Az ősök - Befejezve

16. fejezet

- Nem! Kizárt dolog, hogy ki engedjelek! Akkor inkább hozok neked egy takarót és itt alszol. De nem mész ki! - majd elment. Nem adja fel olyan könnyen, mint gondoltam. De nem is én lennék, ha itt leállnék.

- Akkor mit akarsz velem kezdeni? Mert nem megyek egy szobába sem vissza. De téged ez nem érdekel. Ha pedig ez a helyzet, akkor mit fogsz most tenni? Igazán kíváncsi vagyok a következő lépésedre. De vajon mi lesz az? - dühös. Én nem érzek semmit. Ahoz képes a dühös az is valami. De nem értem, hogy miért csak most az rám? Eddig is lehetett volna az.

- Ha menni akarsz, akkor ki engedlek. Mert ahogy látom a szüleim tévedtek veled kapcsolatban. Pedig szerintem ha nem vagy ennyire makacs,....... jók lettünk volna együtt. De az is lehetséges, hogy még sem te vagy a társam. Csak nagyon hasonlítasz rá. - oda ment az ajtóhoz. Nem tudtam erre mit mondani. - Tessék ha akarsz, akkor menj. Ha pedig maradni akarsz az a szoba a tiéd ahová bevezettelek.

Félre állt az útból. Az ajtóhoz mentem. Ha most kimegyek soha többé nem leszek az aki most vagyok. Érzek, hogy rossz dolgok fognak velem történni. De ha nem megyek, minden nap egy nagyon szomorú fiúval fogok találkozni. Akire nem is szántam időt, hogy megismerjem. De sikeresen a lelkébe tapostam.

- Utoljára látsz és érzékelsz így. Nem tudom, hogy találkozunk- e még valaha, de akkor már nem az leszek akit itt és most látsz. Nem mintha téged érdekelne ezek után, hogy mi lesz velem. - lenyomtam a kilincset. Nagy levegőt vettem és folytattam. - A szüleid úgy mondták rólam olyanokat, hogy nem is találkoztak velem. És én is ezt tettem. De még volt rá az okom. Nem én vagyok akit keresel. Csak egy hasonmása.

Kilépve a gödörben találtam magamat. Hallottam, hogy becsukja az ajtót és kattan a zár. Már nincs vissza út. Nem mintha azok után amit mondtam, még valaha is kedves lenne velem.

Kiugróttam. Majd elkeztem futni. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy elcsesztem. Hogy valami végzetes hibát követtem el. Az igaz, hogy talán a világ legbiztonságosabb helyéről rúgattam ki magamat, mert nem bírtam fel fogni azt amit mondott. De ha őszinte akarok lenni, nem is akartam felfogni. Mert sokkal egyszerűbb egy mesét kitalálni, mint sem elfogadni az igazságot.

Sok dolgot tettem tönkre. De ilyent még nem. Nem tudom, hogy mi lesz velem most. Vagy mikor találnak rám. Mivel hülyén azt mondtam semmire sincs szükségem, tényleg mindenem ott maradt, amit nem gondoltam volna. De nem ismerem őt. Nem tudom, hogy mit tud megtenni és mit nem. És nem is fogom ismerni. Ezt sikeresen össze hoztam.

Vissza felé tartok oda, ahol minden kezdődött. Ahol megszüntem létezni. És senkinem nem kezdett hiányozni. Csak elfogadták azt amit a Arnold mondott mindenkinek. Engem meg sem vártak, hogy válaszoljak. De minek is? Mindenki gyilkosnak hisz. Mindenki azt hiszi én voltam a gyilkos, mert Arnold ezt mondta mindenkinek. És egy teljes természet felettinek fognak hinni és nem egy fél vérből  lett vámpírnak.

Érzem, hogy a könnyen kicsúrdul. Mindent amit csak lehetett elcsesztem magam körül. És ki tudja, az élet hogyan fizetteti vissza.

( Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))