Az őrült bábja (Jikook) 🔞

28. Fejezet

"-Annyira boldog vagyok, hogy életben vagy! - törölgette szemét mosolyogva. És ekkor eszembe jutott mint mondott nekem anya.

"-Nem maradhatsz itt, nagyon sokan várnak rád. És ott van a szerelmed is!" - visszhangoztak a szavai a fejemben. "

Ezzel az egy mondattal léptem újra át az álmok mezejére.

Másnap a nap sugaraira ébredtem a szemhéjamon keresztül is éreztem, a meleg simogató érzést. Lassan nyitogatni kezdtem pilláimat, s egy barna hajú fiú szuszogott mellettem, mire egy mosoly kúszott a számra, majd csak a kisimult arcát tudtam bámulni. Mire mocorogni kezdett mellettem, s barna pislogóit rám nem vezette.

-Jó reggelt Chim. - köszönt nekem megkönnyebbülve.

-Szia Taetae. Neked is jó reggelt. - mosolyogtam rá kedvesen, majd lassan felültem az ágyban.

-Kérsz reggelit? - jött a kérdés tőle, mire bólintottam egyet, és hamar ki is sietett a szobából. Nagyot sóhajtva dőltem vissza a matracra, s csak a tegnap történtekre tudtam gondolni. Az állítólagos testvérem, és a maffiájára, ami nem kicsit rémisztett meg. Na meg persze Jungkook, aki dührohamot kapott a hír hallatán, hogy élek. Talán ha eltűnnék, minden megoldódna?! Úgyis felszívódásban jó vagyok... - gondolkodtam el a plafon bámulása közben, de barátom hangja vissza is rántott a valóságba.

-Gyere készen vagyok. - nyitott be, mire felültem a matracon, majd sűrű léptekkel indultam a konyha irányába. Gyorsan elfogyasztottuk az ételt, és utána a kis nappaliban foglaltunk helyet.

-Nos?! - nézett rám kérdőn, mire nagyot sóhajtva elkezdtem neki mesélni. Mire a végére értem a dolognak, már szürkület volt odakint. És elkezdett mozgolódni környék az éjszakai életre, ahogy Taehyung is készülni kezdett. Mire gondoltam egyet, és mellé léptem a szekrényhez, majd nézelődni kezdtem a ruhák között. Amit barátom nagy szemekkel követett végig, miután kiválasztottam a mai szettemet.

-Hát te hová készülsz? - nézett rám csodálkozva.

-Elmegyek veled! - jelentettem ki, s közben az inget vettem fel, s betürtem a nadrágomba.

-Nem. Még mindig Jungkook bárjában dolgozom. Ha megtudja ho...-itt a szavába vágtam hirtelen.

-Már tudja. És nem kér belőlem. Pontosítok... Azt mondta "takarodj innen" - ingattam meg a fejem az emlékére, s azok a fránya könnyek megint útnak indultak a szemem sarkából.

-Miii?!?! Ezt nem hiszem el. Kook...ahhh hagyjuk. - legyintett nekem a kezével, és elindult a bejárat felé már teljes harci díszben. Sűrű léptekkel követtem barátom, majd a bejárati ajtó előtt megáll a megvártam míg bezárja azt. Le sietünk a lépcsőkön, és amint az utcára léptünk olyan dejavu érzésem támadt. De félretéve a gondolatot vettük az irányt a Bárba. Az ismerős környékre érve kicsit megnyugodtam, de még magam sem tudom miért. Így nagyot sóhajtva léptünk be a hátsó ajtón, s indultunk az öltözők felé. Ahogy haladtunk a folyosón megpillantottam egy ajtót és rajta a művésznevem viritott.

-Hát ez??? - fordultam Tae felé csodálkozva.

-Az öltözd...tudod Jungkook ne engedte senkinek se, hogy elfoglalja. Miután eltűntél... - kezem önkéntelenül nyúlt a kilincs felé, s lassan nyitottam be a kisebb helyiségbe barátomat figyelmen kívül hagyva. -...Jimin figyelsz rám??? - lépett utána Taehyung, majd becsukta a falapot és neki dőlt. Minden ugyan úgy volt mint mikor utoljára láttam a sok fellépőruha ott lógott a fogason használatra várva. A sminkes asztalomhoz lépve ültem le régi helyemre és csak magamat tudtam bámulni a tükörben. Mire barátom mögém lépett és a vállamra tette kezeit. - Na most tök úgy nézel ki mint Jungkook miután eltűntél. - szólalt meg a köztünk beálló csend közepette.