Az őrült bábja (Jikook) 🔞

20. Fejezet

"Homloka tüzelt, s félre is motyogott valamit, de nem értettem mit. Azonnal a fürdőbe siettem és egy kéztörlőt bevizeztem, úgy mentem vissza hozzá, s homlokára tettem. 

-Mmhhhh… - morrant fel a hirtelen hidegre. 

-Shhhh…nincs semmi baj! - suttogtam kettőt közé, mert tényleg így is gondoltam."

-Lázas vagy! - suttogtam kettőnk közé, s közben törölgettem hol az arcát, hol pedig a karját. De a rongy túl hamar meleg lett, így vissza mentem a fürdőbe keresni egy kisebb lavort, amit nagy kutakodás árán meg leltem. Engedtem bele hideg vizet és így indultam vissza Jungkookhoz. Az ágy szélére ülve néztem meggyötört arcát szeme alatt hatalmas karikák voltak, arca beesett, lehet nem eszik rendesen!? - jegyeztem meg magamban a dolgot, mire hirtelen a csuklómra után kapot, és az ajkaihoz emelte. A csók csak pár másodpercig tartott, de nekem óráknak tűnt, ahogy feküdt az ágyon csukott szemmel, s a semmiből egy ilyet tett. 

-Köszönöm. - súgta tenyerembe, majd elengedte a kezem, és egyenletesen kezdett szuszogni. A rongyot bele mártottam a vízbe, majd  jól kicsavartam, s a homlokára helyeztem. Még mindig forró! - könyveltem el magamban, mire gondoltam egyet, s mellé dőltem az ágyra. Az egyik párnát a fejem alá húztam, és csak néztem az előttem fekvő nyugodt alakját. 

-Ha minden máshogy alakult volna, talán… - az ajtó nyikorgás ütötte meg a fülem, s annak irányába pillantottam. Hobi állt az ajtófélfának dőlve kezeit keresztbe fonva mellkasa előtt. 

-Mennünk kell "Júlia". - biccentett a fejével nekem, mire bólintottam egyet, s kimásztam az mellőle. Gyorsan még kicseréltem a vizes rongyot a homlokán, s csak a ki simult arcát bámultam. - Gyere már itt a taxi! - szólt rám barátom sürgetve engem, de nem tudtam csak így otthagyni, ezért fölé hajoltam és ajkára leheltem egy gyenge csókot. 

-Köszönöm, hogy akkor megmentettél! - súgtam húsos párnáira, majd se szó, se beszéd otthagytam. Sietve indultunk le a lépcsőn ki a házból, majd szálltunk be a taxiba, és már ott sem voltunk. Szemeim bepárásodtak csak magam elé tudtam bámulni, mire barátom hangja rántott vissza a valóságba. 

-Jól lesz, ne izgulj. - szólt hozzám az előttem ülő, mire robotos mozdulattal bólintottam neki. Tekintetemet az elsuhanó éjszakai fényekre vezettem, s gondolataimba merülve ezer meg egy kérdés cikázott a fejemben. Majd lassítani kezdett a jármű, és meg is állt, már csak arra lettem figyelmes, hogy kinyílt az ajtó mellettem, majd Hobi szólt rám. 

-Gyere, megjöttünk. - bólintott egy nagy tömbház felé, mire lassan kiszálltam én is, és barátom mellé álltam.

-Hol vagyunk? Mikor mehetünk haza? - bombáztam meg a kérdéseimmel felé fordulva. 

-Egy barátnál, és neked nincs olyan, hogy haza!!! - mart a csuklómra, és kezdett maga után húzni a tömb felé. 

-Hobi! Mondd el amit tudsz! Azt mondtad a telefonba elmondod mi folyik itt. - próbáltam kihúzni a kezem a szorításból, de nem ment. 

-Holnap reggel mindent megtudsz. Jó lesz így? - nézet hátra rám aggódó szemekkel. 

-Jó, de ígérd meg!! 

-Jeszus mi ez? Óvoda!? - hitetlenkedett egy keveset, majd be ütött egy kódot a kaputelefonba és már beregett is a nagy Vaskapu, hogy beengedjen minket. A lépcsőházban teljes sötétség volt, de amit az első lépcsőfokra felléptünk világos lett, így hamar felsietünk, ha jól láttam a harmadik emeletre. A folyosón végig caflatva a negyedik ajtónál megálltunk, majd hármat kopogott a falapon. Ami azonnal kinyílt és egy meleg tekintetű magas srác állt az ajtóban. 

