MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

1.

Tegnap este nem volt kedvem a szüleimhez, így miután hazaértem, bekiabáltam a konyhába egy "sziasztok, megjöttem" megjegyzést és a szobámba siettem. A laptopomból Beyonce üvöltött, én a földön feküdtem kiterülve és csak a plafont bámultam. Gondolkodnom kellett.

  Másnap reggel minden a szokásos volt, csütörtök lévén később keltem, csak délután van két órám, így a természetre hagytam mikor ébredek. A telefonomon megnéztem hány óra, majd nyugodtan indultam neki a reggeli rutinomnak. Hosszasan tusoltam, direkt nem mostam hajat, órák után úgyis fodrászhoz megyek. Fogat mostam amíg beszívódott a nappali krém az arcbőrömbe, majd copfba kötöttem a hajam és indultam valami ruhát keríteni magamnak a gardróbba. Egy fehér márkajelzéses hosszú ujjú felsőt választottam, szürke skinny farmerrel, bedobáltam a táskámba a cuccaim és lebotorkáltam a lépcsőn reggelizni. A pulton anya hagyott egy üzenetet nekem.

"Kislányom! Ne felejtsd el ma fodrászhoz mész iskola után. Reggelit találsz a hűtőben, legyen szép napod! Puszi, Anya!"

  A szüleim rendszerint korán elmennek dolgozni. Apa a klinikájára, ahol szorgosan fogadja új és régi páciensei kérését. Plasztikai sebész. A huszadik születésnapom előtt én is beállítottam az irodájába, hogy szeretnék egy beavatkozást. Nehéz volt meggyőznöm őket, de persze nem tudtak ellenállni egyke kislányuk kérésének, így belementek a dologba. Nem mondom, hogy marhán kegyes lett volna velem a természet, ezért is szerettem volna ha apa elvégzi a beavatkozást. A végeredményt látva abszolút nem bánom, sőt, sokkal több önbizalmam lett utána.  Anya ügyvéd. Saját irodája van a belvárosban, rendszerint úgy dolgozik, ahogy beosztja az idejét saját magának. Rengeteg tárgyalása van, vagy csak sima tanácsadásra járnak hozzá.

  Megkentem magamnak két kiflit, elővettem a felvágottat hozzá és némi paradicsomot, majd leültem elfogyasztani az ételt. Ráérősen kávéztam, fel is töltöttem róla egy storyt az instagramra. Elpakoltam magam után, anya nagyon rendszerető ember, rendszerint mindig kiakad, ha valahol rendetlenséget lát a házban.

  Az órák gyorsan elteltek a suliban, elég érdekes anyagnál járunk, ami meglepő a pszichológia szakon. Félre értés ne essék, én választottam szakot magamnak, senki nem kényszerített rá. Mindig is érdekelt, csak épp a tanulás, vagy a tananyag nem a legérdekesebb dolog ezen a téren. Legalábbis nem annyira, mint amikor már űzöd a szakmát és segítesz egy adott emberen. Az óra végeztével elhajtottam a fodrász szalonig, hogy frissítsék a hajszínem. A fodrász gondosan befestette a lenőtt területet és amíg én várakoztam óriási sztorit mesélt a kolléganőjének.

-Nem hiszed el ki futott be nyitás előtt, hogy megnyírjam- kezdte nagy elánnal a történetet.

-Na ki?- kapta fel a fejét a fiatal lány, aki épp egy középkorú nő haját melírozta a mellettem levő székben.

-Hát anyukám, a Szoboszlai Dominik- kezdett visongani. Úristen mintha valami óriási sztár jött volna be a hülye szalonjába.

-Nem hiszem el...és izé, milyen volt?- kérdezte a lány fel sem nézve a hölgy hajkoronájából.

-Nagyon kedves volt, elmesélte, hogy most jó ideig az országban fog tartózkodni, meg, hogy brutál ideges, mert holnap egy nagyon fontos találkozóra megy- folytatta a fodrász a mesélést a székemnek támaszkodva.

-És még?- kérdezte ezúttal a mellettem ülő nő türelmetlenül.

-Azt mondta, hogy egy nagyon rég látott barátjával találkozik holnap, aki nem biztos, hogy annyira örül ennek a szituációnak, mert évekkel ezelőtt nem túl szépen váltak el egymástól...

-Hah!- horkantam fel idegesen, mire mindhárman kérdőn pillantottak felém.

-Mi a baj kedvesem?- mosolygott rám Barni a fodrászom.