Perfect Harmony

•TWENTYTWO•

Effy éppen mutogatta a füzetét, hogy milyen lesz a díszítés a bálba, és még a lementett képeket is amiből ötletet merít. De valahogy az én eszem máshol jár, vagyis Lucas szavain, hogy féltékeny volt Isaacre. A fülembe hallom szavait ahogyan ezeket mondja, de mégse lép felém úgy, hogy ezeket megtudná előzni, én meg nem szeretnék örökké hűséges maradni a képhez a fejembe amiket vele képzelek el.
Isaac aranyos és ő tudatja velem a szándékait, Lucas meg, csak úgy van. Ő tudom, hogy nem a barátnős fajta, de ha ennyire bántja őt, hogy más lép felém akkor tegyen ellene, nem ez lenne az egyszerű?

- figyelsz te egyáltalán? - sipított Effy mire aprón megráztam a fejem és felé fordultam, dühösen ült a székben és engem figyelt. Kínosan elhúztam a számat mert tényleg nem figyeltem, sőt az se jutott el eddig az agyamba, hogy miket mond. Kim csak nevetett amíg Sophie az arcom tanulmányozta.

- sajnálom máshol jár az eszem - néztem rá bocsánat kérően mire ő bólintott és felsóhajtott.

- vagy inkább kin jár a fejed? - könyökölt az asztalra Kim ezzel megtámasztva a fejét és picit oldalra döntötte. Mintha tudna a fejembe olvasni csak felcsillant a szeme és a bejárat felé kapta a fejét ahonnan Lucas és Molly jöttek be. Molly vörös rúzsa picit el kenődve míg Lucas haja kócos volt. Hülye is tudja, hogy mit csináltak - ezek még mindig? Azt hittem pár nap és Lucas dobja őt - fintorodott el Kim.

- pár órája engem csókolt meg - húztam el a szám mire mind hárman szinte egyszerre néztek rám kérdően - meséltem a Mikeos ügyet, és elmentem vele erről beszélni, majd végül benyögte, hogy csak azért mondta el akkor nekik, hogy felvágjon ezzel mert idegesíti, hogy Isaac nyít felém - ráztam meg a fejem - de látom annyira nem idegesíti - vontam hanyagul vállat.

- azta kurva - lepődött meg Effy és hátra dőlt - a te életed milyen kurva esemény dús, nekem a legnagyobb problémám az, hogy a volt pasim téged fenyeget és a bál szervezés - húzta el a száját és forgatta meg a szemeit - nem irigyellek.

- és mire jutottatok? Elmondjátok Brandonnak? - szegezte nekem a kérdést Sophie mire bólintottam - de ha rám hallgatsz, a nagy meccs után. Nem akarjuk, hogy a meccs közben ezen agyaljon vagy bármi. A bálig kell dönts Mikenak ami a meccs után van, szóval van egy pici időtök - mosolygott bíztatóan.

- én a helyetekbe nem mondanám el - vont vállat Kim - játszd el Mike barátnőjét, közbe Lucassal dugsz, nem megcsalás hiszen a te feledről ez csak játék - érvelt. Igaza van ha úgy vesszük, így megúszhatjuk Brandon kiakadását.

- szerintem meg mondd el neki, nehogy azzal a pancserral keljen együtt lenned ha még az nem is igazi - nézett a szemembe Effy. Sophie meg sem szólalt csak hol rám hol a két lányra nézett. Olyan mintha Kim lenne a kisördög a vállamon Effy meg az angyal.

A válasz adásomat a csengő éles hangja szakította meg, a lányokkal egyből indultunk az öltözőbe mert az edzés most van. Mi is nagyon gyakorlunk a nagy meccsre, hogy minden tökéletes legyen. Kim azt tervezi, hogy majd én legyek a levegőbe akit a többiek feldobnak, hisz régen is mindig én voltam. De akkor még más volt az egész, akkor nagyon menőnek tűnt ez, mostanra meg csak simán egyszerű. Természetesen nem szólok bele abba, hogy Kim így szeretné hiszen ő a kapitány.

