Az ősök - Befejezve

15. fejezet

A böröndömbe gyorsan bepakoltam és mentem is ki. Az ismerős illatokat követtem. Az ajtóban viszont bajban voltam. Csak ő tudja a kódot. És az sem könnyit a helyzetemen, hogy valaki követett mindkét ide. Vagyis ha ki megyek öngyilkos leszek.

Inkább le pakoltam a kanapéra. Nem akartam egy szobában sem maradni. És nem érdekel mi van itt, én nem leszek egy olyannal egy szobában aki így nevez engem. Még Arnolddal is előbb lennék össze zárva. Ami nálam nagy szó.

- Cecilia! Azt hittem, hogy ki mentél. De ha itt vagy vissza is jöhetsz a szobádba. Nem vagy biztonságban itt. Ahogy észre vettem ők nem kedvelnek téged. - meg akarta fogni a böröndömet, de nem hagytam neki.

- Kösz, de nem megyek egy szobába sem be. El mondanád kik az,,ők" ? Vagy ha Ben akarod nem kell. Hiszen csak egy hülye gyerek vagyok! Akit vagy meg szoknak a nappaliban vagy nem. De nem megyek egy szobába sem be. Nehogy valamit össze törtek a hülye agyanmal. - eldordultam tőle. Nem akartam látni. Nem akartam róla tudomást venni. Csak végre nyugton akartam lenni. Ami nem jött össze.

- Oké. Lehet, hogy nem kellett volna így kifejeznem magam, de nem szeretem ha a szüleimet kritizálják. Főleg úgy, hogy nem is ismerik őket. De akkor sem maradhatsz itt. Nem szeretnek téged. Nem fognak hozzád szokni. Hanem inkább meg fognak ölni téged. Szóval kérlek gyere vissza a szobádba! - nem hat meg. Egyszerűen nem tudok neki hinni ezek után.

- Akkor engedj ki. Aki követett mindket nem téged, hanem engem akar. Ha kimegyek neked semmi bajod nem lesz, én pedig megtudom védeni magam. Szóval nem megyek vissza a szobába. - nem fogja fel. Innen érzem, hogy nem fogja feladni, hogy engem vissza visz. De nekem egy bocsánat kérés nem elegendő. Egy ilyen sértés után. Hiszen ő sem ismer engem! De itélkezik! És még nem is komolyan gondolja a bocsánat kérését.

- Veled nem lesz könnyű dolgom. - tényleg? Mikor jöttél rá? - De te nem mész ki innen. És én sem, amíg rá nem jöttünk, hogy mi a feladatunk. És amíg nem vagyunk a régiek. - rám néz. De nem érdekel. Semmi sem érdekel ami hozzá kötödik. - Vagy magadtól jösz vissza vagy én viszlek be a dolgaiddal együtt. Válaszhatsz.

- Maradok. Ha pedig megölnek az a valami ami nem kedvel engem, neked csak jó lesz. Hisz akkor könnyebb lesz az életed. És nem kell velem fogalalkoznod. De ha ennek sem tudsz örülni, akkor te vagy a nehéz esett. - mutatók rá. De továbbra sem nézek rá.

Nem szól semmit. Csak megfogja a csomagomat és elviszi. De engem itt hagy. Szóval csak a dolgaim kelletek neki. Ez jó tudni. De ha előbb mondja, akkor nem kellet volna beszélnie velem.

Nem jön vissza. Most azt játsza, hogy elviszi a dolgaimat és nekem értük kellene menjek? Na, nem. Valahogy megtudom a kódot és elmegyek. Ha kell azokat itt hagyom neki. Nincs sok dolgom ami nélkül nem tudnék tovább élni.

- Most komolyan? Nem akarsz véletlenül értük jönni? - rá nézek. Ezt a játékot velem nem játszott.

- Nem olyan fontosak. A telefonom kellene, de mivel rég lemerült azt is meg tarthatod. Inkább engedj ki engem. A többit megoldom.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))