Perfect Harmony

•TWENTYONE•

Az ébresztő hangos zaja keltett fel, kiszakítva a tökéletes álmaimból. Gyorsan megnéztem a telefonom, ami rohadt hirtelen volt, hisz a telefonom fényereje kivakította a szemem.
Pár percig csak telefonoztam, és csak arra figyeltem fel, hogy anya benyit, hogy szóljon, hogy siessek mert Brandon nem tud bevinni a reggeli edzése miatt, de van itt valaki aki szívesen elvisz. Nem értettem ki lehet az, hisz ha Brandonnak edzése van, akkor Lucas sem jöhet szóba, Sophiet meg én szoktam néha furikázni, csak az autóm meg Brandonnál van mivel a sajátja szervizbe van.

Gyorsan felöltöztem, egy egyszerű fehér toppot vettem fel egy fekete farmerral, és arra egy vékony pulcsit. Kisminkeltem magam, megcsináltam a kis reggeli rutinom és indultam is le, hogy megnézzem ki az a váratlan személy.
A nappaliba halottam beszélgetést így oda mentem, ahol Mike ült apával szembe és beszélgettek. Nem tagadom, hogy rohadtul meglepődtem, hiszen már rég nem vagyunk barátok. Felkaptam a táskámat és oda sétáltam eléjük karba tett kézzel. Vagyis igazából csak Mike elé.

- mit keresel itt? - tettem fel az első kérdést ami a fejembe volt. Apa némán felállt és kiment, hogy ketten maradjunk, hisz tudja, hogy már régen nem vagyunk olyan kapcsolatban mint az előtt.

- elviszlek suliba? Talán baj? Brandon edzésen van, ahogy a kis dugó cimbid is, más nincs aki eltudna vinni - állt fel nyugodtan a kanapéról és elém sétált - szóval én maradtam utolsónak, nem mellesleg Brandon mondta, hogy vigyelek be.

- Brandon? Aki tudja, hogy régen nem vagyunk már barátok? Mike ne nevettes - forgattam meg a szemeim, majd elindultam ki a házból Mike kocsija elé.

- lenne egy ajánlatom - fordult felém még mielőtt beültem volna a kocsiba. Felhúzott szemöldökkel néztem rá unottan - egyszerű, elmondom mindenkinek, hogy te összejársz Lucassal, és a sort Brandonnal kezdem - harapott bele a szájába és végig mért.

- nem tennéd - ráztam meg a fejem. Legbelül tudom, hogy megtenné. Mikor Effyvel szakítottak akkor is széjjel kürtölte, hogy csináltak videót miközben szexeltek, és megmutatja mindenkinek. És az én esetem, neki csak egy kis falat lenne.

- dehogynem. De, hogy lásd, hogy arany szívem van nem teszem meg, ha eljössz velem a bálba, és eljátszod, hogy a barátnőm vagy. Lucy ez már csak rajtad all, tudja meg az egész iskola, hogy egy utolsó ribanc vagy, vagy ezt elkerülheted és úgy táncolsz ahogy mondom - mosolyodott el a végén. A torkomra fagyott a szó és csak néztem ahogy lassan eltűri a fülem mögé a hajam.

- te beteg vagy Mike, kurvára beteg. Miért jó ez neked? Csak mert te még mindig szerelmes vagy belém, az nem azt jelenti, hogy nekem egy kurva picit is bejössz - emeltem meg egy kicsit a hangom.

- eldöntheted, hogy mit szeretnél rajtad áll - vont vállat és kinyitotta nekem a kocsi ajtót - a bálig van időd.

Egész úton csak néztem magam elé, és gondolkodtam. Hogy keveredhettem ilyenbe?
Mike párszor hozzám szólt de én válaszra se méltattam.
A suli elé érve egyből kipattantam a kocsiból és rohantam be az épületbe, mert még ha egy percig egy légtérbe kéne legyek Mikeal esküszöm megölném. Sophie a szekrényében matatott amíg észre nem vette, hogy felé megyek kicsit idegesebben. Kérdően nézett rám, de nem szólt, várta, hogy magamtól mondjam el.

- Mike kurvára megfenyegetett, érted? Kurvára azt akarja, hogy az ál barátnője legyek vagy elmondja mindenkinek, hogy én és Lucas - csuklott el a hangom. Sophie a halottakat próbálta emészteni amíg én idegesen rágtam a szám.