~Szerelem a háború közepén~

12. rész

Alexander szemszöge

Kora reggel ébredtem még arra, hogy Amy álmában egy jó irányzott jobbossal a vállamba ütött. Mit ne mondjak, ahhoz képest, hogy egy törékeny lányról beszélünk igazán erõs. Egy ideig csak néztem, ahogy hozzám bújva megnyugszik, majd a tegnap estére gondoltam, és arra mit tettem.

Igazán ostoba vagyok! Hogy tehettem ilyet vele? Kihasználtam a gyengédségét, hogy érzékeny volt. Ráadásul, ha megtudja mit tettem nem is lesz hajlandó többet még rám nézni sem! A csókkal meg csak rontottam a helyzeten.

Megfogtam óvatosan Amelia csöppnyi testét, majd finoman mellém fektettem. Pici mocorgott, majd az oldalán kényelmesen elhelyezkedett és nyugodtan aludt tovább. Több se kellett nekem, csendesen kiviharzottam a szobából és meg sem álltam a sajátomig. Ott gyorsan vettem egy hideg zuhanyt, ezzel is megpróbálva csillapítani a bûntudattól zakatoló szívemet és elmémet.

Mivel ez sem segített elõvettem a naplómat, ami rejtette az összes titkomat. Ez az egyetlen módja volt annak, hogy könnyítsek a megrohamozó gondolataim hagyta szorongáson. Ide leírtam mindent, ami a szívem nyomta, a történtektõl kezdve az érzéseimen át a félelmeimet. Mindent leírtam!

Fél órán keresztül csak körmöltem az íróasztalnál, hogy a sokasodó gondolataim fogyjanak, de mind hiába. Egyre jobban csak beleástam magam a történtekbe, úgyhogy inkább hagytam mikor az ujjaim már sajogtak a toll érintése miatt. Feltápászkodtam a székrõl, majd nem törõdve azzal, hogy a felsõtestem nem fedi ruha kimentem a pajtához. Felmásztam a padlásrészre, ahogy kiskoromban tettem mikor valami nyomta a lelkem. Most annyira irigyeltem a gyerekkori énem, hogy az volt a legnagyobb problémám, hogy néha összevesztem Gregory-val az aktuális kedvenc játékunkon.

Elfeküdtem a szalmában, és pillanatokon belül elnyomott az álom.

***

Arra ébredtem, hogy egy erõs kéz rángatja a vállamat. Nem tudtam mire vélni, nem értettem Amelia miért rángat ilyen durván.

- Amy... ne rángass, nem tanítottak meg jómodorra? - motyogtam álmosan, majd átfordultam a másik oldalamra.

- Azta, nem semmi a csaj, hogy még az elsõ gondolatod is õ! - röhögött a hang alapján Gregory. - Na, ideje felkelned! - taszított egy utolsót a vállamon, drága haverom, majd a hangok alapján levetõdött mellém.

- Jól van na... - ásítom, majd ülõ helyzetbe tornáztam magam.

- Morci mesélte a kis incidenst mikor még együtt éltetek abban a fészerben. Ártatlan lány azt se tudta mi is történt mikor benyitott! - könnyezett a nevetéstõl Gregory, én meg csak forgattam a szemem.

- Elõször is... - nyújtózkodtam. - nem fészer, hanem pajta. Másodszor pedig, elment a tóhoz. Soha a büdös életben nem ért vissza olyan gyorsan onnan, mint akkor. - mutattam fel a mutatóujjam rávilágítva a helyzetre, hogy nem az én hibám volt, hogy rosszkor nyitott be.

- Sejtettem, hogy ebbõl is megpróbálod kimagyarázni magad. Semmit nem változtál. - paskolta meg a vállamat. - De! Mi a gond? Amy mondta, hogy kora reggel eltûntél, és hogy sehol sem talál. És mivel itt leltem rád, biztosan van valami problémád.

- Amy... - sóhajtottam.

- Gondoltam, hogy a csajszi van a dologban. - nézett rám Gregory.

- Nem úgy, ahogy t azt gondolnád... - túrtam bele idegesen hajamba, majd nekiálltam a mesélésnek.

Elmeséltem neki mindent tövirõl-hegyire. Az egész történetet, minden kertelés nélkül. Grego meg csak figyelmesen hallgatott, ahogy jóbaráthoz illik. Egyszer sem szakított félbe, csak az arcáról tudtam leolvasni az érzelmeit, és hogy mit is gondol a történtekrõl.

-Baszki, haver! - simított végig kezdõdõ borostáján, mikor a történet végére értem. - Szerencse, hogy épségben megúsztad!

- Igen, de milyen áron? Ha jobban az ura lettem volna a helyzetnek, akkor nem tettem volna tönkre több ártatlan család életét... - temettem kezeimbe arcom, és mély lélegzetekkel próbáltam úrrá lenni a kezdõdõ pánikrohamomon.

- El fogod neki mondani? - pillantott rám Gregory.

- Egyszer muszáj lesz. Nem bírom már a mellkasomat feszítõ bûntudatot, és joga van az igazsághoz, hogy mi is történt valójában.

- Össze fog törni... - vette lejjebb a hangját Greg, én meg fájdalmasan vettem egy mély lélegzetet.

- Össze fogom törni...

🌻🌻🌻

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyi idő után jött csak új rész, és hogy nem lett a leghosszabb... de remélem azért tetszett!
Igyekszem gyorsabban hozni mostmár a részeket. Eddig dolgoztam és emiatt nem tudtam annyira alkotni nektek, de most hogy vége lett, igyekszem bepótolni!😌
Kárpótlásért, hogy rövidebb lett a rész, fenn csatoltam egy kis képet. Megpróbáltam nektek feltérképezni a a történetben szereplő országok meg ezek elhelyezkedését.
Kommentelj és voteolj ha tetszett a rész!🤩
Jó olvasást! Pusszantás!
Lusica