Az ősök - Befejezve

17. fejezet

Két hét. Ennyi időbe telt az egész. Ennyi időbe telt, hogy érezzem magamon a kísérleteik hatását. Ami nem kellemes. Olyan, mintha belülről égetnek valami. Mert a rossz irányba billent a mérleg. A testem pedig harcol ez ellen. De teljesen hiába. Vagyis én így érzem.

Hogy értsétek Arnold rögtön másnap reggel megtalált engem. Nem keltett fel, hanem ide hozott. Azt nem tudom, hogy hol van az itt, de nem jó helyen. Mást sem csinálnak velem, mint áramot vezetnek belém vagy fura dolgokat itatnak velem. Amiknek nem csak az így hanem mindene fura.

Nem tudom, mit akarnak tőlem. De elmozdult a mérleg. Nem is tudom, hogy ennek mi a célja. Csak azt, hogy mikor megkérdezem senki sem válaszol rá. Mintha amúgy csak levegő lennék nekik. Azokból amit hallok nem is csodálkozunk, ha így lenne. Akkor nem is én lennék.

- Hogy vagy? Nem vagy éhes? Mert amióta itt vagy semmit nem viszel be a szervezetedbe, mint amit a te érdekedben adunk be neked. És nekem is sok két hét friss vér nélkül. Nem, hogy neked. Hisz te még újonc vagy. Minden nap kellene friss vért innod. - le rakot elém egy pohárral. De annyi vért adtak minden fajta dolgokkal együtt, hogy a szagától felfordult a gyomróm.

- Kösz nem kell. Majd ha haldoklok, akkor szólok. - ellöktem a poharat. Nem kell. Minden amit adnak valamivel tele van tömve. Ami elvette a kedvet, hogy bármit is elfogadjak itt.

- Tudom, hogy valami bajod van. Csak azt, hogy mi. Szóval lehetséges lenne, hogy elmondod. Utána tenni fogok az ellen. Azt szeretném, hogy jól érezd magad és, hogy boldog légy. Nem pedig azt, hogy azt amire szükséged van, csak így vissza utasítod. Szóval miben tudok segíteni?

- Kínzol engem! Bármit kapok tőled vagy mástól van benne valami, ami megváltoztatja az egész állagát! Nem tudod, hogy mire van szükségem! Nem ismersz engem! Csak azt amit a fejedbe vettél! De semmi többet! Én nem vagyok boldog! Nem vagyok az akire te számítasz! De úgy sem fogod fel ezeket. - sírtam. Mostanában minden nap bejön és előadja ezt. Én pedig mindig csak sírok. Mert ne tudok mást csinálni. Ez még van engedve nekem. De más nem.

- Akkor mond, mit kellene tennem, hogy megismerjelek? Hogy boldog legyél és, hogy rendesen egyél? Hogy ne sírnál minden nap? - hozd ide a páromat! Hozd ide Rajmundot! Akkor boldog vagyok. Vele teljesen más minden. De ő menni akar engem látni. Minek is hiszek ebbe? Elszúrtam. És soha többé nem lesz velem, még egy szobában sem! Nem, hogy boldog legyen velem.

- Szobát kérek. Ahol tudok aludni, fürödni. Nem pedig egy székhez kötözve lenni. Nincs semmim amiért elmennék. Nincs senki akiért megpróbálnák szökni. Amúgy is teljesen felesleges lenne. Hiszen úgy is megtaláltok engem. Csak magányt akarok. - nem mondhattam a teljesen igazságot. Ezt sem fogok meg kapni. Mert minden szoba foglalt. Amint valamelyik felszabadul oda visznek. De soha nem történik ez meg. Mert ahogy egy felszabadul költözik be valaki abba. Aki soha nem én vagyok.

- Meg látom, hogy mit tehetek ez ügyben. De addig is idd meg a vért. Szükséged van az erődre. - kiment. A pohárra néztem. Majd az asztal felet kezdet lebegni. A legközelebbi falhoz vágtam. A hangjára vissza jött Arnold. És úgy nézett rám, mintha szellemet látna.

(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))