MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

3.

Éreztem, hogy hamarosan legördül az arcomon az első sós könnycsepp, amit rendszerint követ több ezer, a torkomban óriási gombóc keletkezett. Utat engedtem a fájdalmamnak és hangosan zokogni kezdtem a bejárati ajtónak támaszkodva. A csempe elég meleg volt, így nem fenyegetett a felfázás veszélye, bár abban a pillanatban a legkevésbé sem érdekelt volna. A legkisebb gondom is nagyobb volt egy felfázásnál. A lelkem mélyén tudtam, hogy igen is meg tudnék bocsátani Dominiknak, sőt, lehet már meg is tettem, de elfelejteni az elmúlt éveket nem tudom. Nem volt mellettem amikor először lettem újra szerelmes, amikor a hirtelen jött rózsaszín köd annyira elvette az eszemet, hogy szinte azonnal az ágyamba fogadtam az újdonsült barátomat, aki csak kihasznált, majd elhagyott. Nem volt mellettem, amikor felálltam és erőt vettem magamon, amikor vezetni tanultam, pedig mennyire jól jött volna a segítsége. Az érettségi hajrában egyedül tanultam, egyedül idegeskedtem, a felvételinél az egyetemre szintúgy. Nem fogta a hajam életem első nagy bulija után, amikor sikerült úgy eláznom, ahogyan azóta sem soha, nem feküdt be mellém az ágyba egy-egy  rosszabb napon, hogy együtt nézzünk valami bűn rossz filmet, vagy ha össze vesztem anyuval, nem vígasztalt. Nem mentünk el többet moziba, vagy csak a mekibe kajálni mint a többi normális korunk beli. A térd műtétem után se kopogott be az ajtón, ahogyan a mellműtét után sem. Mondjuk az utóbbinál nem tudom, hogy otthon volt-e, de az előbbinél biztosan. Láttam őt, amikor anya és apa besegített a házba, beköltözött lábbal, épp hátra kaptam a fejem. Ő rám se nézett, csak beszállt a kocsijába és elhajtott. Rengeteg alkalom amikor szükségem lett volna rá, de ő nem volt mellettem. Mondjuk, ha tartottuk volna a kapcsolatot se tudott volna itt lenni minden momentumnál, de legalább tanácsot adott volna, vagy biztathatott volna, de nem tette, mert kivonta magát az életemből teljesen. Most pedig vissza jönne, hogy fél évre újra felborítson mindent, aztán újra lelépjen. Megcsókol, azzal a szöveggel, hogy már rég meg kellett volna tennie, de közben közli, hogy sosem tudná megadni nekem amire vágyok. Teljesen összezavart, felkavarta az álló vizet ami körül gondosan eltakarítottam minden követ, hogy véletlenül se találjon egyet sem, de ő kavics helyett téglát csapott a vízbe. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Megrendített a látványa, sokkal férfiasabb lett, a mosolya ezerszer szebb mint volt, a haját is máshogyan hordja. Az illata beleégett az orromba és úgy érzem sosem fog kipárologni onnan.

  Erőt vettem magamon, felkászálódtam a földről és felmentem a szobámba. Hosszasan zuhanyoztam, bíztam benne, hogy a forró víz megtisztítja az elmémet és ki tudom mosni magamból a régről jól ismert szenvedést. Miután gondosan eltávolítottam a maradék sminket az arcomról, felkaptam a pizsamának használt óriási fekete felsőt és egy bugyit, majd befeküdtem az ágyamba, hogy megpróbáljak aludni. A telefonom folyamatosan rezgett az éjjeli szekrényemen, én pedig úgy éreztem muszáj megnéznem ki az. Mia írt egy csomó üzenetet amiben sértetten érdeklődik irántam, ezért csak annyit írtam neki válaszul, hogy "semmi sincs rendben, otthon fekszem, meg kell emésztenem a történeteket...". Elolvasta az üzenetet, amire csak egy szív emojit küldött válaszul, tudatva velem, hogy ő mindig mellettem van. Mosolyra húztam a számat, boldogsággal töltött el, hogy van mellettem egy ilyen barát, mint Mia, akire bármikor, bármiben számíthat az ember. Amikor már le tettem volna a telefonom, észre vettem, hogy egy idegen számról is volt nem fogadott hívásom, valamint három üzenetem. Gyorsan megnyitottam, hogy el tudjam olvasni ki keres ebben a késői időpontban és mit akarhat.

Ismeretlen szám: Kloi, ne haragudj rám, tudom, hogy óriási hibát követtem el, nem kellett volna megcsókolnom téged. Főleg nem így, ismerve a sztorink hátterét. Elragadott a hév, ígérem többet nem fordul elő.

Vedd fel a telefont, beszélni szeretnék veled valamiről!

Szilágyi Kloé Olívia, ha nem írsz vissza, esküszöm át megyek, tudom, hogy hol a pótkulcs!!!