Az őrült bábja (Jikook) 🔞

22. Fejezet

Hoseok szemszöge. 

A fehér huzatos ágyban fekszek mozdulatlanul alvást tettetve. Mert egy olyan dolog ütötte meg a fülem, ami igen érdekes volt. 

-Nam most mi lesz? Még mindig él…-Itt egy ismerős hang a szavába vágott a másiknak, aki feltehetőleg Jackson lehetett. 

-Ahhh baszki ezeket a hülye faszok még ezt is elkurták! - suttogott főnököm. 

-És most akkor, hogyan tovább? - kérdezte a másik. 

-Az lesz, hogy mindenkinek beadjuk a halálát, még temetést is szervezünk. - kuncogta el magát halkan. 

-Értem. De mi lesz Jeonnal? Ahogy mesélted mindenkit ki fog csinálni. - kérdezte vissza csendesen Jackson. 

-Akkor nem ha mi előbb érünk oda. Aztán jöhet a következő lépés. - halkul el végleg főnököm, majd egy ajtó nyitodásra, s csukodásra lettem figyelmes. Ekkor kipattantak a szemeim és körbe néztem a szobába a mellettem lévő ágy üres volt, de be volt vetve. Biztos vizsgálatra vitték Jimint! - jegyeztem meg magamban a dolgot, amikor is nyilt a falap, és egy toló kocsi gurult be egy ápoló kíséretében. 

-Na hogy vagy?? - kérdeztem tőle mosolyogva. 

-A doki szerint minden rendben van. - válaszolt nekem közben pedig  az ágyára ült, majd betakarozott. - Még azt is mondta, hogy holnap mind a ketten hazamehetünk. 

-Ez jó hír. - jegyeztem meg, majd az ablak felé fordulva kezdtem el azon agyalni, hogyan is segíthetnék neki. 

Gyorsabban teltek a napok mint azt gondoltam volna, kettőt pislogtam, és már vasárnap volt. Jimin temetését hamar elrendezte ez a…nem is tudom minek nevezzem. Viszont ami feltűnt a temetőben az Jungkook volt és Taemin mind a ketten hófehérbe voltak öltözve, tehát gyászoltak valakit. És ez az arcukról is jól leolvashatóak voltak, Taemin próbálta tartani magát és erősen mutatkozni, de Jk az már más tészta volt. Ahogy láttam könnyes volt a szeme és igen meggyötört volt az arca. Kicsit össze is szorult a szívem mind kettejük látványára. És itt határoztam el magam, segíteni fogok Jiminnek mindenben. 

-Hobi gyere vacsora! - szólt be az ajtón Nam jó kedvűen. 

-Megyek… - szóltam vissza neki, és már pattantam is fel a matracról, s indultam kifelé. Végigmentem a lépcsőn, majd a konyhánál ismét érdekes beszélgetést hallottam meg. 

-Akkor meg van? - kérdezte Namjoon valakitől, majd jobban a falhoz simultam, hogy mindent jól halljak. 

-Meg…tessék!- válaszolt Jackson a hangjából ítélve, s ekkor lassan bekukkantottam a helyiségbe, amikor is Jacks egy kisebb fiolát adott át az előtte állónak. Aki kinyitotta azt majd az egyik tányérba öntötte a tartalmát, és össze is keverte. Gyorsan visszabújtam a fal takarásába, és ökölbe szorítottam a kezemmel dühöngtem. 

-Jimin vacsora!!! - kiabálta el magát Nam, mire pár másodperc múlva az említett már trappolt is lefelé. 

-Ahh Hobi. Te is kajálni jössz? - kérdezte tőlem, amikor mellém ért, mire bólintottam neki egyet, és együtt mentünk be az említett helyiségbe. Egymással szemben ültünk le, s kezdtük kanalazni a levest, de a vége előtt Jimin furcsa fejeket kezdett vágni. 

-Bo…bocsánat, de vissza vonulok. Köszönöm a vacsorát. - nyögte ki reszelős hangon, és bukdácsolva elindult az emelet felé. Mire nekem sem kellett több egy gyors "köszönöm" ejtve utána siettem az emeletre. Egyből Jimin szobájába rohantam, de ami ott fogadott az szavakkal nem lehetett leírni. A földön feküdt összegömbölyödve és mindenhol vakarta magát. Gyorsan mellé guggoltam, és a homlokára tettem a kezem.