Sajnálom, hogy Önre ijesztettem! – néztem a hölgyre. Az ágyamhoz mentem és végig simítottam az ágyon fekvõ gyönyörû ruhán. Majd hirtelen visszafordultam Gemma felé. – Kérhetek egy szívességet? – néztem rá boci szemekkel.

- Bármit kisasszony! – mosolygott rám, mire beszaladtam a fürdõbe és egy ollóval a kezemben tértem vissza.

                              ***