Edzés után egyből indultam haza, hogy végre neki essek az ágynak mert ez a nap teljesen lefárasztott. Brandonnak megint edzése volt és így nem tudott értem jönni így apa küldött egy ubert, hogy ő haza visz.
Hátul ültem és csak néztem ki a fejemből, de amint megérkeztünk a házhoz mintha valami villám mcqueen lennék úgy pattantan ki a kocsiból fel a szobámig.
Természetesen nem tudtam sokáig nyugodtan maradni mert anya kiabált fel, hogy menjek le neki segíteni.

- mi volt ilyen fontos? - dőltem neki a pultnak miközben ő a telefonját bújva picit felnézett rám, egy olyan "most komolyan?" Nézést kaptam, mintha tudnom kéne.

- ne idegesíts Lucy, hogy nem tudod - rázta rosszallóan a fejét mire én csak kérdően meredtem előre - bátyád születésnapja, hogy felejthetted el? - nézett szúrosan mire le esett nekem a tantusz. Nekem tényleg kiment a fejemből.

- fogalmam sincs, az edzés teljesen elvette a figyelmem - haraptam be a szám, anya csak sóhajtott és megforgatta a szemeit. Matatni kezdett a hűtőbe és kivett belőle egy üveg bort amit egyből ki is töltött két pohárba majd az egyiket felém tolta.

- tudod, elfáradtam. Elfáradtam abban, hogy üzleti utakra járjak, hogy tökéletes minta családot faragjak belőletek mert tudom, hogy ebben nem vagy partner. De legfőkeppen abban, hogy úgy érzem elrontottam valamit, valamit ami a drogot váltotta ki belőled - láttam ahogyan az arcán végig folyik egy nagy könnycsepp és a bort nézegette, rám se emelte a tekintetét - én váltottam ki? Miattam van? - nézett végre rám. A szeme piros volt a sírástól. Hevesen kezdtem rázni a fejem.

- dehogy. Csak úgy megtörtént, kipróbáltam mert érdekelt de rá szoktam, nem te vagy az oka - ráztam a fejem és a szememet elkezdte marni a könny - csakis az én hibám, nem a tied, te mindent remekül csináltál - öleltem meg. Egy nagy sóhaj jött ki anyából amiben minden benne volt. Fáj a tudat, hogy azt hiszi miatta volt, hogy magát okolja ki tudja mióta. Igaz sokat veszekedtünk azokban az időkben, de neki ehhez semmi köze.

- akkor apád? Túl szigorúan fog igaz? Túlságosan eleged van a hírnévből, és a pénzből? Vagy talán Brandon, hogy minden rá hagyatik? - kérdezgette mire csak ráztam a fejem.

- nem, sem apa sem Brandon miatt, én örülök, hogy minden rá hagyatik. Semmi bajom a pénzzel és hírnévvel. Tényleg nem volt kiváltó oka - fogtam meg a kezeit és a szemébe néztem bíztatóan. Az ajtó nyitódásra kaptam fel a fejem ahogy anya is. Brandon, Lucas és Isaac lépett be rajta.

- elmegyünk inni majd jövünk csak haza ugrottam átöltözni - nézett ránk Brandon. Anya tipikusan apa ellentéte. Apa utálja ha bulizni járunk sőt nem tud tudja, hogy mennyit megyünk. Viszont anya, ő elenged őt nem zavarja.

- és hárman is jöttök vissza? Van elég szoba ha gondoljátok - nézett végig rajtuk anya, mire Brandon csak vállat vont.

- én fixen ide jövök Courtney - mosolygott kedvesen anyámra Lucas. Majd rám nézett és megnyalta az ajkait.

- tudod, hogy ennek örülök Lucas - mosolygott vissza anya - és Isaac? Te is jössz? - nézett az említett fiúra aki kis hezitálás után bólintott - rendben akkor megágyazok a vendégszobákba.