Az őrült bábja (Jikook) 🔞

15. Fejezet

Gyorsan telnek a napok a baleset óta, Taemin már újra dolgozik, bár, csak irodai munkát végez semmi megerőltetőt. S a fülembe jutott mikor lesz Jimin temetése is, amire ha tetszik, ha nem, ott leszek, hogy végső búcsút vegyek tőle. Ha erre gondolok elszorul a szívem és könnyek gyűlnek a szemembe, ahogy most is. Sok minden megváltozott azóta a nap óta. Mindenkit mozgositottam a maffiába, és készen állnak egy rajta ütésen. Bár Taemin is részt akar venni az akcióban, Hobi emléke miatt, de nem engedem neki. Ha őt elvesztem végleg egyedül maradok! És most rajta kívül mást nem igazán tudok elviselni. Most is egymagam ülök az irodában és Jiminről készült egyetlen fotomat nézegetem, s közben a sós cseppek záporként hullnak alá, és végzik a nadrágom szövetén. Ujjamat a telefonom kijelzőjére csúsztatom, és Jimin tökéletes arcát próbálom simogatni. Az a gyönyörű porcelán bőrét amin megcsillant a napfény, a csodaszép cseresznye piros ajkait, úgy megcsókolnám még egyszer utoljára. Esett ki a kezemből a készülék és kezeimbe temettem az arcom úgy sírtam némán tovább. Mire bánatomat három kopogás zavarta meg, egy gyors "gyere" után hátat fordítva az ajtónak, próbáltam rendbe szedni magam, és a gondolataimat.

-Szia Kook. - lépett be jobb kezem az irodába, s gyorsan helyet is foglalt.

-Csá. Mi van? - válaszoltam neki ridegen.

-Készen állnak az emberek, már csak egy eligazítás kell és indulhatunk. - beszélt hozzám, de hidegen hagytak a szavai.

-Jó. Szólj mindenkinek, hogy gyülekező a nagy teremben 10 perc múlva. - lassan nyúltam az arcomhoz és durván töröltem le könnyeimet, majd vele szembe fordultam, rezzenéstelen arccal.

-Huuu baszkikám jó szarul nézel ki!!! - jegyezte meg hangosan, ami rohadtul utálok.

-Kösz az észrevételed. - sóhajtottam nagyot és kezembe vettem a telefonom, hogy zsebre rakhassam, de Taemin keze le fogta az enyémet, így akadályozzva meg a cselekedetemben.

-Meddig fogod még ezt csinálni? Teljesen tönkre fogsz menni! Ez neked se, a maffiának sem tesz jót. - nézett szemembe aggódóan.

-Neked nem fáj??? - nyúltam másik kezemmel a mellkasomhoz és rá martam a szívemre.

-Deeee...nagyon is fáj! Viszont ez így nem mehet tovább Jungkook. Nem eszel, nem alszol, és a klubba se jársz be. Taehyung már nem bírja egyedül csinálni. Szedd már össze magad! - szorított kezemre bátorítóan.

-Tudom. De nem tudom mit csináljak, annyira hiányzik, és bánt is a dolog, ahogy vele viselkedtem. Ha tehetném visszapörgetném az időt, és helyre hozzám a hibáimat. - halkultam el a mondat végére.

-Tudod mit..inkább ne is beszéljünk erről. Megyek és szólok mindenkinek. - paskolta meg a kezem óvatosan, majd felállt, és elhagyta az irodámat. Nagyot sóhajtva álltam fel, s kezdtem el öltözködni, majd a tárgyaló felé indultam. Amikor beértem a nagy terembe rengeteg szempár szegeződött rám, majd egyből elhallgatott mindenki. Lassú kimért léptekkel indultam a hatalmas ovális asztal felé, s álltam meg előtte. Pisztolyom előhúztam a tokjából, s magam elé letettem az asztalra.

-Szép jó estét. - néztem körbe a teremben. - Nos azért hivatalak össze titeket, ugyanis a fülünkbe jutott egy információ a Fekete Mambásokkal kapcsolatban. - pillantottam le a falapra, ahol legjobb barátomra pihent, s Jimin jutott megint az eszembe. -A tégla szerint két hét múlva jön egy nagyobb szállítmány Dél-Amerikából. Ezért alig lesznek a bázisukon, s ezt a helyzetet fogjuk majd mi kihasználni. Tehát kihirdetek egy játékot! Aki előbb öli meg a Mamba főnökét, vagy a bizalmasait...nyert! -néztem Taeminre aki elismerően bólogatott csak. - A többit majd az akció előtt fogjuk le egyeztetni minden csoport vezetővel. - pillantottam körbe, keményen, de senki se rezzent meg. -Mára ennyi lett volna. Mehettek! - csaptam össze a kezeimet, majd mindenki elkezdett ki özönleni a tárgyalóból. Mire mindenki elhagyta a helyiséget addigra Taemin már töltött nekem egy pohár Whiskyt, majd elém tette.