Az ősök - Befejezve

20. fejezet

Az ajtóba állok. Nem tudom, hogyan jutottam el ide. Valahogyan így is itt vagyok. Bár nem tudom, hogyan tovább. Nem maradhatok itt. Viszont semmi erőm sincs. Soha nem voltam semmiben jó. Főleg nem a döntésekben.

Futni van erőm. De merre fussak. Az érzékeim tompák. De nem tudok velük mit kezdeni. Halványan érzem merre lennék biztonságban. De nem tudok sokáig figyelni rá. És nem állhatok meg minden percben. Akkor nem maradna erőm jó messzire kerülni innen.

Megfogom a halvány fonalat és elkezdem követni amíg tudom. Nem tudom mennyi idő telt el. Azt sem hol vagyok. Mert csak a fonálra figyelek. Viszont nincs tovább. Meg állok és össze esek. Nincs több erőm.

Körbe nézek. Nem ismerős a táj. Csak egy ház van itt. Amúgy pedig erdő. Egyiket sem szeretem. Fel húzom magamat a lépcsőn. Semmi erőm nincs. A ház nagyon régi. Nem is tudom, hogy mikor épülhetett és milyen célból. De valamit biztos szolgált, ha az erdő közepénre építették.

Az üvegre gondoltam. Amit a falhoz vágtam. Akkor arra koncentráltam, hogy eltűnjön a közelemből. Most arra figyelek, hogy ki nyíljon az ajtó. Nehezen, de megmozdul. Ami jó jel.

Nyikorogva kinyílt. Majd be másztam rajta. Majd teljesen elnyelt a sötétség.

Kinyitva a szemem egy sötét ismeretlen szobában voltam. Tudom, hogy ugyan ott vagyok. De nem tudom, hogy ki hozott ide be.

Körbe néztem és minden ugyan olyan volt, mint a volt kollégista szobámba. Azt leszámítva, hogy egy személyes. Mindenen fáj. Alig tudok mozogni. A levegő vétel is fájdalmas.

Nyílik az ajtó. Egy huszon valahány éves fiú jön be. Mikor meglátja, hogy ébren vagyok megtorpan. Nem számított erre gondolom. Ahogy csak tudok kedvesen rá mosolygok.

- Kisasszony boldog vagyok, hogy felkelt. De vissza kell nyernie az erejét. Az árnyak most a háttérben vannak, de nem maradnak sokáig ott. Magának pedig vissza kell addig nyernie át erejét. - az éjjeli szekrényre rakott egy kancsó vért és egy poharat. - Tudjuk, hogy nem tudja az erejét irányitani. Mi azért vagyunk, hogy segítsünk magának ebben. De csak akkor ha vissza nyerte az erejét.

Majd megfordult és kiment. Ahogy szoktam, most sem értettem semmit. De érzem, hogy itt biztonságban vagyok. Valami miatt tudom, hogy ez a hely nem olyan, mint ahová Arnold vitt engem. De akkor sem értem, hogy kik azok az árnyak?

Ha már itt tartunk, kik vannak még itt? Miért akarnak segíteni nekem? És miért vagyok ennyire fontos? Ha ebben én is benne vagyok, akkor négy eséllyel Rajmund is benne van? Vagy nem. Nem, ő nincs benne. Ő az egyik ősi vámpír. Semmi köze nincs hozzám és nem is lesz.

De vajon megtalálta már a párját? Vagy megint vissza jön engem keresni? Nem teljesen mindegy ezek nekem? Ezek szerint nem. Ha a párja lennék érezném azt. De akkor miért érdekel az, hogy mi van vele? Hajh! Ez olyan bonyolult dolog. Minden az vele kapcsolatban.

A szüleim ha meg tudják mi történt velem, akkor nem lesznek valami kedvesek. Ha persze nem tudják most, csak nem érdekli őket. Vagy az id lehet, hogy azt hiszik, hogy meghaltam. De vajon ezt kimondta nekik, ha valaki ezt mondta nekik?

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))