Az őrült bábja (Jikook) 🔞

9. Fejezet

Jimin szemszöge. 

A napok csak úgy repültek, és minden este "boldogan" feküdtem le. Teljesen magam mögött hagytam mindent és ez így van jól. Csak Pufi hiányzott nagyon viszont féltem őt felhívni, mert akkor Jungkook egyből zaklatni kezdett volna, és biztos börtönbe is kerülök a lopott pénz miatt. Szóval sok visszatartó erő van ami meggátol abban, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Viszont Nam nagyon közel került hozzám. Sosem voltam még szerelmes így nem is tudom milyen az, csak azt érzem, hogy mellette biztonságban vagyok. És kb egy hete be is vallotta az érzéseit, s megis csókolt. Ami valami földöntúli volt, nem volt erőszakos, se akaratos csak megtörtént. Ezért határoztam el magam, hogy elmondom neki a múltam egy részét. Így reggel amint felkeltem siettem is le, de már nem volt otthon, így a klubba indultam. Nagy léptekkel szeltem az utcákat míg oda nem értem. Hamar bementem és a zsivaj helyett most csak csend uralkodott az épületben. Az irodája felé vettem az irányt a s mikor oda értem egy furcsa beszélgetésnek voltam a fültanúja. 

-Igen. Nyírd ki ha semmit se mond. 

-.... 

-Nem érdekel, csináld azt amit mondtam bazd meg. - káromkodott egyet  és ledobtam a telefonját a hangokból ítélve. Ekkor koppogtam kettőt majd nyitottam be lassan a félhomályos irodába. 

-Sam? Te mi…mit keresel itt? - nézett rám csodálkozva, de egy kis aggódás is láttam a szemében. 

-É…én csak be…beszélgetni akartam volna veled. De látom elfoglalt vagy. - Majd gyorsan sarkon fordultam és ki akartam menni, viszont két erős kar visszatartott. 

-Mit hallottál? - kérdezte ridegen, amitől a szőr is felállt a hátamon. 

-Se…semmit.- kezdtem mocorogni a karjai között és a félelem egyre jobban kezdett elhatalmasodni rajtam. 

-Ne hazudj. Sosem dadogtál, s miért reszketsz? - fordított magával szemben, és úgy próbált a szemembe nézni. 

-Nem ha…hazudok.-neztem mindenféle csak rá nem. 

-Hallottad amit mondtam. Igaz? - mire félve bólintottam neki egy aprót. 

-Ki…kit akarsz megöletni? - kérdeztem tőle remegve. 

-Az nem a te dolgod! - engedett el és vissza ballagott az asztalához. 

-Nam! Mi ez az egész???- léptem az asztal másik feléhez és néztem rá kérdőn. 

-Erről nem beszélhetek neked. Mert akkor célpont lennél. - csapot a falapra dühösen.

-Úgyis mindegy nekem. Szóval… - ültem le a székre, s vártam a válaszát. 

-Nem hagyod annyiban. Igaz? - nézett rám, mire nemlegesen ráztam meg a fejem. - Hát jó. De én figyelmeztettelek. - majd ő is leült a vörös foteljába. - Szóval van egy szervezetem aminek én vagyok a feje. A Black Vipera ez egy maffia csoport. - tett idézőjelet az ujjaival a "maffia" szóra. 

-Értem. Azt…azt hiszem most mennem kell. - álltam fel ültő helyéből és indultam volna ki de Nam visszahúzott és megölelt. 

-Ne…ne menj el. Kérlek! - ekkor kirántottam magam a kezei közül és szembefordultam vele. 

-Miért ne menjek el??? Haaa mondj egy indokot. - léptem közelebb hozzá, és úgy néztem a szemébe. 

-Mert szeretlek! - fogott arconra s úgy nézett a szemében. 

-Nem hiszem el! Akkor elmondta volna már az elején.- söpörtem le a mancsát magamról. 

-Hát jó! - nagyot sóhajtott majd szólásra nyitotta a száját. - Keresek valakit. - tört meg a jég, s kezdett el beszélni nekem. 

-Kit? - keményített meg magam, de belül nagyon is féltem, hogy engem keresett Jungkook, és előbb utóbb itt is megfog találni. 

-Azt nem mondhatom el, de apám a halálos ágyán elmondott nekem egy titkot. - itt vett egy nagy levegőt és hátatforditva nekem az ablak elé állt. 

