Perfect Harmony

•TWENTYFIVE•

A fiúk büszkén jöttek fel a pályára amíg mi elő adtuk a jól begyakorolt koreót. A tömeg fütyült, tapsolt és visított. A másik csapat focistái is büszkén jöttek fel és nekik a szurkoló lányaik is előadták a koreót. Ahogy mi ezzel végeztünk, a bíró sípszóval adta mindenki tudatára, hogy most a fiúkon a sor szerepelni és elkezdeni.

Másfél óráig csak 2-1 volt az állás a javunkra, mindenki kiabált nekik és szurkolt, hogy megnyerjük. Az én szemem végig a tizenegyes mezen volt, aki Lucas volt, meg a kilences aki meg Brandon.

Az utolsó egy percben már úgy nézett ki, hogy vérre megy. És végül Lucas lőtte az utolsó gólt. A tömeg ujjongott és tapsolt. Ő kifáradva ült le a műfűre, és mosolygott. A másik csapat csalódottan ment le a pályáról. Mi a lányokkal mosolyogva és vidáman szaladtunk fel a pályára, hogy újra előadjuk a győztes számot.

Ahogy végeztünk rohantam oda Brandonhoz, hogy gratuláljak neki. Rohanva ugrottam rá és ölelgettem.

- nagyon büszke vagyok - engedtem el és néztem az arcára. Büszkén mosolygott és Lucasra nézett.

- nem az én érdemem volt - nézett vissza rám - gratulálj neki. Megérdemli - lökött a fiú felé aki csak engem nézett. Rá mosolyogtam és az ölébe ugrottam, erősen tartott, hogy ne essek le róla.

- gratulálok - váltam el tőle de ő még mindig tartott, hogy ne essek le róla, pedig a lábaim a csipője körül volt.

- elmondtam neki - ennyit válaszolt, értetlenül néztem rá - Brandonnak a kettőnket. Nem volt mérges, sőt örült neki és mondta, hogy tudta - tett le maga elé. Hátra néztem Brandonra de ő éppen Zoraval csókolózott.

- Lucas - fordultam vissza hozzá ő meg lesütött szemekkel sóhajtott - miért?

- mert joga van róla tudni. És már úgyis mindegy nem? - tárta szét a karjait. Meg akartam szólalni de akkor futott oda Molly és csókolta meg Lucast.

Nagyot sóhajtva mentem vissza a lányokhoz akik mosolyogva nézték azt végig, hogy Lucasra ugrottam, de utána leolvadt a mosoly mikor láttak, hogy kivel csókolózik.

Nem kérdeztek semmit, nem mondtak semmit amiért nagyon hálás voltam. Kim csak haza vitt és még köszönni se köszöntem nekik, egyből indultam be. Még senki nem volt otthon, mindenki meg ott volt.

A szobámig tartottam vissza a sírásomat, amint felértem mindent kiadtam magamból. Nem hiszem el, hogy ez történik, hogy mindig keresztbe tesz nekem Lucas, azt érezteti velem, hogy jók vagyunk utána másik lány karjaiba van.

Lentről hallottam, hogy megjött mindenki és boldogok, ellentétben velem. Csak ültem a földön és a térdeim ölelgettem. Az ajtóm nyitódására se szenteltem figyeltem, se arra, hogy leül valaki mellém és átkarol.

- sajnálom - simogatta a hátam Brandon - Lucas elmondott mindent, hogy mióta tart nálatok ez. Nem haragszom, sőt örülök neki, és sejtettem is. Megértem, hogy nem akartad elmondani - a hangja lágy volt. Felé fordultam és a mellkasába temettem az arcom, hogy ott sírjak.

- de neki mégis Molly ott van - súgtam halkan a mellkasába. Magához szorított és simogatta tovább a hátam.

- Molly csak egy játék számára, szeret téged Lucy. Csak nem tudja, hogy hogyan mutassa ki. Elmondta, hogy miket vágott a fejedhez és nagyon bűntudata van - tolt el magától, hogy a szemébe nézzek - szeretitek egymást - mosolygott rám - de neked ott van Isaac, és ő ezért tartja maga mellett Mollyt - döntötte oldalra a fejét.

- nem akarom megbántani - ráztam meg aprón a fejem - de Lucast is szeretem. Mit kéne tegyek? - sütöttem le a szemeimet, megszorította a kezem és csak a szemem vizslatta.

