Az ősök - Befejezve

29. fejezet

- Hogy mit csináltál? Nem hiszem el, hogy ennyire makacs vagy. De legalább itt vagy. És együtt vagyunk. Ez most a fontos. - persze. De kérlek ne roppantsd össze a csontjaimat. Azt megköszönném.

- Ezt hogyan csináltad? - értetlenül meredek rá. Hiszen nem én töröm össze a másik csontjait. Biztosan nem aludta ki magát. - A fejemben hallok a hangodat. Ami nem jelent mást, mint, hogy tudod használni egyes képességeidet.

Aha. Ez nagyon jól hangzik. De nekem továbra sincs fogalmam, hogy hogyan csinálom ezt. De lehet, hogy ez olyan, mint láthatatlánná válni. Csak rá kell erősen gondolnom.

- Ha te mondod. Én nem tudom, hogy mit csinálok. Azt viszont igen, hogy te nem maradhatsz egyedül. Mert Arnold ide jön. Vagy már itt van, de nem tud bejutni. A lényeg az, hogy csapdába tudjuk csalni.

- Ez jól hangzik, de ahhoz kellene a te képességed is. Nem csak az enyém. De nem tudod használni akkor mikor te akarod. Szóval te nem lehetsz itt. Majd a fiúkkal megoldjuk. - kedvesen mosolyog rám. De nekem ez nem segít.

Fáj, hogy a képességeim nélkül semmi vagyok neki. Fáj, hogy nem veszi figyelembe, hogy mit érzek. Hogy haszontalan vagyok. Ezeket tudom, de nem kellene félre állitania. Hiszen ha nincs erőm, de az ötletekbe be tudok segíteni. De ezt csak én gondolom így.

- Apának igaza van anya. De az id biztos, hogy így is tud valamit segíteni nekünk. Csak nem tudom, hogy mit. - milyen megnyugtató ez a dolog. Velem együtt lehetnek boldogok, de az apjukat védik.

- Akkor csináljátok azt amit akartok. Elvileg sikerülnie kell mert tudjátok használni a képességeiteket. Én bevonulok a szobámba és elfoglalom magamat. - kiléptem a szobából. Hiszen én nem tudok semmit sem segíteni.

- Azt mondtad, hogy emlékszel valamire. Arra pedig biztos emlékszel, hogy anya milyen. Most megsértődött. Nem tudom, hogy mikor jön ki onnan legközelebb. De az biztos, hogy bármibe is tudott volna segíteni most már nem fog. - a másik iker az. Aki eddig még sem szólalt. - Ádi tudom, hogy te inkább apát vagy. De attól nem kéne mindenben apa oldalára álnod. Én sem adok anyának mm indított igazat. Pedig én inkább anyám vagyok.

- Tudom. De most nem tudna segíteni ezt te is tudod. Csak feleslegesen élnék magát bele, hogy te udvari segíteni. Jobb neki ott. - tudatosan bántott meg? Na erre nem számítottam. Főleg úgy, hogy most nagyon fura megérzésem van.

- A lényeg most az, hogy ki találjunk valamit. Nem ismerem Arnoldot. Így nem tudom, hogy mire kell, hogy számítsak. És ne mondjátok meg az anyátoknak, de ahányszor meg bántott, nem nagyon hiszek neki ebben a térben. Biztos, csak túl gondolja az egészet. De ha tényleg itt van, akkor csinálnunk kell valamit. Mert csak akkor jön be, ha be engedem. De lehet valami olyan képessége amiről még ő sem tud.

- A kódot anya szerint csak te tudod. De ez igaz. Anya meg te régen nem beszéltetek annyit róla, mint kellet volna. Anya csak azt mondta, mikor megkérdeztük, hogy kinek van jobb erői kettőtök közül, hogy neki hatalmas ereje van. Csak nem jól használja fel.

- Ha most is így van. Akkor nagy bajban vagyunk.

(Sziasztok itt az új rész. )
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))