Az őrült bábja (Jikook) 🔞

7. Fejezet

Jimin szemszöge.

Szemeimet a nap meleg sugarai cirógatták, majd lassan pislogni kezdtem, mire egy fehér szoba falai tárultak elém. Kezeimmel lassan nyúltam a szememhez, s dörzsölni kezdtem, majd tekintetemet körbe vezettem. Először a selyem pizsamám akasztott ki, aztán a fehér selyem ágynemű, majd végül a szoba is ami szintem patyolat fehér volt, a bútoroktól kezdve az utolsó szőnyegig. Szám is tátva maradt a látványra, mire éles fájdalom nyilallt az alfelembe, és beugrott minden az előző éjszakáról. Szégyenemben a szám elé kaptam a két mancsom és úgy kezdtem halk zokogásba. Jungkook... elvett mindenemet, amit eddig ovva őriztem az igaz szerelmemnek. Azt most már sose fogom tudni odaadni senkinek. Óvatosan próbáltam felkelni, s a mosdóba kitogyogni, de nem igazán ment a fájdalom miatt. Ekkor egy összehajtott papírt vettem észre az éjjeliszekrényen. Remegő kezekkel nyúltam utána, majd ketté hajta olvastam a sorait.

Jimin....

Köszönöm a tegnap estét, felejthetetlen volt. Most már az enyém vagy teljesen!!!!

Jah az irodában vagyok, ha felkelsz gyere be hozzám pontosan délbe!!! Ez parancs...

Üdvözlettel Jk.

A levél végére ismét könnyek gyűltek a szemembe, s mérhetetlen düh és csalódás volt a szívemben. Így mérgemben felturtam az egész szobát, mikor is több tucat pénzkötegen akadt meg a szemem. Sokáig hezitáltam mit is kéne csináljak, majd hamar felöltöztem és ki siettem a szobából, s a hatalmas házból is. Az utcára érve kézfejemmel szememet törölgettem majd elindultam egy random irányba. Csak vitt a lábam előre, s egy taxiállomás tárult elém. Hezitálás nélkül ültem be az egyik sárga kocsiba, majd haza vitettem magam. A sofőr a tömb ház előtt hátra fordult, s közölte az összeget.

-Kérem! Várjon meg 10 perc és mehetünk tovább. - szóltam neki reszketeg hangon mire nagy nehéz rábólintott, és már szaladtam is fel a kis lakásomban. Hamar összeszedtem minden ruhámat, majd a háziúrhoz mentem. Visszamondtam a kis lakásom kifizettem az utolsó lakbért, s már ott sem voltam. Amikor le értem a taxis még itt volt, hálát adtam magamba az istennek, hogy megvárt. Így újra kocsiba pattantam és a vasútállomásra kértem a következő fuvart. Kicsit lassabban értünk oda, mivel dugóban keveredtünk, de végre valahára megérkeztünk a célállomásra. Kifizettem a fuvart, majd egy köszönés után kiszálltam és a jegypénztár felé vettem volna az utam, de előtte a mosdóba mentem. Mivel Jungkook keze messzire élet így teljesen el kell tűnjek a szemem elől. Az utazó táskámból kivettem egy fekete halás sapkát, majd egy fekete XXL kapucnis pulcsit a fekete keretes szemüvegemet is magara kapva indultam kifelé. Utam a jegypénztár felé vettem, de kicsit hosszabb sor állt ott, így várnom kellett. Mikor is telefonom rezegni kezdett gyorsan kivettem a zsebemből és egy ismeretlen szám virított a kijelzőn. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak így megvártam míg leteszi, majd gyorsan kikapcsoltam a készüléket, és a sim kártyámat a mellettem lévő kukába dobtam. Remegve értem az ablakhoz, és az ott ülő hölgy kedvesen mosolygott rám.

-Szép napot. - köszönt nekem mire biccentettem neki. - Öhmm jól van?? - kérdezgetett mire rá néztem....

-Őő... egy jegyet kérek! Messze... - jegyeztem meg neki, mire kérdőn nézett rám.

-Értem! Hova szeretne utazni?- jött a következő kérdése, s ekkor a hangosbemondóba meghallottam egy kisebb városkát nevét.

-Busanba!!! - nyögtem ki, neki kissé feszülten.

-Jó. 10 perc múlva indult egy gyorsvonat. Első, vagy másod osztályra kéri a jegyet? -újabb kérdések, amire nem értem rá, de gyorsan rávágtam.