-Igen?! - szóltam hozzá, de semmi reakciót nem mutatott. - Ahhh látom ez nem fog menni. Nem bízol bennem akkor én, hogy bízzak meg benned? - ismét némaságba burkolózott, és nem válaszolt. 

-Ma nem akarok fellépni! Elmentem. - léptem ki az kis irodából és indultam a kijárat felé. Az utcán állva csak Jk kattogott az agyam, hogy mit is fog velem tenni ha megtalál. Így hamar a buszállomásra indultam, avval a szándékkal, hogy eltűnjek ismét. Gyorsan a jegypénztárhoz mentem és a következő buszra váltottam is egy jegyet. Amint begurultunk a busz felültem rá, s már indultunk is. Kb 1 órás volt az út ami Ulsan városába vezetett. Megkönnyebbülve szálltam le a járműről és indultam a belváros felé. Viszont mivel nem reggeliztem így bementem és éjjel - nappaliba kaját venni magamnak. Az instant rament megcsinálása után leültem az egyik asztalhoz és csak bámulni tudtam kifelé az ablakon. Viszont ekkor egy fekete kocsit szúrt ki a szemem. Annyira lassan ment és a sofőr körbe körbe nézelődött mintha keresnek valakit. S ekkor csapot arcba felismerés, engem keres ez a tag. Így gyorsan felpattanva a helyéről indultam ki a boltból. Nyugodtságot szinlelve indultam el az utcán közben a szemem sarkából a fekete kocsit figyeltem. Ami engem kezdett követni, hirtelen a szívem a nyakamba kezdett dobogni és kicsit megszaporáztam a lépteimet. Amikor is egy kávézó logóját pillantottam meg. Azonnal be is mentem és remegő kezekkel léptem a pulthoz. 

-Szia. Jó reggelt. Mit adhatok??- kérdezte tőlem a pult mögötti srác. 

-Egy…egy kávét kérek tejjel és cukorral. - kezdtem tördelni a kezeimet idegességemben. 

-Rendben. - majd nekem hátat fordítva kezdte csinálni a rendelésem, s pár perc múlva elem is rakta azt. - Parancsolj kérsz még mást???- nézett rám ismét mosolyogva. 

-Öhm…van hátsó kijárat? - néztem rá könyörgően. 

-Van, de csak az alkalmazottak használhatják. 

-Fizetek ha megmutatod! - vágtam egyből a szavába és előhúztam a zsebemből egy köteg pénzt. 

-Ne..nem kell ezt. Gyere! - fogtam a kávémat és követni kezdtem őt. Mire egy szűk sikátor bejáratánál találtam magam. 

-Nagyon hálás vagyok neked. - hajoltam meg enyhén és futásnak eredtem az ellenkező irányba. Loholtam a buszállomásig, ahol egy dobos fülkéből tárcsázni kezdtem Hobi számát, amit négy bugas után fel is vett. 

-Halló. 

-Szia Hobi Sam vagyok. Pohangba megyek. Majd hívlak. Szia. - evvel le is tettem a kagylót és gyorsan jegyet is váltottam Pohang városába. És miért pont oda, mert nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy hol is élek. Főleg ne Jungkook. Viszont a busz indulásáig volt még két és fél órám így az állomáson a boltok között bujkáltam, mire az egyik polcon megpillantottam valamit. Így gondolkodás nélkül kaptam le onnan azt és indultam a kassza felé. Hamar kifizettem és a mosdó irányába indultam el. Amint benyitottam alaposan körbe néztem, majd bezártam az ajtót és levettem magamról a pulcsit meg a sapkámat. A zacskó tartalma a kézmosó rá tettem és gyorsan össze is állítottam a krémet. Villám sebességgel felkentem a hajamra a festéket és vártam, majd húsz percet. Amint eltelt az idő lemostam a fejemről, és a kézszárító alá állva gyorsan meg is szárított azt. A procedúra végére szőke tincseim feketébe pompáztak így bele tudtam olvadni a környezetbe, s nem keltettem feltűnést. Így kicsit nyugodtabban hagytam el a mosdót, s indultam el a buszomhoz. 

Remélem nem fog soha megtalálni! Mert akkor nekem végem lesz! És soha többé nem láthatom a napot… 

Sziasztok.
Itt az új rész és ígérem hamar jövök a kövivel is. ☺️
Remélem tetszett!?!!
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️