Az ősök - Befejezve

2. fejezet

Miútán mindenki megtudta, hogy ki lesz a párja mellé ült. Arnoldra rá kellet szólni, hogy üljön le mellém. De mikor leült nem vette le rólam a szemét. Szerintem nem mondok sokat azzal, hogy nagyon zavart a bámulja, de nem szólhattam neki, hogy hagyja abba.

Mikor vége lett az órának mentem a büfébe. Persze Arnold követett engem. Nem akart le szakadni rólam. A vánpírokba ez zavaró. Hogyha valaki felkelti az érdeklődésüket, akkor nem szakadnak le róla.

- Honnan ismerlek? Mióta neked mentem ezen fondolkodok. Ismerlek téged, de nem tudom honnan. Ez pedig nagyon zavar engem. - már a sorban álltam és néztem, hogy mik vannak a kínálatban.

- Nem tudom. A mai napig nem láttalak téged. De ha lehetne egy farkast választottam volna helyetted. Ha ez segít neked valamiben. - nem néztem rá. Mert a vámpírok nagyon jól néznem ki. És minden ellenkező nemű vonzódik hozzá. És most minden lány engem akar megölni, hogy velem beszélget.

- Kösz. Nem segít sokat. De továbbra sem jelent semmit ez. Valami nincs itt rendben. Valami ami miatt egymás mellé osztottak be mindket. - kértem egy kakaós csigát és egy colát. Majd mentem vissza az osztályba.

- Azt tudom, hogy ne zavarjuk egymást kerüljük el egymást mikor csak lehet. Hiszen neked meg van a te dolgot, nekem is megvan az enyém. És amúgy is csak zavarnánk egymást. - nem akartam vele többet beszélni. Töri óra jön és kíváncsi vagyok miről tanulunk most.

- Semmi ujatt nem fog mondani. Hanem egy órán keresztül felelni fog valaki. Tudod láttam a jegyzeteit. Nem téged akar feledtetni, mert van nagyobb bajod is. Többek között az, hogy bebizonyítcs nem te vagy a gyilkos. - elhallgatott. Rá néztem. Ő csak vigyorgot rám. De nem akarom, hogy lássa, hogy a dolgok közepébe talált.

- Jó napot kívánok! Elajza gyere ki felelni. A többiek csendben maradnak. Akinek meghallom a hangját ki jönn felelni. - síri csönd lett a teremben. Elajza nem akart kimenni. De tudta, hogyha nem megy ki, akkor dupla egyest kap.

- Megmondtam. Nem tudom, hogy miért nem hittél nekem. Pedig igen ritkán tévedek. Ezt jó, hogy megjegyzed. - súgta a fülembe. Engem meg kirázott a hideg.

Vége van nem csak az órának, hanem a napnak is. Csak a vámpírtól nem szabadultam meg. Csak vigyorgot és engem figyelt. De mivel közel volt a kollégium így nem vettem igénybe a buszt. Meg a fiú is ellenezte ezt. Ugyanis a vigyorában látszottak a szemfogai.

- Attól, hogy nem buszozok nem kell így vigyorogni. Mert vannak az iskola előtt diákok akik nem ide járnak, és nem tudják, hogy vannak ilyenek, mint te. Szóval kérlek ne vigyorogj így. - néztem rá bosszúsan. De ő továbbra is csak vigyorgot.

- Ugyan azt fogják hinni, hogy a pasid vagyok aki szereti a természet felettit. De nem hiszem, hogy ez téged érdekelni. Hiszen te biztos vagy, hogy leleplezem a fajomat. Vagy nem így gondolod? - az arcomba hajolt. Kivülről úgy nézhetünk ki, mintha csókolóznánk.

- Csak ne szólj egy szót sem hozzám amíg a szobánkba nem tértünk. - majd ellöktem. Elindultam a kollégium felé. Majd hallottam, hogy elindul utánam. Ha nem szakad le rólam nagy bajban leszek. Pedig nem szeretnék abba lenni.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))