Az őrült bábja (Jikook) 🔞

8. Fejezet

Jungkook szemszöge. 

Hosszúnak tűnt a reggel miután bejöttem, és Jimint otthon hagytam. Kár volt most már tudom, azóta a nap óta nem tudok róla semmit, minden szálat elvágott ami hozzá vezetne. Ez kétségbeejtő most már, azon a bizonyos reggelen ő is eltűnt és a házamból pár köteg pénz is. Eleinte csak a pénzemet akartam vissza kapni és jól megbüntetni amiért meglopott. Viszont pár napja már az is elég lenne nekem, ha ő itt lenne velem. Igen! Nagyon hiányzik nem csak a klubból hanem mellőlem is! És erre mikor is jöttem rá? Hát ez igen egyszerű, azóta az este óta több fiú is megfordult az ágyamba még Pufit is meghúztam, de a vörös szobába egyiket se vittem be, s azóta be se tettem oda a lábam. Minden egyes fiút egy elegáns hotelba vittem, és ott történt meg a dolog utána viszont azonnal haza is mentem. Nem bírtam velük maradni, nagyon hiányzik Jimin. A jobb kezem szerint beleestem, de szerintem erről szó sincs. Most pedig itt ülünk az irodában éppen haza készülök amikor kopogtattak a falapon. 

-Gyere! - szóltam ki, és egyből nyílt az ajtó és Taemin lépett be rajta és közömbös fejét vágva. 

-Na mar megint rá gondolsz? Ez már kóros komolyan. - ült le az egyik székbe, ami az asztalom előtt pihent. 

-És ha igen? Szerintem kurvára nincs közöd hozzá. - jegyeztem meg neki epésen.

-Mind…-nem tudta befejezni ugyanis a telefonja kezdett eszeveszett csörgésbe. Intett nekem és gyorsan fel is kapta a készüléket. 

-Szia napsugaram. Miért hívtál? - szólt bele és elég nyálasnak gondoltam ezt a becenevet így inkább hátat fordítottam neki és ki bámultam az ablakon. 

-Most nem tudok menni. Majd legközelebb. Rendben? Igen megnézem ígérem!- kezdett mentegetőzni, amire enyhén elmosolyogtam. 

-Jól van nyugi van. Rendben szia. - evvel le is tette a készüléket, s vissza fordultam felé. 

-Na mi az! Csak nem bepasiztál? Az örök hetero a farkakra bukik! - kezdtem szívni a vérét, amitől és is vörösödött a feje. 

-Ne… ne mondd ezt! Nekem nem kell más "farka"... - mutatott macska körmöt a levegőbe. -... csak az övé. - emelte a fejét a plafon felé egy nagy sóhajtás közepette. 

-Ne is mondd… tudom miről beszélsz! - sóhajtottam egyet én is, majd komótosan felálltam a kényelmes székemből és az ajtó felé vettem az irányt. A falap előtt visszafordultam legjobb barátomhoz… -Gyere! Menjünk haza! - intettem neki, mire se szó, se beszéd mellettem termett és néma csendben indultunk a parkoló felé. A kocsiba ülve töprengeni kezdtem megint… Vajon hol lehet? Jól van? - majd mikor félkész éltem, hogy megint csak ő jár a fejemben enyhén megráztam azt és indultam is haza. Otthon gyorsan lezuhanyoztam és már bújtam is be az ágyba, de álom nem jött a szememre ugyanis egyből ő ugrott be. A kecses teste, a hangja, a mozdulatai, az a borzasztóan szexi sztriptíze, amivel belopta magát a szívembe, az egész valója. Miközben megint rá gondoltam el is nyomott az álom. 

Nem tudom mennyi lehetett az idő, de telefonom idegesítő csörgésére ébredtem fel. Kómásan nyúltam a készülék után és vetem fel azt a szart. 

-Halló oooo… - nyöszörögtem a készülékbe. 

-Jó reggelt főnök! Ne haragudjon a zavarásért, de lehet van egy nyomunk. - szólt bele az egyik emberem a volnal másik végén, mire a szemből egyből kiment az álom és teljesen tiszta fejjel ültem fel az ágyon. 

-Igen? Hol? Nyögd már ki… - kiabáltam bele a telefonba izgatottan. 

-Szóval kaptam egy fülest, hogy Busanba van egy a magáéhoz hasonló bár, és egy srácot akkor vettek oda fel amikor eltűnt Jimin. Főnix a művész neve, de se egy kép, se egy videó nincs róla. - hadarta el gyorsan az információkat nekem.