MAGAS LABDA /FF SZOBOSZLAI DOMINIK/

9.

-Mi van?- kérdeztem döbbenten. Nem hittem a fülemnek. Most tényleg azért kérdezte meg, mert valami hülye újságíró hívogatta?

-Alapból meg akartalak kérdezni, igaz, hogy nem így, pont itt a hotel szobában, de most már mindegy- vette lazára a figurát. -Szóval Kloi lennél a barátnőm?

-Te teljesen hülye vagy?- akadtam ki most már aztán teljesen. Mit képzel ez magáról?

-Most mi van?- értetlenkedett.

-Te tényleg nem érted mi a baj ezzel az egésszel?

-Nem!

-Hát akkor tényleg nagyon hülye vagy!- jelentettem ki hisztérikusan. Esküszöm nem akartam elhinni azt ami épp velünk történik. A fiú, akibe az utóbbi hetekben végérvényesen is, visszavonhatatlanul beleszerettem azt kéri, hogy legyek a barátnője, de teszi ezt mindazért, mert valaki cikkezni akar rólunk.

-Kloi, nem azért, de bárki boldogan lenne most a helyedben, te meg sértegetsz, mikor épp arra kérlek, hogy legyél a barátnőm!- emelte fel a hangját flegmán.

-Hát Dominik- vetettem rá egy lesajnáló pillantást.- Én nem vagyok bárki.

-Azt tudom- forgatta meg a szemeit.

Hála az égnek meghozták a vacsoránkat, ezért nem firtattuk tovább ezt az ügyet. Leültem az ágyra, hogy csendben elfogyasszam az ételt, amihez amúgy semmi étvágyam se volt, mire hozzá jutottam. Nagy nehezen magamba lapátoltam, majd kivonultam fogat mosni a fürdőszobába.

A tükörben nézegettem magam. Életem egyik legboldogabb pillanatának kéne lennie annak, hogy Domi megkérdezte leszek-e a barátnője, ennek ellenére sírni tudtam volna. Szomorú voltam. Mindig is tudtam, hogy Dominiknak a foci az első, a karrier a második és én csak a harmadik lehetek. Ezzel sosem volt különösen gondom. Nekem a család és a suli volt az első, Mia a második és Domi a harmadik. Tiszta sor mindkettőnk részéről. Csakhogy ezalatt a nyolc hét alatt a sorrend teljesen megváltozott. A suli mellett ő lett a másik legfontosabb dolog az életemben. Nem akartam, hogy így legyen, mégis ez volt az igazság.

Át engedtem a fürdőt Dominiknak, én pedig befeküdtem az ágyba, magamra húztam a paplant és megpróbáltam minél hamarabb elaludni, mert nem akartam ma már veszekedni. Elfáradtam.

Természetesen ez nem így működik. Ha az ember hamar el akar aludni, ezer százalék, hogy nem tud. Amikor Domi befeküdt mellém az ágyba, a szívverésem felgyorsult, muszáj voltam úgy tenni, mintha aludnék, máskülönben neki áll nekem boncolgatni a témát tovább.

-Tudom, hogy nem alszol, csak nem akarsz beszélni velem- szólalt meg hirtelen. A szavai olyan hangosan hatottak a síri csendben, mintha kiabált volna, pedig szinte suttogott.

-Így igaz- válaszoltam végül. Hiába, túl jól ismert. Éreztem, hogy hirtelen meleg karja át karolja a hasam, szorosan hozzám bújt, majd a fülembe suttogva folytatta tovább.

-Engem igazán érdekelne, hogy miért nem akarsz a barátnőm lenni.

-Mert egy újságíró végett kérdeztél meg- szedtem össze minden akarat erőmet, hogy válaszolni tudjak és ne forduljak felé azonnal, hogy megcsókoljam. Muszáj volt emlékeztetnem magamat, hogy én éppen haragszom erre az emberre.

-Ez hülyeség-lehelte gyengéden a fülembe.- Alapból is meg akartalak kérdezni már mondtam, csak szarul jött ki a dolog.

-Akkor majd ha normális körülmények között kérdezel, akkor át gondolom- próbáltam meg kibújni az öleléséből, mert éreztem, hogy nem bírom sokáig tartani magam. Dominik teste az enyémnek tapadva, az illata az orromban... Muszáj lett volna szabadulnom, de nem tudtam.