MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

15.

D O M I N I K  S Z E M S Z Ö G E

~fél évvel később

Izgatottan ébredtem, alig vártam, hogy végre haza induljak. Nehéz év áll mögöttem. Először ott volt az az eset Kloival, aztán a nehéz kezdet a fociban. Ki kellett zárnom a fejemből ezt a nőt, addig nem jutottam előrébb, amíg utána siránkoztam. Új év napján azonban eldöntöttem, hogy első sorban magamra és a karrieremre kell koncentrálnom. Azóta egyszer beszéltem vele telefonom, az autóbalesetem napján. Akkor is jól lerázott, később pedig anyámat hívta helyettem. Fogalmam sincs mit akart anyámtól, nem láttam mást az ablakon keresztül, minthogy anyám felveszi a telefont, váltanak pár szót, majd anyám zokogásban tör ki és odébb sétál oda, ahol már nem láttunk rá. Miután rá kérdeztem mi ez az egész, hogy miért sírt, annyit mondott, hogy kijött rajta a stressz. Ezt ugyan senki se vette be, de rá hagytuk. Azóta viszont semmit nem tudok Kloiról. Nem igazán használja a közösségi oldalait sem. Anyám nem beszél róla velem, apám pedig csak annyit mondott, hogy elköltözött otthonról még tavaly. Úgy döntöttem ideje helyre hoznom az életem, vagy lezárni vagy pedig megbeszélni a dolgainkat. Marci a menedzserem jó ötletnek tartotta, amikor elmondtam neki mit tervezek a haza utam alatt.

-Szerintem itt az ideje, hogy leüljetek és megbeszéljétek a dolgokat, mert van mit- veregetett hátba.

-Te tudsz valamit, amit én nem?- húztam fel a szemöldökömet kiváncsian.

-Lehetséges, hogy igen, de nem biztos- vigyorgott rám.

Hát ezzel nem igazán lettem előrébb. Gyorsan körbe néztem, hogy mindent bepakoltam-e amit szerettem volna, majd bezárva magam mögött a bejárati ajtót útnak indultam Magyarországra.

A kb. hat órás út alatt rengeteget gondolkoztam. Hogyan és miképp szeretnék Kloi elé állni, de nem igazán jutottam előre a témában. Egy dolgot tudtam csupán, hogy mióta az eszemet tudom, azóta szerelmes vagyok ebbe a lányba. El akartam neki mondani mindig is, de sosem sikerült. Valahogy nem jutottam el odáig, hogy ki is mondjam. Éreztetni éreztettem vele, de abban nem voltam és nem is vagyok biztos, hogy tudta vagy tudja. Ő viszont kimondta, hogy szeret.

Amikor végre elértem a várost, úgy gondoltam jó lenne először be ugranom a tescoba. Először is szomjan haltam, másodszor pedig annyira siettem, hogy nem hoztam semmit anyámnak és a nővéremnek, amiért a fejem venné. Leparkoltam, majd lazán besétáltam az üzletbe. Kész tervem volt, hogy milyen csokit kéne vennem Dorinának. Hamar ki is választottam mindent majd sebesen a pénztárhoz igyekeztem. Fizetés közben aztán olyan dolog történt amire abszolút nem számítottam. Megláttam Őt. Épp kifelé igyekezett, maga előtt tolva a bevásárló kocsit. Elhatároztam, hogy utolérem és elhívom valahova. Kár, hogy a hölgy akit kifogtam a kasszában lassabb volt egy lajhárnál. Mire kiértem nem láttam mást, minthogy beszáll egy magas, fehér autóba és épp elhajtani készül. Ahogy kitolatott azonnal megakadt a szemem valamin. Egy matrica volt a fehér Mercedes ablakára ragasztva "Maxi on board" felirattal. Mi a szar? Azonnal elöntött a méreg, nem gondolkoztam tisztán. Bevágódtam az autóba és azonnal haza indultam. Ám, nem a házunk elé parkoltam, hanem a szemközti ház elé. Sietős léptekkel igyekeztem a bejárati ajtóhoz, hogy minél hamarabb be tudjak csengetni. Biztos voltam benne, hogy valakit ilyenkor már otthon találok.

-Szia kedvesem, mi szél hozott?- mosolygott rám kedvesen Kloi anyukája.

-Csókolom, bejöhetek?- néztem mélyen a szemébe. Láthatta rajtam, hogy fontos dolgot akarok tőle kérdezni, ezért szó nélkül beljebb invitált. A konyhába érve azonnal észre vettem a változásokat, köztük jó pár óriási képet. Közelebb lépkedtem, hogy megnézzem őket. Egy csomó kép kirándulásokról, de ami akkor fogadott amikor megfordultam, na azután dobtam egy hátast. Kloé fehér ruhában egy "girl or boy" feliratú kidíszített  fal előtt áll, Kloé nagy terhes hassal pár képen, valószínű terhes fotózás, egy csomó kép egy kék szemű sötét barna hajú kisfiúról, aki ha jobban megnéztem a szeme színén kívül meglehetősen hasonlított rám. Mi a szar?