Az ősök - Befejezve

38. fejezet

- A Jupiter jó hely ennek a jégnek nem? Mert ha nem, akkor már késő. - Ádi néha nem gondolkodik. Ami most nem baj. De hogyan tovább? A suliból indult ki ez. És nem értem, hogy az itt talált meghívon, miért más idő szerepelt, mint ami valójában volt. Mert ezek szerint már sokkal ezelőtt elkezdődött a buli. Még jó, hogy nem voltunk ott. Mikor ez történt.

- Ha ez a Jupiter ment, akkor anya volt iskoláját ide oda kell vinned. Mert az is fertőzőtt terület. És nem vagyok kiváncsi, hogy mi lesz ha valaki hozzá ér.

- Akkor menjünk oda. Úgy is elemembe vagyok. - azt látom. Meg fogtam a kezüket és egy pillanat állat a volt sulim romjai előtt voltunk. Az durva, hogy mit tett vele. De semmit nem maradt itt ami kellet volna.

Ádi ugyan azt végig csinálta itt is. De a kollégium is ment vele együtt. Abból sem maradt romon kivül semmi. Viszont rengeteg ember idő jött. Nem látnak mindket. Mert nem akarom, hogy lássanak.

- Most menjünk kell nem? Hiszen eltűnt egy egészen észre vehető épület. Arról nek is beszélve, hogy rengeteg ártatlan természet feletti és ember halt bele ebbe a valamibe. De apáék nem voltak itt. - Péternek igaza van. Nincs már mit csinálnunk itt.

- Akkor is furcsa ez nekem. Nem tudom. De mintha ez lenne csak a kezdet. Ennél rosszabb dolgokkal is szembe kell majd néznünk. Ami nem megnyugtató dolog. - megfordultam és újra földbe gyökerezett a lábam.

Ugyanis Rajmund állt velem szembe. És engem figyelt. Sima utcai ruha volt rajta. De a szemét le sem vette rólam. Szinte láttam, ahogyan csöpög a nyála a földre. Most viszont nem volt semmilyen érzésem. Tudom, hogy ő az. Az igazi Rajmund áll előttem.

- Anya mi a baj? Mit látsz....... - néma csend lett. Ők is észre vették. Nem mondott most sem egy szót sem. De tudom, hogy mire gondol. Hogy miről maradt le. Azt én is szeretném tudni. - Apa?

Rá nézet. Majd Péterre nézet. A tekintete köztük ugrált. Majd vissza nézet rám. De a tekintete más milyen lett. Nem jeges, mint eddig volt. Hanem ellágyult. Pontosan ugyan úgy, mikor meg látott a székbe kikitőzve.

- Rég láttalak Cecília. De örülök, hogy nem csak téged látlak. - majd egy szempillantás tört része alatt előttem termet és a karjaiba vont. Egy fonalat éreztem. Ami hozzá köt engem.

- Biztos, hogy te vagy az? És nem valami irányitott személy?  Nem kaptál semmit, ami anya ellen hangolt volna? Vagy valamit, ami miatt az ellenség, Arnold oldalára álltak volna? - Péter lassíts! Nem lesz ez így jó.

- Nem tudom miről beszélsz. Miután az anyátokat kiszabaditottam közölte, hogy boldogul egyedül is. Utána a szüleimhez mentem és mostanáig ott is maradtam. Azért jöttem ki, mert éreztem, hogy a közelben vagy. - rám nézet. Majd egy bugyuta mosolyt villantott. Mint egy ötéves kisgyerek, aki vissza kapta a kedvenc játékát. Most már tudom, hogy ezt kitől örökölte ez a kettő mellettem.

- Ó. Akkor nem tudod, hová vitték a többi család tagunkat? Mert azt hittük, hogy egy helyen vagytok. De ezek szerint téged nem kaptak el. - szerintem őket sem. De ezt nem most mondom el.

( Sziasztok itt az új rész.)
((Remélem tetszik. További jó olvasást!))