Perfect Harmony

•ONE•

Egy átlagos napnak indult, hogy felkelek beveszem a szükséges gyógyszereim, aláírom a papírt, hogy megjelentem a közös foglalkozáson, beszélgetünk és meghallgatjuk a másikat.

Egész nyaram a rehabon töltöm. Mióta anyáék észre vették, hogy drogozok egyből beírattak rehabra. Az első pár napot bírtam is. Utána jött a poklok pokla.
Hiába reménykedsz, hogy legalább kapsz egy kis adagot vagy valakinél van, nincsen.
Elsőnek nagyon nehéz felfogni, de pár hét alatt sikerült.

Elég sok mindenkit ismertem meg a rehabon.
Egy kis beszámoló, hogy miért is kezdtél bele a a drogba, és máris ismered az adott illetőt.
Vagy csak jó ember ismerőnek kell légy.
Sokan a szeretteik halála miatt, sokan egy nagyobb csalódás miatt. Valaki meg csak kipróbálta párszor és rászokott. Mindenkinek van egy kis élettörténete.

-Lucy Jackson-álltam oda az asztalhoz ahol felírnak, hogy megjelentél a közös foglalkozáson. Alex aranyosan nézett rám.

-büszke vagyok rád, hogy már nem úgy viselkedsz mint az első hetekbe-mosolygott rám.

-kösz-vontam meg hanyagul a vállam és sétáltam be a terembe.

A fehér festett hajam kócosan állt ki a kontyomból, a megszokhatatlan szürke melegítőbe már melegem volt, de nem érdekelt mert nagyon kényelmes.
Augusztus utolsó hete van, ahogyan nekem is itt.
Anyáék ma jönnek be engem kivinni.

Másfél óra múlva vissza lehetett menni a szobákba, aminek persze nagyon örültem. Már majdnem nyitottam volna be lépteket halottam. Furcsa volt mert ilyenkor a többiek, kint társasoznak vagy esznek. Rajtam kívűl senki nem járkál erre.
A hang irányába néztem, ahol egy fiú volt.
Körülbelül velem egykorú, elég magas és izmos volt.
Látszott rajta, hogy most van itt először.
Segíteni persze nem fogok, mi vagyok én?

-hello-szólított meg. Unottan néztem rá. A szemei kékek voltak a haja tökéletesen volt beállítva-Isaac vagyok, és nem éppen jártas erre. Tudnál segíteni?

-nem vagyok idegen vezető-döntöttem oldalra a fejem-keress valaki mást-vonta meg a vállaim.

-nem igazán vagy társaság kedvelő, nem igaz?-döntötte oldalra ő is a fejét és tetőtől talpig végig mért-pedig egy kedves lánynak néztelek-mosolyodott el. A mosolya az a bugyi fagyasztó mosoly volt. Biztosan a pláza cica lányoknak ez bejön.

-tévedsz-erőltettem egy kis mosolyt magamra-Isaac-mondtam ki kicsit később a nevét-mi ez a név? Mint valami pornó színésznek. Borzalmas-húztam el a számat.

-én még a nevedet sem tudom, de te már az enyémet kritizálod. Nem szép dolog kislány-mosolyodott el-a neved elmondod?

-arra várhatsz-ezzel a mondattal hagytam ott.

Idegesítő személyisége volt. Hogy miért? Mert látszott rajta, hogy az a tipik bárkit megszerzek fiú.
Ezekkel meg nagyon nem szimpatizálok.

Bármennyire is utálom ezt a helyet hiányozni fog.
Főleg Connor. Ő volt itt az első barát féleségem. Próbált jó útra terelni, hogy ne csesszem el az életem, ezek után. Persze megígértem neki, hogy nem fogom.
Nem szép, hogy nem fogom betartani.

Már pakoltam a cuccaimat mikor kopogtak. Egyből kikiabáltam, hogy szabad. Alex volt az, hogy anyáék megérkeztek értem. Egész nyár alatt most mosolyodtam el. A tudtad, hogy végre újra beszélhetek Sophieval és végre a bátyámmal lehetek.

A cuccaimmal együtt rohantam ki, ahol anya és apa várt a kocsi előtt. Egyből a nyakukba ugrottam. Nagyon hiányoztak, olyan mintha ezer éve nem találkozhattam volna velük. Látogatóba sem jöhettek. Brandon a kocsiba telefonozott, de amikor észrevett, akkor egyből kiszállt és megölelt.

