Perfect Harmony

•TWO•

Ahogy kipakoltam mentem is le, hogy anyáékkal filmezzünk. Brandon hozott két tál pattogatott kukoricát és pár darab kólát.
Hiányzott ez a családi állapot. Mikor minden normális.
És tudom, hogy miattam ment ez tönkre. A függőségem fontosabb volt mint a család.
Emlékszem, hogy először Brandon tudott róla mert pont akkor nyitott be a szobámba mikor törtem a kokaint. Emlékszem az arcára. Még mindig a szemem előtt látom. Csalódottság és szégyen látszott. Nem csodálkoztam, hogy ez volt a reakciója.

Ahogy megnéztük a filmet anya és apa egyből mentek aludni, ahogyan én is.
Elmentem fürdeni meg ilyesmi kis esti dolgokat megcsinálni.
Majd jött a nehezebbik része az életemnek.
Alvás.
Eddig sem voltam valami jó alvó, de hónapokon keresztül csak nyugtatókkal tudtam aludni, és tudom, hogy le kellene szoknom erről, de nem megy.
Mindig is volt egy titkos hely a szobámba, ahova a drogokat dugtam el, és a nyugtatókat.
Felálltam az ágyból és az ablakomhoz mentem. A párkányt fellehetett emelni, csak egy kisebb erő kellett ehhez. De ahogy észrevettem anyáék nem vették észre. Minden itt volt.

Hirtelen kezdett minden emlék vissza jönni. Tudtam, hogy nem szabad, hogy éppen ma jöttem haza a rehabról de, egy függő tudja, hogy ha meglát még egy kis adagot nem tud ellenállni.
Persze a nyugatot is kiszedtem, de mellé pár bogyót is. Soha nem tudtam mi ez, csak azt, hogy kurva jól érzem magam tőle pár percig, majd elalszok.
Persze ez nyugtatóval mindig máshogy hatott.
Egyből elaludtam. Megfogtam a pohár vizet mellettem és a nyugatot meg három bogyót beszedtem, majd elfeküdtem.
Egyből el is aludtam.

Reggel a telefon csörgésre keltem. A képernyőre próbáltam nézni, de mivel a sötét szoba és a fény nem jó kombó, egyből meg is vakultam szinte.
Párat pislogtam és a képernyőn Sophie neve világított.

-szia Lucy-köszönt bele vidáman-mi lenne ha olyan egy óra múlva átmennék? Régen nem találkoztunk a rehab miatt, és be kellene pótolnunk mindent-hadarta el vidáman. Soha nem értettem ezt a lányt. Mindig boldog.

-de persze-válaszoltam fáradtan. Nem láttam de tudom, hogy mosolyog.

-felkeltettelek?-lepődött meg-de hiszen fél tíz van. Már pörög az élet Lucy, te meg alszol. Persze érthető a rehabon nem tudtál-beszélt tovább. Ha most itt lenne tuti megfojtanám.

-hé Sophie szerintem most fogd be mert épp most keltettèl semmi kedvem addig beszélni amíg nem ittam meg a reggeli kávém. Majd elmondod ha átjöttél-ezzel le is tettem a telefont.

Pàr percig még csak feküdtem az ágyba majd lementem a konyhába, megcsinálni a kávém.
Nekem ehhez még korán van, hogy beszélni tudjak normálisan.
Elindítottam a kávéfőzőt, a kávé erős illata ütötte meg az orrom, majd a kávégép zúgása a fülemet.
Felültem a pultra és telefonoztam és vártam, hogy a kávém készen legyen. De kopogás ütötte meg a fülem.
Brandon futott le a lépcsőn, hogy ő majd ajtót nyit.
Hirtelen az egyik haverja jelent meg, akibe pár éve teljesen bele voltam zúgva. Lucas. A focicsapat kapitánya, az iskola leghelyesebb fiúja, akinek szinte minden lány megvolt.
Elvállt szülők, érzéketlen apuka. Nem csoda, hogy Lucas is ilyen. Alkohol problémás fiú, akinek van egy kishúga. Senki nem tud róla, de mivel Brandonnal nagyon jóba vannak ezért én is tudok egy-két dolgot Lucasról.

-oh Lucy azt hittem halott vagy. A sok cuccozásba meghaltál-mosolygott rám Lucas. Ezt vegyem egy köszönésnek?

-oh Lucas azt hittem te is meghaltàl. Tudod a sok sex már fertőzést okoz, na meg a sok alkohol. De üdv az élők között Kasper-forgattam meg a szemeimet.
Soha nem volt valami jó kapcsolatunk. Mindig is ilyenek voltunk egymással.

-ahogy látom soha nem változtok, de ilyen a halottak sorsa nem?-nevetett fel Brandon-na de Lucas, meghívtam Lucyt a bulira. És most mehetünk fifázni-csapta össze a tenyerét Brandon.

Egyből felmentek. Igaz, hogy Lucas a régi szerelmem, de mai fejjel sem gondolnám azt, hogy nem néz ki jól. Persze ezért is kavartam vele tavaly, vagyis csak összejártunk szexelni.
Tengerkék szemek, tetoválások, és az orr piercing amit eddig nem is vettem rajta észre. Izmos, és a stílusa is tökéletes. A mosolya meg tökéletes.
Nem csoda, hogy minden lány szerelmes belé.
Lucas kibaszott Gilbert maga a tökéletesség.

Sophie nem sokkal később érkezett meg Lucas után.
Rengeteg mindenről beszéltünk, elmesélte, hogy milyen volt Dubai. Kicsit kellemetlen volt, hogy csak ő tudott mesélni.
Én csak annyit meséltem, hogy valami Isaac aki nem mondom, hogy nem nézett ki jól, ott volt.
Sophie egyből kikérdezett róla, mintha tudtam volna bármit is mondani.
Majd szóba jött, hogy Lucas is itt van. Sophie egyből ujjongani kezdett mert ő még mindig abba van, hogy Lucas tökéletes lenne mellém, és annak a kavarásnak kapcsolatnak kellett volna lennie.

-igen, szerintem is egy drog függő mellé egy alkohol problémás fiú kell, teljesen kiegészítenénk egymást-nevettem fel ironikusan.

-hagyd már magad. Szerintem teljesen más emberek lennétek együtt, talán mindketten leszoknátok. Persze tudom, hogy te azon vagy, vagyis muszáj volt lenned. De szerintem pont segítenétek egymáson-mosolygott rám.

-na és mivan Kimmel és Effyvel?-váltottam témát. Nem akartam már ezt a témát ezredjére is végig beszélni.

-nem sok-vonta meg a vállait-Effy mindig eddig is tanul, hogy teljesíteni tudjon. Az egész nyáron tanult, de persze minden bulin ott volt. Kim meg hát, pasizgat, vásárolgat, bulizgat. Csak a szokásos-vonta meg újból a vállait.

-soha nem értettem Effyt. Persze jó egyetem meg mindent akar. De így nem éli ki magát teljesen. Szinte az anyja korlátozza az életét.