Az őrült bábja (Jikook) 🔞

21. Fejezet

Jungkook szemszöge. 

A nap simogató sugaraira ébredtem, lassan nyitogatni próbáltam szemeimet, ami sikerült is. A saját szobámban feküdtem egy száll alsóban viszont valami nem stimmelt. Lassan nyúltam a fejemhez, majd óvatosan levettem róla a már száraz rongyot. Oldalra tekintettem az éjjeliszekrény egy kis lavór volt ott, s benne már szobahőmérsékletű víz. 

-Mi a fasz??? - ültem fel lassan a matracon, majd néztem körbe hátha még itt van az aki a gondomat viselte éjjel. Viszont a szoba üres volt, így feltápászkodtam az ágyról és a földszintre battyogtam, de ott sem volt senki. Így fejem vakarva gondolkodtam tovább, míg vissza sétáltam a szobámba. Az ágyra ülve kaptam az egyik nagyobb párnát, majd a fejem rá helyeztem. De az orromba kúszott egy ismerős illat, amit hirtelen nem tudtam hova rakni. Egyszerre volt megnyugtató és szenvedélyes, s ezt a kettősséget csak egy embernél éreztem, viszont ő már nincs itt velem. Sóhajtva területek el az ágyon, amikor is telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett, morogva kerestem azt a szart, mire nagy nehezen meglett és a zöld ikon felé húztam az ujjam. 

-Halló! - szóltam bele elcsigazott hangon. 

-Szia Jungkook. Remélem jobban vagy már, és be tudsz jönni a céghez. Lenne pár dolog, amit S.O.S - ben meg kéne beszélnünk és megint kaptál egy levelet. - hadarta el gyorsan barátom a vonal végén. 

-Rendben, adj fél órát, és bent leszek. Szia. - ezzel rá is vágtam a készüléket és sietve mentem be a fürdőbe. Hamar letusoltam, s felöltöztem, majd be ugrottam a kocsiba, és már ott sem voltam. Viszont a város népe mást gondolt ugyanis a legnagyobb dugót fogtam ki, és még kerülő úton sem tudtam menni. Így a kocsiba dekkolva néztem ki a fejemből, amikor egy ismerős alakot pillantottam meg a járdán a járókelők között. Azonnal nyomtam egy satuféket, és kipattantam a volán mögül. Roham léptekkel közelítettem felé, s mikor elé értem a vállára marva fordítottam magammal szemben. De egy tök vadidegen embert nézet rám kérdőn. 

-E…elnézést, összekevertem valakivel. - kértem bocsánatot tőle, sűrű hajlongás közepette, mire csak lazán vállat rántott, majd elment valamerre. Mire hangos dudaszó, és kiabálás ütötte meg a fülem lassan néztem a hangzavar felé, és egy jó páran állat a kocsim mögött haragosan. Nagy léptekkel indultam vissza, egy intéssel elrendeztem őket, majd beültem a kocsiba, s folytattam tovább az utam. Kb háromnegyed órába telt beérni az irodába, köszönés nélkül rongyoltam a liftekhez. A fém szerkezet felvitt a kívánt emeletre, majd kiléptem belőle és az irodám felé siettem. Kissé lihegve léptem be a nagyobb helyiségbe, ahol Taemin vár várt engem az asztalom mögött ülve. 

-Na végre, már azt hittem elraboltak az idegenek. - nevette ki lihegő valomat, mire egy szúrós nézéssel köszöntem neki. 

-Haha nagyon vicces vagy baszki. Képzeld dugóba kerültem. - ültem le a helyemre, amit közben át adott nekem. - Na hol az a levél? - kérdeztem fel egyből, mire elvette az asztalról és a kezembe nyomta. 

-Itt! - nézet rám mindentudóan, majd hamar kinyitottam a borítékot, és olvasni kezdtem. 

Jungkook. 

Először is bocs, hogy tegnap leütöttelek a kocsiba! De még nincs itt az igéje, hogy megtudd ki is vagyok valójában. 
A másik…. - Itt barátomra néztem. 
-Tudsz már valamit arról a Wang pasiról? 

-Hát mivel nem tudom a keresztnevét, így nehéz volt, de igen megvan. Kim Namjoon csicskása.- válaszolt nekem higgadtan. 

-Ez érdekes, de akkor miért bérelt fel Wang a Mambásokat, Jimin eltüntetésére? - vakartam meg a tarkom gondolkodva.