Perfect Harmony

•TWENTYSIX•

Egész nap a megvető pillantásokat kerülöm és próbálok senkire se rá nézni. Brandon mindenkit megfenyegetett, hogy ha valaki bármilyen dolgot elkezd terjeszteni nagyon megbánja, de ehhez Kim is csatlakozott aki ha bármi történik tönkre teszi az életüket.

Vannak akik megvetően néznek, de vannak akik féltékenyen. Ezek közé sorolom azokat a lányokat akik szerelmesek Lucasba de ők soha nem voltak vele, ami csak arra utal, hogy nem a legszebb lányok közé tartoznak.

- Lucy mióta is dugsz Lucassal? - dől rá a padomra Nora aki hónapokon keresztül Lucas játékszere volt még tavaly. Ő Molly kettő, sőt mèg jó barátnők is.

- tudod Nora, már aközben is mikor épp veled volt. Legtöbbször utánad jött hozzám, hogy legalább élvezzen is valamit mert elmondása szerint, te eléggé bénácsak vagy mindenbe - vontam meg a vállaim, a lány arca egyből lefagyott amit nem is olyan soká harag töltött el, hisztérikusan fordított hátat és ment el.

Suli után egyből Lucasék háza ajtaján dörömböltem, hogy letépjem a fejét ami miatt Mollynak elmondta, hogy köztem és közte mi van. Tíz percig dörömböltem és csengettem mikor végre nyílt az ajtó. Nem Lucas nyitotta ki hanem Chloe a húga, az arca egyből felcsillant mikor meglátott és nekem rontott egy öleléssel.

- hiányoztál Luc - ölelt szorosan. Mosolyogva guggoltam le a hat éves lányhoz és öleltem vissza. Ő a kedvenc Gilbertem, mivel ő nem örökölte a faszfej géneket.

- te is nekem - toltam el magamtól, mosolyogva nézett fel rám - Lucas itthon van? Beszélni akarok vele.

- aha, fent van a szobájába nem nagyon jön ki onnan. Sok sikert, hogy ha kitudod onnan hozni - rohant fel a saját szobájába.

Nagyot sóhajtva indultam fel a lépcsőn Lucas szobájához, az ajtó előtt picit hezitáltam de bekopogtam, hangos morgást halottam meg de ez nem tántorít el.

- Chloe utoljára mondom, hogy hagyjál már békén - ordibál ki dühösen. Picit összerezzentem de erőt véve magamon megszólaltam.

- nem Chloe vagyok - mondtam ki, és egyből nyílt az ajtó. Lucas fáradtan nézett vissza rám, a haja kócosan állt a fején és csak egy melegítő nadrág volt rajta - beszélhetnénk? - nézek fel rá ő meg válasz képpen odébb áll, hogy beljebb tudjak menni.

- nem számítottam rád - jön utánam és leül az ágyára én meg megállok előtte - mit akarsz?

- először is, jó szarul nézel ki - mosolyogtam rá amire csak mosolyogva megforgatta a szemét - másodszorra, elmondtad Mollynak, hogy mi volt köztünk? - a kérdés hallatán lefagyott a mosoly az arcáról.

- miért tettem volna? - kérdez vissza - senkinek semmi köze ehhez. Főleg nem neki.

- akkor mondd el, hogy honnan tudja, mert ma szét kürtölte, hogy mi dugunk és, hogy drogos vagyok. Ezekről csak is te tudtál, meg a lányok de ők utálják Mollyt így csak te maradtál - sóhajtottam. Lucas meglepetten nézett vissza rám.

- én nem mondtam semmit, vagyis csak azt, hogy közöd van ahhoz, hogy szakítok vele de ennyi - vonta meg a vállait - indokot nem is adtam hozzá. Mert ismersz minek indokoljam meg.

- persze, hogy ismerlek a nagy Lucas Gilbert akinek mindenki megvolt, csoda, hogy nem kaptál el semmit. Lucas Gilbert aki egy kibaszott manipulátor, soroljam? - húzom fel a szemöldököm.

- látom mérges vagy tudod mi segítene ezen? - áll elém és kezd el perverzül mosolyogni, a szeme elsötétül a vágytól majd a fülemhez hajol - főleg velem, tudom, hogy akarod Luc - suttogja lassan.

- Lucas... - suttogom a szavakat mert igaza van, tényleg akarom de nem használhatja ki a helyzetet. A nyakam kezdi el csókokkal beborítani és amikor az érzékeny kis részhez ér fel sóhajtok - Lucas kérlek - tolom el magamtól.

- bazd meg Luc oké? Ide jössz bazdmeg az oroszlán verembe akiről tudod, hogy bármelyik pillanatba bárhol megbaszna téged de te játszod az apácát - emeli fel a hangját amire meghökkenve hátra lépek - játszod a macska-egér játékot velem pedig tudod, hogy nem fogsz jól kijönni belőle - nyom a falnak a torkomnál fogva.

- Lucas ez fáj - fogom meg a kezét ami a torkomat tartja de mint aki meg sem hallja. A szemem kezd megtelni könnyekkel de őt ez sem hatja meg.

- egy kibaszott kurva vagy Lucy, amikor te akarsz valamit rohanjak egyből de ha én akarok valamit már én vagyok a paraszt köcsög - néz mélyen a szemembe de még mindig nem ereszt el. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon, és már alig kapok levegőt az erős szorítás miatt.

- kérlek engedj el - suttogom a szavakat de ő csak farkasszemet néz velem. Olyan mintha egy medvével állnék szemtől szembe aki bármelyik pillanatba szét tép. Amikor hirtelen elenged a földre rogyok és kapkodom a levegőt.

- takarodj ki a szobámból, a házamból és a kurva életemből - üvölt rám. Csak néz le rám és látom a szemébe a gyűlöletet. Megijeszt, és ez nem az első.

Sírva rohanok ki a házból egészen a kocsimig, de amikor beülök nem hajtok el egyből. Erős zokogás tör rám és csak a kezeimet nézem és zokogok perceken keresztül. Lehajtom a kis tükröt, hogy megnézzem magam, de egyből a nyakamra vándorol a tekintetem ahol egy vörös kézfolt van. Amikor hozzá érek egyből lüktetni kezd én meg jobban sírni.

Gyorsan szaladtam fel a szobámba, hogy véletlen se találkozzak össze senkivel, aki kérdőre vonná, hogy miért sírok és a nyakamat.

Órákon keresztül csak sírtam és a plafont bámultam. Talán ez lenne az én életem? A jót keresem abban is akibe tudom, hogy egy csepp jóság sem szorult? Aki minden tettével, mondatával bánt? Vagy talán ez az én karmám a sok rosszért amit elkövettem. Ezer meg ezer ezekhez hasonló gondolat cikázott a fejembe. Aludni is csak nagyon nehezen ment mikor már annyira kisírtam magam, hogy a szemeim nyitva se bírtam tartani.