Only You - We Belong To Each Other

Prológus

Szia, Annie vagyok. Annie Hudson, Írországból. Ebben a kis történetemben az életemnek azt a szakaszát fogom elmesélni, amely fenekestül felforgatott mindent, először is azzal a nappal kezdeném, amikor elutaztunk Olaszországba, hiszen ott kezdődött minden.

- Anyu! Lefoglaltad már a szállást? - Futottam le az emeletről égig érő mosollyal az arcomon.

- Igen kicsim, jövőhéten indulunk. - Nézett fel a laptopja mögül.

- Végre, már nagyon várom, tudod miért? - Néztem drága édesanyámra izgalomtól hebegve.

- Mert még nem jártál Olaszországban? - Kérdezte.

- Nem, ugye Olga szülinapja beleesik a nyaralásba és tudod milyen szomorú volt, amikor megtudta, hogy pont a szülinapján koncertezik a kedvenc bandája és nem tud elmenni a koncertre, mert elfogytak a jegyek. - hadartam el a mondandómat. - Képzeld, vettem két jegyet, mert az egyik ismerősöm is ment volna a barátjával, de sajnos sem tudnak elmenni rá, ezért megvettem a jegyeiket. A legjobb az egészben viszont az, hogy Olo még nem tud semmit, majd csak akkor mutatom meg neki, ha elindultunk. - Vettem egy mély levegőt, miután húsz egész másodperc alatt elmondtam azt, amit egyébként egy tíz perces hegyibeszédbe akartam belesűríteni.

- Oh, biztosan nagyon fog örülni neki. Hogy akarod megmutatni? Akkor mikor már ott vagyunk, netán előtte, vagy belerakjuk valamelyik csomagjába? Attól nagyon meglepődne ha egyszer csak egy koncert jegyet találna a bőröndjében.

- Hmm, az utolsó nagyon jó ötletnek minősül. Szerintem belerakom a kisebb bőröndjébe, úgyis mindig az az első dolog, amit kinyit ha megyünk valahova. - Gondolkodtam.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elmegy az a maradék négy nap, ami maradt az utazás előtt. Mire észhez kaptam már a Milánói reptéren álltam Olgával az oldalamon, édesanyámat várva, hogy végre megérkezzen a bérelt autóval.

- Mennyire van messze a szállás? - Nézett fel rám a húgom.

- Pár perc autóval, de anyu ideérhetne már végre. - Fontam keresztbe a karjaimat az idegesség miatt.

- Nyugi, biztosan nemsokára ideér. - Próbált megnyugtatni.

Mondani akartam valamit, de nem tudtam, mert elterelte a figyelmemet kettő, egymás után furcsán közel közlekedő, sötétített üveges terepjáró. Amikor elhaladt előttünk először az egyik, majd a másik, úgy éreztem magamat mintha egy lassított felvétel közepébe csöppentem volna. Amikor ránéztem az első kocsi hátsó üvegére, olyan érzésem volt, mintha valakinek a szemébe néznék megállás nélkül, valóságban pedig csak a tükörképemet láttam, de az a belső érzés valahogy nem akart elmúlni, az a bizonyos érzés, hogy valakit láttam, aki nem én voltam, és valamiféle kötődés húzott az autó felé, amit nem tudtam megmagyarázni.

- Annie! Kislányom! - Zökkentett ki édesanyám a két rejtélyes autón való gondolkodásból. - Beszállsz, vagy sétálsz? - Nevette el magát.

- Oh, máris csak picit elkalandoztak a gondolataim. Mehetünk! - Csuktam be magam mellett a bérelt autónk ajtaját.

A hotelbe érve fáradtságtól szétesve hullottam az ágyamra, azt hiszem egy kicsit aludhattam is, mert ez után egy kisebb emlékezet kiesésem volt. A legközelebbi dolog, amire emlékszem az érkezésünk napjából, hogy Olga sírva és kiabálva rohan oda hozzám, valami olyasmit mondogatva, hogy "Nagyon köszönöm!" "Imádlak!", majd ismét egy kisebb képszakadás, biztosan visszaaludtam.

○○○

- Zayn, Harry! Minden megvan? - Kiabáltam oda nekik a kocsihoz az ház ajtajából, hogy biztosan minden náluk van-e mielőtt megint lekéstük volna a gépet mint legutóbb.

- Igen Niall nyugi! Most minden megvan! - Hallottam vissza két barátom hangját.

- Akkor bezárom és mehetünk! - Fordultam a tőlem két méterre álló biztonsági őr felé, amire ő válaszként csak bólintott, majd az egyik kocsihoz lépett.

- Csak én izgulok nagyon Milánó miatt? Nem tudom mire számítsak. - Fordult felém Zayn.

- Hát, nem is tudom, én kifejezetten nyugodt vagyok. Fura lesz, hogy ez az utolsó helyszín a turnéból és több napig maradhatunk. - Gondolkodtam.

- Na igen, legalább kipihenhetjük magunkat egy kicsit. - Szólt közbe Louis. Hárman voltunk az autóban, a másikban volt Liam és Harry. Mivel nem rakhatják egy autóba Louist és Harryt, ezért így lettünk beosztva, habár mindenki jobban járna, ha Hazzáékat egybe raknák, nem kellene mindig a hisztijeiket hallgatnunk, hogy így hiányzik meg úgy hiányzik Harry, vagy épp fordítva.

A repülőút viszonylag gyorsan tellt, mivel elaludtam szóval nem panaszkodhatok. Miután kiszálltunk a repülőből és az autókkal megindultunk a szállásunk felé, a reptér főbejáratánál láttam, hogy állt két lány. Az egyik velem egy idős lehetett, a másik pedig biztosan sokkal fiatalabb. Az idősebbiknek kinéző lányon nagy keretes napszemüveg volt, szóval nem láttam teljesen az arcát, a szemeit meg főleg nem, de úgy éreztem a tekintetemet fürkészi, mégha nem is látott be a kocsi sötétített tükör szerű ablakain...