36. fejezet

1 0 0
                                    

Ádi csak estére nyugodot meg. Nem mondtam egy rossz szót sem. Tudom, hogy neki milyen fontos a családja. És azt is, hogy most milyen rossz neki. Péter  a szoba másik oldalán fekszik az ágyában.

- Anya. Szerintem én találtam valamit. Reggel takarítottam a húgom, Anna szobályában. Akkor ezt a papír darabot találtam. - egy fekete színű papír darabka volt nála. - De ez még érdekesebb. - majd kinyitotta azt. Egy meghívó volt a volt iskolám végzős báljába. Ma estére szólt. - Szerinted nem kéne készülődnünk? Ha jól látom két óra múlva kezdődik a buli.

- Ezt nem értem. De igazad van. Felkeltem Ádit. Te keres magadnak eddig valami ruhát. - a szemétforgatta. De mosolygott. A ruhás szekrényéhez lépet és válogatni kezdet. - Ádi kelj fel. Kezdődik a keresés.

Rögtön felpattant. A szemei még álmosan voltak, de látom rajta, hogyha kell most is menne, de mondjam meg, hogy merre menjen.

- Hová megyünk? - Péter nevetve fekszik a földön. Ádi nem valami szépen néz rá. - Te meg mit nevetsz? Én legalább pihentem valamennyit. Te hulla fáradt leszel az este végére.

- Én megyek. Ezt ketten rendezzétek le. - becsuktam az ajtót. De még mindig hallom, hogy veszelszenek. A végén rájuk  várnom és nem nekik rám. A végzős bál sőtét esemény. Mindenki sőtét színben van.

Ezért kivettem egy fekete egybe ruhát. Deréktól bővül, és van egy kis dekoltázsa. Egy fekete nyitott magas sarkut választottam mellé. Majd egy piros fülbevaló, nyaklánc. Egy egész karos fekete kesztyűt választottam még és egy- egy piros karkötőt vettem fel pluszban. Egy piros köves fekete alapú gyűrűt vettem fel a jobb gyűrűs ujjamra.

A sminkem fekete szemhéjpuder, cica szem, szempilla spirál. Meg és mély vörös rúzs. És máris mentem le. A fiúk lent voltak már. Fekete farmer, ing. Készen is voltak.

- Anya, ha apa meglátt ebben a ruhában újra szerelmes lesz beléd. De menjünk. Mert nem akarok sokat késni. - az órára néztem. Még van fél óránk oda érni.

- Azt javaslom együnk valamit indulás előtt. Valami azt súgja, lehet, hogy harcolnunk kell majd. - Péter mosolygott. Ádi a szemét forgatta.

- Ha neked valami azt súgja, hogy harcolnunk kell, akkor az úgy is lesz. Még soha nem tévedett egy megérzésed sem. De kiváncsi vagyok, hogy apa ott lesz-e. - majd bevonult a konyhába.

- Ne is figyelj rá. Ádi csak nyügös, hogy ki kell öltöznie. Amúgy igaza van. Neked soha nem tévedett eddig egy sem. Nem tudom, miért most kezdené el. - követte a testvérét. A szememet forgattam, de utánuk mentem.

A konyhában húszpercig vitatkoztak azon, hogy milyen típusú vért igyanak. Izgalmas volt. De nem kötött le. Fura, hogy kaptak egy meghívott és aznap rögtön el is tünnek. De úgy, hogy mindenük itt maradt és minden szét van rombolva. Nekem ez nagyon gyanús.

- Végeztetek már? Tíz perc múlva kezdődik a bál. Amúgy nektek nem fura ez egy kicsit? Hogy kapnak egy meghívott és aznap el is tünnek. De még semmit sem visznek magukkal, hanem kupiban itt hagynak mindent. - rájuk néztem. Figyelmesen figyelnek, miközben szívószállal isszák a vért. Mint az ötévesek. Komolyan mondom. Fárasztóak néha napján.

Majd egy robbanás rázta meg a földet. És nagyon gyorsan a padlon találtam magamat.






(Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))

Az ősök - BefejezveWhere stories live. Discover now