MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

7.

Na ide figyelj Szoboszlai- keltem ki magamból az ordítozására.- Fogalmam sincs mi a szart képzelsz, hogy kivel beszélhetsz így, de tudod mit, fogjuk rá, hogy jó kedvem van, ezért adok egy új esélyt neked. Vagy lenyugszol most és elmondom mi történt vagy nyugodjál meg és majd akkor hívjál, ha képes vagy normális hangnemben és stílusban kommunikálni velem. Na halljam, melyiket választod?- osztottam ki gyorsan, hogy tisztában legyen vele, velem nem lehet akárhogyan beszélni, engem nem a fenekéből rángatott ki. Valószínűleg megleptem a hozzá hasonló kirohanásommal, mert eltartott pár másodpercig míg végül megszólalt.

-Azt hittem, hogy ma még nem leszek képes felállni, de neked elég bele szólnod a telefonba ahhoz, hogy valamilyen szinten megcáfolj...

-Nem vagy vicces- közöltem vele unottan.

-Bocsi, hallgatlak.

-Lekötelezel- forgattam meg a szemeim flegmán, majd bele kezdtem a történet elmesélésébe. Igyekeztem mindent elmondani, onnan ahol kezdődött éjjel, egészen addig, hogy Martina felállt a mellettem levő gépről és elköszönt, majd elment. Nem igazán érdekelt, hogy a szüleim és Mia is szem és fül tanúi a beszélgetésnek. Az utóbbi úgyis ismeri a sztorit, a szüleimnek pedig elmondtam volna mindenképp, hiszen szinte mindent megosztok velük. Dominik egyszer sem szólt közbe, csendben hallgatott végig, amit nagyra értékeltem.

-Igazából nem hazudott- szólalt meg mikor befejeztem a mondandómat.- Csak azt nem értem miért nyilatkozott az újságoknak- gondolkozott hangosan.

-Hogy mit csinált? -estem pánikba.- Mia!- ordítottam el magam kétségbe esve. A barátnőm azonnal pötyögni kezdett a telefonján.

-Ja, lenyilatkozta, hogy abszolút nem zavarja a dolog ami kettőnk között van meg hogy együtt edzettetek meg ilyenek- ismertette velem a cikk lényegét Dominik feszülten.

-A nevemet ugye nem mondta el?- kapkodtam a levegőt idegesen, mert semmi esetre sem szerettem volna szerepelni. Messze áll tőlem ez az egész média dolog. Sosem voltak ilyesfajta ambícióim.

-Nem, azt nem hála istennek- válaszolt előbb Dominik, Mia pedig a kezembe nyomta a telefonját, amin meg volt nyitva az online cikk.

-Várj egy pillanatot- szóltam oda Dominiknak, majd neki kezdtem az olvasásnak.

Igazából semmi extra, Martina csupán közli az újságíróval, hogy nem rázta meg a hír, ő már nagyon rég várt erre a dologra, mi több nagyon örül is neki, hogy egymásra találtunk. Tudja, hogy mellettem jó helyen lesz a "Domcsi" és én is jó kezekben leszek. Amikor a nevemről kérdezi Martinát az újságíró csak annyit felel rá, hogy "nem kaptam meghatalmazást arra, hogy elmondjam a lány nevét, vagy bármilyen információt róla, legyen elég annyi, hogy ismerjük egymást személyesen, ma együtt edzettünk".

-Mi a szar?- csúszott ki a számon ezen a héten már sokadszorra ez a kifejezés, ami miatt kicsit kellemetlenül éreztem magam a szüleim jelenlétében.

-Figyi Kloi, felhívom és megkérdezem tőle mit akart ezzel, jó?- enyhült meg Dominik hangja a telefonba.

-Tőlem, igazából nekem semmi közöm ehhez az egész cirkuszhoz. Én soha nem akartam szerepelni Dominik.

-Tudom Kloi, tudom és sajnálom.

-Hogy vagy amúgy?- váltottam gyorsan témát, mert ez sokkal jobban érdekelt mint ez a szar amin eddig veszekedtünk.

-Most már jobban, holnap reggel haza mehetek- hallottam a hangján, hogy ennek nagyon örül, aminek én is örültem.- Eljössz értem, vagy szóljak apámnak?- kérdezte hirtelen mielőtt megszólaltam volna.