Az ősök - Befejezve

8. fejezet

Fáradtan nyitottam ki a szememet. Mert az ágy nagyon kényelmes, de ha valaki fogdos az nem kellemes élmény. Arnold éppen a határon áll. Komolyan kérek egy másik szobát. Ha pedig nem kapok, akkor be költözök egybe.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - ezt most komolyan kérdezi? Inkább becsuktam a szemeimet. Majd el fordultam. A tegnapi napból semmit sem értettem, de egy valami biztos. Hogy továbbra is nagyon éhes vagyok. Mert csak megígérte a vért, de még nem kaptam.

- Rendben. Akkor nem kell válaszolnod. De azt tudod, hogy innentől kezdve egy teljesen másik világban vagy. Amit még nem ismersz. - na nem mondod! Azt hittem, hogy hercegnő vagyok, te pedig a nagy csúnya sárkány. - És ha nem beszélsz velem nem tudok neked segíteni. Mert akkor nem tudom, hogy miben kéne. De ezt rád hagyom. Mert úgy látom, hogy nélkülem is boldogulsz.

Majd felállt az ágyból és elhagyta a szobát. Ami nekem nem baj. Gyorsan tusoltam és felöltöztem. Fekete nadrág, póló, pulcsi. Nagyon színes a ruhatáram. Nagyjából csak fekete.

Miútán ezzel kész voltam elindultam ki. Vagyis kaját keresni. Mivel az ablakból azt vettem ki, hogy este van és ilyenkor sokan bulizni mennek nem lesz nehéz dolgom. A lépcsőn lemene továbbra sem találkoztam senkivel. Ami pedig egyre furább számomra. De ezt nem teszem még szóvá. Amúgy is nem tudom, hogy Arnold merre ment.

Kint az utcán nem volt senki. De hallásomal hamar találtam egy diszkót. Egy fiú észre vett engem és megindult felém. Szöke haja és kék szemei voltak. Mint egy mesebeli herceg úgy nézett ki.

- Szia cica. Van gazdád? Ha nincs leszek én. - majd csábitó mosolyt küldött felém. Ennél rosszabb csajozós szöveggel még senki nem mert felszedni engem. De túlságosan kapart már a torkom. És a szemfogaim sem segítettek a helyzeten.

Csak intették a fejemmel, hogy nincs gazdám. Erre még fogta a kezemet és egy sikátorba vezetett. Ahonnan nem láthatott mindket már senki. Megakart csókolni, de inkább megharaptam őt. Az is csoda, hogy eddig bírtam.

Csak akkor hagytam abba, mikor halot teste a földre esett. Megfogtam a testet és elrohantam a legközelebbi temetőbe. Ástam egy lyukat és bele tettem a testét. Majd betemettem. Nem akartam, hogy bárkinek is feltűnjön a holteste.

Nem akartam még vissza menni abba a házba. De nem tudok máshová menni. A maszkos alakok bármikor megtalálhatnak engem. Bár nem tudom, hogy mit akarnak, de nem akarom megtudni. Főleg úgy, hogy el kellett menekülnöm elölük.

Nagyon lassan követtem a ház szagát. Nem siettem. Mert nem akartam oda menni. De minden dolgom ott volt. Hogyha el akarok menni onnan, kelleni fognak a dolgaim.

Vissza érve minden ugyan olyan volt. Teljesen kihalt. Arnoldnak semmi nyomát nem láttam. Felmentem a szobába és az egyik böröndömbe bepakoltam a legfontosabb dolgaimat. Egy jó dolog volt, abba, hogy nem én pakoltam be magamnak. Hogy a tartalék pénzem is itt volt. Megfogtam azt és kimentem a házból. Körül néztem és senki sehol nem volt. Futni kezdtem.

Egy másik elhagyatott ház előtt álltam meg. Itt nem volt olyan érzésem, hogy laknának benne. Bementem és a legtisztább szobát választottam ki magamnak.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))