- neked kell tudnod. Menj el a bálba Isaacel, érezni fogod, hogy ő nem az igazi, bízz bennem, és tudni fogod, hogy kit válassz - ölelt magához és akkor halottam kopogást, azonnal elszakadtam az engem ölelő Brandontól és az ajtó felé néztem  majd a bátyámra aki csak megvonta a vállait.

- Lucy tudunk beszélni? - lépett be az ajtón Sophie, Brandon kérdően nézett rám, hogy ki menjen e amire én aprót bólintottam. Sophie megvárta, hogy kimenjen a bátyám és beljebb jött - mi a baj szívem? Mióta vége a meccsnek meg sem szólaltál - ült le mellém majd magához húzva ölelt.

- Lucas, elmondta Brandonnak aki azt mondta, hogy Lucas szeret de mégis Molly társaságát élvezni - szipogtam - olyan kibaszott elcseszett ez az egész. És még ott van Isaac, akinek megígértem, hogy vele megyek és úgy érzem hitegetem is, ő meg teljesen belém van esve - fogtam a fejem miközben Sophie a hátamat simogatva nyugtatott.

- elég elcseszett a helyzeted valóban, de te vagy Lucy Jackson megoldod, erős vagy és tudod mit kell tenned. Én bízok benne, hogy jól választasz, és, hogy nem bánod meg azt - fogta meg a kezeim bíztatóan majd felállt és kiment a szobából.

A kihűlt helyét néztem még három percig és csak cikáztak a fejembe a gondolatok. Gondolatok, hogy most mit kezdjek ezzel a helyzettel. És Mike, aki bukta a kis fenyegetőzését, mivel Brandon már tudja.

{•••}

Holnap van a bál napja, azóta Lucas nem járt nálunk, nem keresett sőt Brandont sem. Suliba sem jött Mollyt is kidobta ami miatt a lány tökre depressziós lett, és ezen nagyon jót szórakozok addig amíg bele nem gondolok, hogy valahogy nekem is ilyen szar mint neki. Sőt nekem lehet rosszabb is. De mindenki a suliban őt pátyolgatja, hogy velük is ez történt, őszintén undorodom attól, hogy közéjük tartozom.

- készen állsz a bálra? - áll meg mellettem Kim, majd a fiúk társasága felé néz ahol Lucas helye üresen van. Kicsit összeszorul a szívem mikor arra kell gondoljak, hogy ez miattam van. Kimnek persze elmondtam mi történt, ahogyan Effynek is. Isaac mosolyogva integet nekem amire magamra erőltetek egy mosolyt és vissza intek.

- nem - vágom rá. Nagyot sóhajtva Kim felé fordulok aki kérdően néz vissza rám - a bálra elfog jönni, tudom. És erre nem vagyok felkészülve, sőt egyáltalán azt sem érzem helyesnek, hogy én elmegyek - akadok ki amire Kim nyugtatóan magához ölel.

- ne hülyéskedj szívem, neked ott a helyed és nem a te hibád ez az egész szituáció, csak te érzed annak - simogatja meg a hátam majd eltol magától - mi ott leszünk a lányokkal, támogatunk és próbáld majd jól érezni magad Isaac társaságában, mert ő fixen nagyon várja - puszilja meg a homlokom.

- te hülye ribanc - ront közénk Molly mérgesen és köpi a szavakat felém - pokollá teszem a kibaszott életed, miattad szakított velem mert kurvára neked létezned kell - visítja az arcomba, és már-már az egész iskola körénk gyűlt.

- ha arról beszélsz, hogy mr tökéletesség dobott téged az nem feltétlen az én hibám - teszem fel védekezően a kezeim nevetve - és nem tehetek róla, hogy a te mű tested nem izgató és inkább visszataszító, arról nem is beszélek, hogy úgy beszélsz mint egy hajtépett kurva - döntöm oldalra a fejem.

- hogy mersz velem így beszélni? Az első adott alkalommal lefekszel azzal aki egy picit is jobban néz ki az átlagnál - forgatja meg a szemeit mosolyogva - oh vagy az iskola nem tudja? - néz rám kérdően amire én ijedten megdermedek - a mi kis tökéletes Brandonunk húga egy kibaszott drogos aki ugyan úgy megvolt Lucasnak, sőt nem is egyszer, sőt nem is most kezdődött - mosolyog rám győztesen. Már csak az a kérdés, hogy honnan tudja. Lucas.