MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

2.

  Hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem, melegem lett és szedültem is kicsit, de gyorsan kellett reagálnom, nem hagyhattam, hogy észre vegye rajtam mennyire ideges vagyok, így össze szedve minden erőmet megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Nos, nem tudom miért kerestél, de megtaláltál- nagyon gyenge válasz, de ennél jobb nem jutott eszembe hirtelen.

-Köszönni szerettem volna...

-Megtetted- vágtam közbe gyorsan mosolyogva, nehogy valakinek feltűnjön, hogy mi nem igazán vagyunk jóba.

-Kloi, én csak boldog születésnapot akarok kívánni- mosolyodott el hirtelen, amitől a pulzusom még magasabbra ugrott. Ez az ember, amióta nem láttam...na nem! Nem! Nem, nem, nem, nem! Attól, hogy ennyire jól néz ki, még az aki, és utálom! Haragszom rá! Nem érdekel, hogy hogy néz ki. Nem érdekelhet. Szedd már össze magad Kloé az istenit!

-Köszönöm szépen, viszont neked is- tettem a kezem a vállára és már fordultam volna vissza a pulthoz, amikor elkapta a kezem, amivel előbb a vállát fogtam és magához rántva szorosan megölelt. Ha eddig nem kaptam rendesen levegőt, ezután a mozdulat után a maradék oxigén is elhagyott. Elárasztották az agyamat a régi emlékek, az illata felkeltette a gyomromban rég szunnyadó lepkéket, amikről azt hittem rég elhagytak, akárcsak ő. Nem bírtam sokáig állni az ölelésében, így megpróbáltam elhúzódni tőle, de erősebb volt. A fülemhez fordította a fejét.

-Csoda szép vagy Kloi- suttogta, amitől kirázott a hideg, a térdem megremegett. Nem tudtam mit mondani, csak megpróbáltam eltolni magamtól, de nem engedte.- Nagyon hiányoztál, ugye tudod?- mondta csendesen, mire össze szedtem magam és megráztam a fejem.

-Nem, nem tudom Dominik- kezdtem normális hangnemben- és nem is hiszem.-néztem bele a barna szempárba komolyan, aminek hatására végre elengedett.

-Jól áll a szőke, anyám említette, hogy befestetted a hajadat, de nem tudtalak elképzelni vele. Sokkal jobb, mint az eredeti- kacsintott rám, figyelmen kívül hagyva az előbbi válaszomat. A pofátlan dög.

-Dominik, ő a legjobb barátnőm Mia- váltottam témát gyorsan- Mia, ő pedig Dominik a volt legjobb barátom.- mutattam rá a srácra.

-Ez fájt -nevetett fel, majd kezet fogott a barátnőmmel, aki gyanúsan méregette a fiút.

-A barátnőd is itt van?- kérdezte Mia, majd a hatás kedvéért körbe is fordult a terembe, hátha észre veszi a lányt.

-Nincs barátnőm- vonta meg a vállát Dominik hanyagul, miközben engem fürkészett.- Mit iszunk? – nézett a át a fejem felett a pult irányába.

-Tekilát- vágta rá Mia mosolyogva. Az áruló, rögtön befogadta a köreinkbe, vígan és dalolva.

-Adhatok egyet az úrnak is?- kérdezte a pincér lány kedvesen, kissé megbabonázva a srác látványától. Ugyan, senki sem hibáztatta volna érte, akinek van szeme az látja, hogy nem egy  mindennapi külsővel rendelkezik ez a srác.

-Igen, köszönöm.- bólintott Dominik. Hát ez remek, nem terveztem vele semmilyen kontaktust, erre itt marad inni. Szuper. Megyek és ások magamnak egy hatalmas lyukat, amibe bele mászhatok, vagy ahova bele lökhetem őt.

-Nincs jobb dolgod?- vontam fel a szemöldökömet, miközben Mia és Dominik már koccintottak is egyet.

-Nincs- nyújtotta felém a poharát. Felvettem a sajátomat is, majd össze koccintottam először Miával, majd vele is és gyorsan lehúztam az egészet.

  Anyám oda futott hozzánk, körülbelül az ötödik italt ittuk meg, bennem olyan ideg lakozott, hogy meg se kottyant, de Dominik és Mia már elkezdtek nevetgélni. Nem tudom kire haragudtam jobban ebben a pillanatban, rá, hogy újra megjelent és próbálja helyre hozni a helyrehozhatatlant, vigyorogva, hogy úgy tesz mintha semmi sem történt volna és végig jelen volt az életem utolsó négy évében, vagy magamra, amiért képes lennék meginogni, hagyni, hogy megmagyarázza, hagyni hogy újra az életem része legyen. Esküszöm ha még egyszer rám mosolyog megütöm. Erősnek kellett maradnom, nem gyengülhetek el, mert szép a szeme, vagy mert a régről ismert dús ajkak mosolyra húzódnak, amit régen annyira imádtam. Nem!  Egyszerűen túl nagy szakadék alakult a kettőnk kapcsolatában, amit ha rendezni próbálnánk valószínű, hogy beleesnék és abból a mély szakadékból lehetetlen lenne kimásznom.