Az ősök - Befejezve

11. fejezet

Csengetésre keltem fel. Amit nem értek. Valahogy sejtem, hogy ki lehet az ajtó előtt. Nem nagyon akartam megmozdulni. De ha az van az ajtó előtt akire gondolok, teljesen mindegy, hogy meg mozdulok vagy sem. Mert már az ajtónál érzi az illatomat.

Nagyon halkan az ablakhoz mentem. Igaz be van deszkázva az ablak, de ki látok a lécek között. Nem Arnold állt ott. Hanem az, a szöke hajú fiú, akit megharaptam legelsőnek. De azt hittem, hogy meghalt. Nem hallottam sem a szív verését, sem más életre utaló nyomot.

Egy szempillantás töredék része alatt az ajtónál termék és kinyitom azt a fiúnak. Nem jön be. Csak néz engem. Majd nagyon lassan elmosolyodik. Ami bennem valami fura érzést kezd megmozgatni. Félre lépek az útból, hogy be tudjon jönni.

- Nem hittem volna, hogy vannak olyan tűzes lányok, mint te. Aki csók vagy együttlégy helyet a vér szivást válasszák. De szerencséd van. Mert a szüleim is vámpírok. Így nem csodálkoztam mikor így mentem haza.

- Ha te az lettél, akkor az összes többi is az lett, akit el ástam a temetőben? - mert akkor nagy bajban vagyok. - Hogyan találtál meg engem? - ez nagyon fontos lenne. Mert akkor lehet hogy Arnold és a társai is tudják, hogy jól vagyok. Csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy lecsapjanak.

- Nem. Nem igaz az, ha valakit egy vámpír meg öl és eltemet majd vámpírként támad fel. Csak azoknál, akikben alapvetően volt vámpír DNS. A mérged alapján. Tudod ez sokat segített. Most mi lesz velünk? - nézet rák nagy szemeivel.

Nem válaszoltam rá. Nem tudtam mit válaszolni. Azt nem mondhattam, hogy ,,te elmész, én pedig itt maradok. De te nem mondod el senkinek, hogy jól vagyok." Ez bunkoság lenne a részemről. Nem is beszélve, hogy nem tudom miért követett engem. Vagyis kereset meg engem.

- Nem tudom. De szerintem minél hamarabb tovább kell álnunk. Valami nekem nagyon nem stimmel itt. Ami általában csak bajt jelent. - becsuktam az ajtót. Tényleg láttam fura alakokat mostanában. De eddig eszembe sem jutott, hogy lehet kapcsolat van az érzésem én köztük.

- Nekem jó. Van egy hely, ahol nem találhatnak ránk. Nem könnyü a bejutás oda, de aki tudja a kódokat, annak könnyű. Amúgy is a szüleim azt mondták maradjak azzal, aki elő hozta a vámpírt belőlem. Mert vele különleges lesz a kapcsolatunk. - na ennek semmi értelme sincs. De az életemben nagyon nincs értelme semminek sem mostanában. - Hol vannak a dolgaid? Segítek pakolni. A szüleimnek szólok, hogy a dolgaimat, oda vigyék.

- Oké. - csak emnyit tudtam mondani. Majd fel vezettem a szobámba. Itt rendben raktam a dolgokat. Szóval lakható lett. De csak miattam. Elkezded a börönbe pakolni. Én oda vittem a dolgaimat, hogy neki könnyebb legyen pakolni. Hamar végzet, majd megfogta a böröndömet és elkezdett futni. Én pedig utána mentem.

Egy lyuk előtt álltunk. Pislogás nélkül meredtem a fiúra. Akinek még nem is tudtam a nevét. De nem gondolhatta komolyan, hogy egy lyukban fogok élni. Az egész meredek. De nem zavartatta magát. Bele ugrott a lyukba. A dolgaimmal és így kénytelen voltam követni őt. Ami lent volt az pedig nem az amire számítottam.

( Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))