-hiányoztál törpe-ölelt szorosan-hogy vagy? Találtál barátokat? Minden rendben veled? Bántottak?-bombázott kérdésekkel, mire elmosolyodtam.

-te is hiányoztál-szálltam be a kocsiba-igen, jól vagyok. Főleg most, hogy végre haza mehetek. Egyetlen egy barát félét találtam, Connort. Minden rendben van velem, és nem. Nem bántott senki-hadartam el az összes kérdésére a választ-na mesélj te-böktem meg a vállát.

-mit meséljek?-nézett rám.

-mondjuk, hogy mi volt amíg én nem voltam-forgattam meg a szemeim.

-hát semmi érdekes. Lucas szervezett egy nagy bulit nyár elején, hogy az legyen a nyárköszöntő. Most is fog nyár búcsúsztatót csinálni-vonta meg a vállait-ha szeretnél gyere el, elég jó volt az előző is. Ja meg Kim állandóan rám volt állva, de mióta lekopintottam azóta Ben a nagy szerelme-nevette el magát.

-mit vársz tőle? Kicsi korom óta ismerem Kimet, mindig is ilyen volt. Mióta az anyja kiköltözött Dubaiba és az apjával maradt meg annak a nőjével, teljesen más személy lett. Szeretem őt persze, de akkor is sok amit csinál. Effy legalább nem ilyen, ég és föld a két lány-hadartam el.

Még egy kicsit beszélgettünk a kocsiba, kitértünk arra is, hogy átlett alakítva a ház így ne lepődjek meg.

Amikor apa leparkolt a kocsival a házat nem ismertem fel. A megszokott barack színű ház helyett egy hófehér állt. A kerítés is hófehér volt. A frissen nyírt fű illatát éreztem, hogy beléptem a kapun.
A medence mellett napozóágyak és kis asztalok lettek.
Ahogy be mentem a házba ott is minden fehér volt. Mintha nem is itthon lennék. Furdalt a kíváncsiság a szobámmal kapcsolatban.

Ahogy beléptem a kis birodalmamba, mintha nem is az enyém lenne.
A falak itt is fehérek voltak. A falon képek voltak, ahol vagy csak ketten Sophieval vagyok, vagy négyen. Sophie, Kim, Effy és én. Volt ahol csak Brandonal voltam.
A megszokott fa színű íróasztalom helyett, egy fehér állt ott. A laptopom gondosan elvolt rakva az asztalomra.
Az ágyamat ilyen bézs színű ágynemű fedte. A kis éjjeli szekrényen is képek voltak.

-szokatlan?-halottam meg apát az ajtóban. Egyből oda kaptam a fejem és bólintottam egyet-én mondtam anyádnak, hogy a szobádat hagyjuk meg úgy, ahogyan volt. De szerinte nem lett volna jó ötlet mert akkor a rehab előtti életedre emlékeztetett volna téged-sóhajtott majd letette a bőröndöm az ágyamra.

-így meg olyan mintha egy idegen szobájába lennék-néztem megint körbe.

-persze, elhiszem-húzta el a száját-mi lenne ha még így gyorsan vacsora előtt kipakolnál és utána filmeznénk egyet? Mint régen, mikor minden normális volt. Mikor még az utca legtökéletesebb családja voltunk?-reménykedett, hogy rá bólintok e.

-persze-mosolyodtam el-sajnálom, hogy elrontottam mindent-halkult el a hangom-nem akartam, hogy miattam nem maradtunk olyanok mint régen-sóhajtottam.

-semmi baj kiscsillag-jött oda apa és megfogta a vállam-számomra így vagy a tökéletes. Mindenkinek van egy múltja, ami nehéz. Nekem is volt, és van is egy múltam, amire egyáltalán nem vagyok büszke. De megtanultam vele élni. Egy Jackson vagy fel a fejjel-mosolygott rám és adott egy puszit a homlokomra.

Ahogy kiment a szobából neki kezdtem kipakolni.
El sem hiszem, hogy újra itthon vagyok, hogy újra nem kell azon agyaljak, hogy melyik embert kell elkerüljem.
Sophienak egyből írtam, hogy haza értem és majd holnap jöjjön át.