MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

8.

  Az elmúlt nyolc hétben minden megváltozott. Igyekeztem sokszor ketté szakadni, vagy akar több felé, hogy senkit ne hanyagoljak el. A vizsgaidőszakot sikeresen zártam, mindenből sikerült át mennem, így nagyon büszke voltam magamra. Miával sokat találkoztam, hiányzott és muszáj voltam valakinek mindig kibeszélni a történéseket. Mia is szolgált nekem pár sztorival, örültem neki, hogy nem érzi vagy csak nem érezteti velem, hogy sokkal kevesebb időm volt rá, hanem igaz barátként azt nézte, hogy végre sínre lépett a szerelmi életem és azt akarta, hogy minden rendben legyen köztünk Dominikkal.

   Anya és apa hamar megszokták a fantom lányukat, aki itt-ott betoppan, elhadarja a napjait, meghallgassa az övékét majd lelép. Láttam rajtuk, hogy örülnek annak, hogy végre ott tartottam, ahol nagyon régóta szerettem volna. Egyet kértek tőlem csupán, hogy a karácsonyt ünnepeljem otthon, velük, ahogy mindig is szoktam. Természetesen eszem ágában sem volt máshol lenni, hiszen ez hagyomány volt. Mi hárman, pille cukros forró csokival, randa karácsonyi pizsamában sütögetünk, karácsonyi zenét hallgatunk és karácsonyi filmeket bámulják a tévében. Ezen a karácsonyon sem volt ez máshogyan. Boldog voltam, hogy a szüleimmel is tölthettem egy kis időt, imádtam őket nézni, ahogyan ennyi év után is szerelmes pillantásokat küldtek egymás felé, ezért is esett a választásom egy közös ajándékra, egy wellness hosszú hétvégére, amit bármikor be tudnak váltani a jövő év végéig. Nagyon örültek az ajándéknak, láttam rajtuk, hogy ez teli találat volt. Rájuk fért már egy kis pihenés a rengeteg munka mellett, amit nap mint nap végeztek. Ami ennél jobban meglepett, az az én ajándékom volt tőlük. Két repülőjegy, január végére, Rómába. Teljesen ledöbbentem, miközben majd ki csattantam örömömben. Dominik és én Rómában. Uram Atyám! Bíztam benne, hogy addigra képes lesz saját maga járkálni már a lábán.

  A szilvesztert és az új évet is otthon töltöttem, nem mentem sehova. Dominikkal voltam. Vele akartam lenni. Egésznap filmeket vagy sorozatokat kerestünk, hogy ne unatkozzunk egy percig sem. Karácsonyra őt is megleptem. Megkapta tőlem azt a melegítő szettet amit olyan nagyon szeretett volna- biztos vagyok benne, hogy azért mutogatta, hogy legyen ajándék ötletem, hiszen nem okoz neki gondot megvenni egy Jordan szettet, de így sokkal könnyebb volt a dolgom-, és egy kép keretet amibe egy a születésnapunkon készült közös képet tettem. A képen Dominik fekete ingben, gondosan beállított hajjal, fekete szakadt farmerban és sárga alapon fekete nike jellel díszített cipőben a vállamat átkarolva mosolyog a kamerába, míg én a fekete selyem ruhában állok mellette, piros táskával a kezembe, keresztbe tett lábakkal- biztos fájt már az extra magas piros magas sarkúban-, és így mosolygok anyára. Nagyon jó kép lett, bár senki sem tudja, hogy ezen a képen még nem igazán voltunk beszélő viszonyban, titkon mindketten örültünk annak, hogy újra láthatjuk egymást.

Én a születésnapomra kapott pandorámra- ami szintén tőle volt-, kaptam új charmokat, mondjuk a "D" kicsit meghökkentett, de gondolkodás nélkül feltettem rá végül, valamint egy ugyanolyan melegítő szettet amit én is vettem neki.

Igyekeztem minden egyes gyógytornára vagy kezelésre elkísérni, otthon segítettem neki tornáztatni a lábát, gondosan figyeltem mindenre, ahogyan azt az orvos elmondta, megmutogatta nekünk. Domi végül az ötödik héten kapott engedélyt arra, hogy lerakhassa a mankóit, aminek borzasztóan örült. Minden egyes nap azért dolgozott, hogy felépüljön, én pedig minden egyes nap támogattam ebben. Hogy aztán mi történt köztünk ezalatt az idő alatt? Úgy igazán semmi. Rengeteget beszélgettünk, eljártunk a mekibe, beültünk néha valamelyik mozifilmre, vagy csak óvatosan összebújva netflixeztünk náluk, vagy nálunk. Domi az összes vizsga anyagot készségesen kikérdezte tőlem, hagyott tanulni és drukkolt minden egyes alkalommal, bár elmondta, hogy szerinte államvizsgázni is mehetnék ennyi tudással, azért én izgultam, de hála az égnek megvoltam. Jöhet a következő szemeszter.