MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

4.

Mi az?- kapta ki elfehéredett ujjaim közül Dominik a telefonomat, majd elolvasta a rajta megnyitott online cikket. -Hogy az a...-mondjuk úgy nem volt túl szalon képes kifejezés, ami elhagyta a száját. Egy választékos káromkodás után, amitől még nagyobb sokkba kerültem mostmár anyával együtt, Dominik előkapta a saját telefonját és tárcsázott valakit. Talán még soha nem láttam ennyire idegesnek. Szinte forrt benne a düh, amit ki is adott a vonal másik végén mit sem sejtő valakinek, aki épp akkor fogadta a hívását.- Mi a szar ez a cikk? Ki engedélyezte ezt? -ordította bele a telefonba, majd végig hallgatta a hadarást a vonal túlsó végéről. Vagy öt percig is eldühöngtek azok ketten, míg mi anyuval semmit sem értettünk belőle továbbra sem, azon kívül amit Dominik hadart. Volt itt minden kérem szépen, a "leszarom én ebbe akkor sem egyeztem bele"-től a "nem érdekel szedesd le ezt a szart az internetről vagy nem állok jót magamért" vagy a "minek kellett bele keverni Martinát, és mi az, hogy foglalt a szívem?" és a "Nem, felejtsd el, ő nem közszereplő és nem is lesz!". Értetlenül vártam, hogy végre lerakja a telefonját és megmagyarázza, hogy mi ez az egész.

-Gáz van, de elintézem-szólalt meg végül, miután eltette a telefonját a farmerja hátsó zsebébe.

-Milyen gáz?- értetlenkedett anyu, neki fogalma sem volt mi történt kettőnk között a bulin és Dominik kirohanását sem értette. Gyorsan elé toltam a telefonomat, hogy anyu is láthassa miről van szó. Elkerekedett szemekkel olvasta a cikket, szerintem egymás után legalább háromszor, mikor végre megszólalt. -Gyerekek!- nézett ránk felváltva kedves mosollyal az arcán.- Kloé arca nem látszik a képen, nem is derül ki ebből a képből szinte semmi, csak, hogy csókolóztatok. Bevallom, meglep, de nincs ellenemre, ismerem a múltatokat. Viszont nem biztos, hogy jó ötlet egy kapcsolatba ugrani, ha Dominik újra elmegy, méghozzá jó messzire- húzta el a száját.- Domi, te viszont mondhatod azt, hogy egy kis kaland volt, aminek vége, mert nem működtetek, ezáltal vége a találgatásnak, téged továbbra is szinglinek hisznek, Kloé pedig nem lesz utálat tárgya az interneten- vonta meg a vállát, majd vissza adta a kezembe a telefonomat. Ennyi lenne csupán? Dominik nyilatkozik egyet és leszállnak a témáról? Az úgy túl egyszerű lenne. Az én életem pedig nem ennyire egyszerű.

-Igaza van, a menedzerem is felhozta ezt a lehetőséget, meg azt is, hogy lenyilatkozom, hogy Kloé a barátnőm és vállalja velem a közös szerepléseket, ezáltal nem leszek "nőfalónak" kikiáltva- rajtolt idézőjeleket a levegőbe.- Ebbe nem mentem bele, tudom, hogy ez a világ nem Kloinak való és nem is a barátnőm, így nem szeretném, ha az emberek neki állnának oktalanul követni a közösségi oldalakon és pocskondiázni a komment szekcióban, csak mert közel áll a szívemhez.

-Milyen kapcsolatról beszélsz anya?- ragadtam ki a lényeget az eddig elhangzottak alapján.

-Azt hittem...

-Rosszul hitted, anya.

-Elnézést- tette fel maga elé a kezeit, majd magunkra hagyott minket a konyhába.

-Meg akartalak kérni, hogy kísérj el a kórházba, de így nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne- húzta el a száját kellemetlenül Dominik. Láttam rajta, hogy nem akarja, hogy a cikk miatt konfliktus alakuljon ki kettőnk között, ezért kedvesen rá mosolyogtam és megfogtam a kezét.

-Ha szeretnéd elkísérlek- néztem mélyen a barna szempárba.- Ha nyilatkozni akarsz, mond az igazat. Barátok vagyunk, sokat ittunk, véletlenül így alakult, de megbeszéltük és semmilyen párkapcsolatról sincs szó.

-Rendben, köszönöm Kloi és nagyon sajnálom- hajtotta le a fejét, mire elkapott egy szorító érzés. Nem tudtam hova tenni. Minden áron meg akartam ölelni a volt legjobb barátomat, hátha jobban érzi magát tőle. Hirtelen felindulásból oda hajoltam hozzá és szorosan megöleltem. Dominik meglepődött a gesztusomon, de egy pillanattal később izmos, tetovált kezei közé fogott. Az illata felkúszott az orromba, a szívem egyre gyorsabban vert, szinte majd kiugrott. A halottnak hitt lepkéim újra életre keltek a gyomromban. Nem örültem. Tudtam, hogy ez lesz. Dominik számomra mindig is első sorban a legjobb barát volt, de mellette életem első nagy szerelme is. Soha nem tudtam egy emberre sem úgy nézni mint rá. Szerettem őt évek óta, csak elnyomta bennem ezt az érzést a düh. Nem akartam ezt érezni, nem akartam őt szeretni. Legalább is úgy nem. Mindig is sejtettem, hogy ez plátói, ami az elmúlt négy év legnagyobb felismerése volt számomra. El kellett volna húzódnom tőle, az agyam tudta ezt, de a szívem és a testem nem engedelmeskedett. A térdem remegett, a szívem majd ki ugrott annyira hevesen vert, a hideg rázott, amikor Dominik megszakította az ölelésünket.