35. fejezet

1 0 0
                                    

Egy hét telt el. Az ablakok és a bútorok ki lettek cserélve. Vissza megyek minden nap az én házamba és naponta hat dologhoz érek hozzá. Egy csomó emlékem így vissza jött. Arról nem is beszélve, hogy az ikrek nagyon sokat segítenek nekem.

A képességeim terén gyorsan haladok. A fele vissza tért és úgy ahogy tudom használni is őket. Arról nem is beszélve, hogy valamikor még azt is meg kellene beszélni hogyan kezdünk bele a keresésbe. De nem mondok semmit most.

Látom rajtuk, hogy lefoglalja őket, hogy velem edzenek és a ház rendbe tevése. Majd ha kész lesz a ház, akkor hozom fel a témát. Addig is fel tudják dolgozni. De vannak nekem dolgaimmal amiket nem értek.

Ha ide jöttek és el vitték őket, akkor vissza kéne jönniük, hogy megnézzék, hogy ide jöttem- e. Persze csak akkor ha nem maguktól mentek el. De akkor nem hagytak volna ekkora kupit. Mert ahogy megtudtam az ikrektől, nem szeretik a rendetlenséget.

Ha viszont elvitték őket azért nem jönnek vissza, mert kísérleteznek rajtuk vagy kínzás alatt vannak. Mondjuk ötven vámpír, aki a vámpírok őseinek a leszármazotjai nem lehet egykönnyen elfogni. Ezért is nem értem a helyzetet.

- Anya beszélhetünk valamiről? - meg fordulva a két fiúval találtam magam szemben. Tudok velük beszélni. Már megismertem őket.

- Miről lenne szó? Amúgy pedig tudjátok, hogy velem bármikor tudtok beszélni. Nem kell megkérdezni. - néha olyanok, mint a kisgyerekek. De tudom őket kezelni.

- Szerinted mit csinának velük? Mert ha azt, amit veled is, akkor nem kellene mihamarabb megtalálni őket? Mert apa sokkal régebbi óta van náluk, mint a többiek. Lehet, hogy mikor megtaláljuk őket nem is fognak ránk emlékezni! Vagy nem lesznek olyan ők mint eddig voltak! - Ádi nagyon hamar pánikba tud esni. Ennek ellenére Péter nyugodt maradt.

- Amíg nincs kiindulási pont, addig nem tudjuk őket keresni. És ahogy hallom, nem olyan könnyű őket bármire is rá venni. De igen. Szerintem azt csinálják velük is, mint velem. De náluk lehet, hogy sokkal durvábban. - és el is szabadult az ereje. Ádi ha nagyon pánikba esik az ereje magától aktiválodik. Akkor pedig nagyon nehéz bárkinek is megnyugtatnia.

Legugoltam mellé. Péter mutatta, hogy ne menjek hozzá közelebb, de nem érdekel. Magamhoz öleltem. Nagyon remeg. A félelmét kétezer kilométerrel arrébb is lehet érezni. Nem szeretem, mikor így kell látnom. De mióta vissza jöttünk szinte napi szinten jönnek ezek a rohanok.

- Semmi baj nem lesz. Kemények és okosak. Nem fognak olyan, hamar engedni nekik. De neked nem szabad elengedned őket. Ha megteszed azt megérzik. És csalódottak lesznek, akkor pedig könnyű célpont lesz belőlük. Azt kell hinnéd, hogy jól vannak. És ismered őket. Nem olyanok, mint akik könnyen feladják a harcot. De kell nekik a mi segítségünkre is. Az ikred nem olyan erős nélküled. Szüksége van rád. Nekem is szükséges van rád. A családunknak is szüksége van rád.

Lassan a jég a falakról leolvadt. Nem remeg annyira, mint eddig. Majd a remegés is megszünik. Rám néz. A szemei könnyektől csillognak.

- Nem tudom, hogy meddig bírom azt anya! - csak ennyit mondott. Majd a nyakhajlatomba furta a fejét. Érzem a könnyeit a nyakamon.









(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))

Az ősök - BefejezveWhere stories live. Discover now