-Szia Jin. Rég találkoztunk. - mosolygott rá barátom, s belépett a kis előszobába engem is magával húzva. 

-Szia Hoseok! Mi járatban? És ki ez akit magaddal hoztál?! - nézett rám, majd vissza barnahajú barátomra. 

-Pár napig itt maradnánk ha nem baj?! - szólalt meg, s közben a cipőjéből ki is bújt. 

-Jól van. A szobád még meg van. - közölte vele, közben én is lerúgtam magamról a lábbelim. 

-Kösz. Gyere Jimin megmutatom hol alhatsz! - intett nekem, mert még mindig az előszobában tobzódtam. Hamar után mentem, majd egy kisebb helyiségbe nyitott be. - Nem nagy szám, de a célnak megfelel.- mosolygott rá kedvesen, ahogy mindig is tette, ha baj van. Becsuktam az falapot, és felé fordulva tettem a vállára kezeimet, s mélyen a szemébe néztem. 

-Hobi ismerlek már annyira, hogy tudja baj van. Mondd le! - jegyeztem meg neki, mire kezemet lesöpörte magáról, majd egy vállveregetés után elhagyta a szobát. Mire nagyot sóhajtva tekintettem a plafonra vezettem, fejem megrázta léptem az ágy mellé, s lefeküdtem, magzatpózba húztam össze magam, és csak a szemben lévő falat tudtam bámulni. Majd két pislogás után elnyelt az álom. 

Nem tudom meddig aludhattam, de az arcomat a nap meleg sugarai cirógatták, s halk beszélgetésre lettem figyelmes. Óvatosan leszálltam az ágyról és lábujjhegyen osontam ki a hang irányába. Az ajtó melletti falhoz lapulva hallgatoztam mit is diskurálnak ilyen korán. 

-De el kell neki mondanod. Joga van tudni róla!- suttogott a hang szerint Jin, de nem értem mire gondolt így tovább fülleltem. 

-Tudom. Nem kell ismételgetni, de nem tudom hogyan kezdjek bele. - koppant valami bent, biztos kávés bögre volt jegyeztem meg magamban. 

-Hát kezd az elején. Biztos megérti majd, ahogy néztem nem buta fiú. 

-Ja persze az elején….Jó vicc! Például jah igen van egy bátyád, aki a hatalom miatt ki akar nyírni. Ezért felbérelte Jackson a Mambásokat, akiknek majdnem sikerült a föld alá tenniük. Oh és ne feledkezzünk meg Jungkookról sem, aki bosszút esküdött mindenki ellen, aki keresztbe tett neki. Igen bizalomgerjesztő dolgok ezek. - csapott az asztalra barátom indulatosan, és ezt a pillanatot választottam arra, hogy belépjek a konyhába. 

-Jó reggelt. - ásítást imitáltam, hogy most ébredtem, plusz még a szemem is megdörzsöltem, le ne bukjak.

-Ohh…szia. - intett nekem a magasabb srác. 

-Reggelt Jimin. - morgott az orra alatt Hobi is, de nem foglalkoztam vele, mert nem akartam lebukni, hogy hallottam mindent. 

-Kapható kávét? - néztem rá vendéglátomra kómás fejjel. 

-Persze. - pattant is fel ültő helyéből, és a szekrényhez lépett, onnan kivett egy poharat, majd töltött  nekem a fekete éltető folyadékból. Addig helyet foglaltam barátom mellett és csak a kezemet tudtam bámulni. 

-Parancsolj. - tette le elém a gőzölgő poharat, majd visszaült a helyére. 

-És mi lesz a mai program?!?!- néztem rá Hobira egy korty után. 

-Neked semmi, nekem viszont el kell menjek. Te szépen itt maradsz és megvársz engem! - fenyegetett meg a mutatóujjával, mire nagyot sóhajtva bólogatni kezdtem neki. 

-Ne félj napsugár jól megleszünk mi ketten. - kacsintott rám Jin az asztal tuloldaláról. 

-Hát persze….- mosolyogtam szarkasztikusan, majd lehúzta az utolsó korty kávémat is, és a mosogatóba tette a poharat. 

-Ha nem baj én bemegyek a szobába. - ezzel vissza indultam tovább pihenni, mivel mást nem tudtam csinálni.

Sziasztok.... ❤️

Itt volna egy kis szösszenet. Tudom elég uncsi lett a resz, de ígérem a kövi izgalmasabb lesz. 🥰😘
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️