Az ősök - Befejezve

31. fejezet

Kőszörnyekről nem tudok semmit. Nem hitték volna, hogy a régi épületeken lévő szobrok tudnak emberi alakot felvenni. De akkor nagy bajban vagyunk, ha bárkivel szövetséget kötnek, aki megzavarja a békét. Arnoldnak elég azt mondania, hogy nekünk az a a célunk, hogy fajokat vagy embereket írtunk ki, és máris segítenek neki megölni mindket.

- Ez nem hangzik valami jól. Mond, hogyha megtudják, hogy mi vagyunk az ős vámpirok, akkor tudni fogják, hogy nem akarunk rosszat senkinek? Hanem mi is a békére törekszünk? - remélem, hogy a válasza igen lesz. Remélem, hogy a válasza igen lesz.

- Nem biztos. Mert tudjuk, hogy milyen ritkán vagyunk itt. De azt is, hogy csak akkor ha nagy veszélyben van egy faj. Amit nem szeretnek. Mert szerintük a legkisebb gondot is nekünk kéne elintézni. - ez csöppet sem nyugtat meg. Csak úgy szólok. Hátha érdekel valakit a véleményem.

- De ha megölnek mindket, akkor nem csak a kicsi, hanem a nagy gondok is a nyakukba szakadnak. Amit ha jól értek nem szeretnének. Ha pedig a kicsiket is mi csinálnánk meg, akkor nem lenne semmi jelentősége, annak ha elő jövünk. De lehet, hogy csak én gondolom úgy, hogy nem akarnak ezzel foglalkozni. - mert ahogy hallom nem akarják fenntartani a békét. Hanem csak élni akarnak. A feladatuk pedig nem is olyan fontos számukra.

- Pedig azért lettek teremtve, hogy a béke fentatoi legyenek. De igazad van. Minden melót ránk akarnak rakni. De azt nem tudják, hogy azzal csak maguknak ártanak, mert ha nem lesz feladatuk örökre köszörnyé változnak. De ez a dolog elfelejtődött. Ami nekik jelent nagy baj. - ezt nem értem. A lényeg az, hogy ne jöjjön ide Arnold. Nem akarok semmit tőle. Sem most sem soha többet.

- Ez nem az én bajom. Azt tudom, hogy most nem akarok ezzel foglalkozni. Azt mondták egy hét alatt épül fel. Abból eltelt két nap. Van még időnk a harcra. Mert tudom, hogy az lesz. És azt is, hogy sok meg kérdőjelezhető dolog, akkor fog eldölni mind kettőnkben. Most amúgy mit szeretnél csinálni? - tényleg így gondolom. Vagyis így érzem.

- A fiúk a szemközti szobában vannak. El mehetnénk valahová. De olyan hely kell, ahol nem ismernek fel mindket. Nem tudom, hogy hol voltunk és hol nem voltunk. Meg kellene erről őket kérdezni.

- Nem rossz ötlet. De egy valamit elfelejtesz. Hogy nem tudjuk, hogy hányszor tértünk már vissza. És így nem tudjuk, hogy hányadik alkalommal születtek meg. - láttam rajta, hogy ugyan erre jutott. Bár még nem tudom, hogy most mi lesz. Csak azt, hogy valahogyan erre is rá kell jönnünk.

- Megyek és megkérdezem jösz te is? - csak bólintottam. Nem tudom, hogy mi jó van abban, hogyha én is vele megyek, de oké. Már akarta nyitni az ajtót, de a fiúk be rontottak a szobába.

- Anya! - egyszerre mondták. Majd a karjaimba ugrottak. Én pedig a földön kötöttem ki. Őket nem nagyon zavarta a helyzet. Fel néztem Rajmundra, ahogy látom ő sem érti a helyzetet.

- Mi történt? Valami baj van? - nem válaszoltak. Ami engem idegesít. Nagyon, ha őszinte akarok lenni.

- Itt van a csúnya bácsi! Meg akar mindkét ölni! - milyen csúnya bácsi.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))