Az ősök - Befejezve

37. fejezet

Gyorsan felültem. A háznak nem eset baja. Ahogy a fiúknak sem. Péter az ablakból figyel valamit. Ádi pedig a leeset edényeket rakja vissza. Segítek neki. Majd mindketten oda megyünk a testvéréhez.

Az ablakból egy hatalmas fekete alakot lehetett látni. Nem ismerős nekem egy kicsit sem. De ami a legfurább, hogy olyan, mintha ide jönni. De azt már nem hagyom. Ma fejeztük be a rendrakást.

Meg fogtam magamat és kimentem. Ahogy kiléptem az ajtón meg álltam. A földbe gyökerezett a lábam. Egy hatalmas ember volt aki erre jön. De nem egy, hanem egy csomó emberből állt. Valaki, hogy lehet ennyire őrült, hogy össze varja őket. Vagy bármit is csinált, hogy ez lett belőlük.

- Ezek nem csak emberek. Hanem farkasok, tündérek is. De mindnek teljesen fehér a szeme. Ha jól látom, csak derékig van meg mindenki. - Péter halál sápadtan figyelte a nagy mutánst.

- Teljesen mindegy meddig vannak meg. Az, hogy valaki képes egy ilyen csinálni nem normális. De vajon mit akarhat ez itt? Mert ha simán sétál, akkor is eltarolja a házat. - Ádinak igaza van. Viszont ha jól látom a lábán lévő embereknek nincsen keze. Hanem hatalmas szájuk van. A nyelvükről nem beszélve.

- Engem nem érdekel mit akar itt. De azt tudom, hogy nem leszek itt, hogy kiderüljön. Azok a volt személyek, akik a lábán vannak, nagyon közel a földhöz nem valami szépek. És nem akarom megtudni, hogy miért van ekkora szájuk és nyelvük. - az undor nem kifejezés amit most érzek.

Egyre közelebb jön. A volt emberek és más lényekből álló mutáns lényen felismertem a volt osztálytársaimat. Ünnepi ruha van rajtuk. Vagyis a bálról jöttek. Vagyis ott történt valami velük. De azt, hogy mi azt nem tudom.

- Anya. Most mit tegyünk. Van egy olyan sejtésem, hogy nem csak a házat akarja. Hanem mindket is. - az a baj, hogy én is erre tippelek. De belőlem nem fog enni.

- Azt mondtam , hogy nagy eséllyel harcolni fogunk ma a bálon. De itt van ezen a lényen az összes osztály társam és sulis tanárom, és diáktársam. Ami azt jelenti, hogy onnan jön. De nem fogja velünk is azt csinálni, mm int a rajta lévőkkel. - Péter és Ádi egymásra néztek. Majd bólinzottak a másiknak.

- Akkor mutatsuk meg neki, hogy mire képes a családunk. - Ádi előre akart rohanni, de vissza húztam. - Távolról is müködik a képességünk tesó.

- Tudom. De hogyan kezdjünk neki? - ezt most nem gondolja komolyan. A falba vertem a fejemet. Ennyire nem lehet fáradt. - Oké, most már tudom.

Ádi egy hatalmas jég tövist növesztett a földből az éppen lépő lábába. A lény felvisitott. Én egy illúziót küldtem rá. Miszerint a tenger alján fulladozik. A lény elkezdett úgy mozogni, mintha felfelé akarna úszni. Péter indákkal kezdte kilépni az embereket a testéből. A lény visított.

Ahogyan egyre kevesebb ember alkotta a testét ment össze. És azok akik kilettek tépve hamuvá váltak ahogyan földet értek. Az illúzió ami egyedül megy nekem. Ádi a jéggel játszott kinézet magának valakit és azt jégge fogyasztotta. Majd egy indákkal letört azt.

Mikor semmi nem maradt a lényből leültem a lépcsőre. Ádi a helyet ahol volt a lény és a testek be csapodási helye volt jéggé fagyasztotta. Majd felemelte és kilőtte felfelé.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))