Az őrült bábja (Jikook) 🔞

2. Fejezet

Jimin szemszöge.

Csalódottan indultam haza az állásinterjúról, ha lehet annak nevezni, még a nevemet sem tudtam elmondani. De hát ők felettünk állnak a szegények felett. Így hát elindultam a mostani munkahelyem felé az utcán elég sokan rohantak, mások a párjukkal nevetgéltek. Más lett a világ nagyo más, már nem ítélnek el azért mert más vagy, mármint ha meleg, vagy biszex, vagy netalántán leszbikus. Itt már mindent a pénz mozgat és a nagy kutyák odafent, mi pedig a porszemek várjuk azt a lehetőséget, amivel ki tudunk innen szabadulni. Ebből a pokolból! Gondolataimból egy ismerős utca, és a rám köszönő emberek nyugtattak le egy kicsit. Végre ki keveredtem abból a betondzsungelből, ezért hálát adtam istennek. Ahogy közeledtem egyre hangosabb lett a zene, és már a kint fények is táncoltak a sötétben. Hát már ennyi lenne az idő? Hamar órámra néztem és fél tízet mutatott. Kicsit megszaporáztam a lépteimet, s beléptem a barna koppotas ajtón. Végig szaladtam a folyosón, majd hamar beléptem az öltözőmbe. De egy nem várt meglepetés fogadott a sminkes asztaloknál.

-Na végre! Tudod mennyi az idő? Mingyárt te jössz. - szólalt meg legjobb barátom és a tükörből nézett rám.

-Tudom. És sajnálom Pufi. De inkább segíts öltözködni. - szóltam rá barna hajú barátomra, aki egy mosoly társaságában felállt eddigi helyéről, és a felakasztott ruháimhoz lépett. Kezeit végighúzta a rengeteg vállánfán, majd ki kapott egyet onnan.

-Tessék ez pont jó lesz! Na de igyekezz! Tíz perc és kezdene kell... a sminkedet gyorsan megcsinálom. - dobta a ruhát nekem én pedig eszeveszett módon kezdtem átöltözni. Amint megvoltam vele le vágódtam a székbe, és barátom elkezdte az arcomat pingálni. Nagy sietségünket egy kopogás zavarta meg...

-Kettő perc Gold Star!!! - hallottam meg kintről főnököm hangját.

-Rendben! - kiáltott ki helyettem Pufi ugyanis éppen az ajkaimra kente fel a szájfényt.

-Na kész is. - kiáltott fel örömében, majd el lépett tőlem, és elismerően nézett rám. -Várj még... - szólt utánam, és elkezdett a sapkák között kutakodni. - Tessék. - nyújtott át nekem egy csillám cérnával varrt kalapot. Kicsit össze borzolta a szőke tincseimet, majd a fejemre rakta azt. -Így... ahhh kimész ebben a szettben, s szem nem marad szárazon meg alsógatya, de az már csak részletkérdés. - nevette el magát, amire én is mosolyra húzta a számát.

-Köszönöm. - öleltem magamhoz barátom, majd indultam is a színpad felé. Nagy levegőt vettem a lépcsősor alján, egyet biccentettem a fejemmel, hogy indulhat a zene.

(író :erre a számra táncol Jimin a színpadon.)

~~ Beálltam a kezdő pózba, s már hallottam is a zongora szót majd 17 másodpercnél a kedvenc énekesnőm hangja csendült fel. Lassan elkezdtem a mozgást csiga lassúsággal emelet fel a kezem, és végig húztam érzékien a nyakamon, majd tovább a selyem textilen. Jött az 50.másodperc, amikor hirtelen szétnyílt az anyag felső testemen. Vállamat kivillantva fordult háttal a közönségnek, és hátrahajtott fejjel csúsztattam le magamról, majd a földre esett a lágy selymes anyag. Lágyan mozogtam tovább, majd 1:32 másodpercnél odaléptem az egyik fémrudhoz, és elkezdtem rajta tekeregni, akrobatikusan mozogni. Majd jött a kedvenc részem lassan csúsztam le a rúdon és a földre érkeztem meg. A színpadon csúszva haladtam előre persze a közönség még mindig nem látta az arcom ugyanis a kalap még a fejemen volt. Egy spárga után kecsesen és erotikusan felállva jött a mindent elődöntő rész. Itt általában mindig ujjonganak, és fütyülnek nekem, aminek hát... örülök is, meg nem is. Na de a következő lépés után jön a fehér anyag, ami a lábamat takarja. És már rántotta is le magamról, az elmaradhatatlan fütty, s tapsvihar. Majd leengedték a fémkarikámat. Megragadva a kis fémet ráültem lovaglóülésben és kezemre támaszkodva emeltem el a testem. Lábaim beakasztva a fém karika tetejébe, így kezdtem el forgást szimulálni. Kezeimet testemre simítottam és a kalapomat kecsesen megragadva dobtam a közönség közé. Akik persze ezen össze is verekedtek, de nem foglalkoztam vele. Én csak tovább táncoltam, a ritmus és a vérem hajtott előre, hogy minél hamarabb végezzek a mai estére. A szám vége felé kecsesen ott hagyva a kedvenc fém karikámat indultam vissza a színpadon és a szám végére beálltam ugyanúgy mint, ahogy kezdtem. A zene elhallgatott és hatalmas ováció fogadott, ami valahol jól is esett, mert jól csináltam a dolgot, de valahol gyűlöltem magam emiatt. Végig sietve a már megszokott folyosón léptem be az öltözőmbe, de egy olyan embert találtam ott, akit a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.

Sziasztok.
Itt a folytatás... 😅 Remélem tetszett nektek a rész. 😱🥰
Millió puszika és ölelés.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️