Az őrült bábja (Jikook) 🔞

4. Fejezet

Jimin szemszöge.

Amint ki sétált ez a tag, barátom rontott be a helyiségbe.

-Na??? Mit akart??? Megvett?? - bombázott hirtelen kérdéseivel, mire homlokom masszírozza ültem le a smink asztalomhoz, s néztem bele a tükörbe.

-Pufi... kérlek most ne... már így is széthasad a fejem, ez a tag meg még tett rá egy lapáttal. - sóhajtottam nagyon, majd lehunytam a szemeimet.

-Sajnálom Chim. Na de ez az előadás No.I. volt. Biztos megvan veled elégedve a főnök. - beszélt továbbra is hozzám, és mellém ült a másik székbe.

-Köszi. Kedves vagy. De most inkább hazamegyek, muszáj aludnom. - álltam fel az asztaltól és az utcai ruhámat kezdtem matatni, hamar meg is voltam, s már indultam is a hátsó kijárat felé. Amint kiléptem a hűvös szellő csapta meg az arcom, és nagyot sóhajtva indultam haza. Az úton végig az járt a fejemben miért is akár engem ez a tag annyira. És minek menjek is be hozzá holnap? Hát én biztos nem teszem be oda a lábam még egyszer. Inkább tegyen nekem egy szívességet és hagyjon békén. Nem vagyok holmi árucikk, amit meg tud venni. Ember vagyok és vannak dolgok, amiből nem engedek. Bár emiatt börtönbe is kerületek mert ellent mondok egy gazdagnak, én a szegény nincstelen, nyomorult. Gondolataimból egy ismerős kapu, s az annál is ismerősebb lakótömb rántott vissza a valóságba. A nehéz Vaskaput nagy kínlódások közepette tudtam betolni, hogy bejussak egyáltalán a házba. A hatalmas és kihalt lépcsőházban kapkodtam felfelé a lábaimat és gyorsan be is szaladtam a lakásom ajtaján. Nekidőlve a falapnak engedtem ki egy nagyobb adag levegőt, majd csúsztam le annak mentén. Beletelt néhány percbe mire normalizáltam a légzésem, s ezt követően felálltam, majd a fürdő felé vettem az irányt. Villám sebességgel letusoltam, s estem be az ágyba derekamon a törölközővel, sűrű pislogásaimból egyre hosszabbak lettek, mire már el is nyelt a nyugtató sötétség.

Nem tudom hány óra lehet, de a nyamvadt telefonom csörgésére keltem. Mire a kezem közé vettem le is tette, s én is lehajtottam a földre kómásan. De megint meghallottam az ismerős dallamot mire felvettem a ledobott tárgyat, majd unottan szóltam bele.

-Halllooooooo- - nyögtem ki ezt az egy szót álmosan.

-Jimin? Na végre már órák óta hivogattak. Jól vagy? - kérdezte legjobb barátom a vonal másik végéről.

-Persze, jól vagyok. De minek hívsz ilyen korán? - motyogtam a telefonba.

-Miről beszélsz? Este nyolc óra van! Egy óra és fel lépsz!

-TESSÉK??? ESTE VAN? - ültem fel hirtelen és az álom is kimenet a szememből. - Bassza meg!!! - kaptam a fejemhez, mert délre kellett volna menjek ehhez a taghoz megbeszélésre.

-Mi van? Ne káromkodj! - szólt vissza Pufi kicsit ingerülten.

-Jaj nem neked szántam... őhm negyed óra és ott vagyok. Szólj a technikusnak, hogy a vörös díszlet kell. - evvel le is csaptam a telefont, hamar kipattantam az ágyból, rohantam öltözni. Amint meg voltam mindennel bezártam a lakásom ajtaját és futva indultam a bár felé. S, ahogy mondtam tizenöt perc alatt ott is voltam. Besiettem a szobámba, a piros díszlet ruháit kerestem, de ekkor egy hang szakított ki a nagy kapkodásomból.

-Ezt keresed? - pillantottam a hang irányába és Pufit láttam meg a székemben ülni a ruhával a fogason.

-Huuu... a szívbajt hoztad rám. - jegyeztem meg neki drámaian, a kezemet a mellkasomra kapva.

-Nyugi segítek. Gyere... - evvel fel is állt a helyemről, s segített nekem átöltözni. Egy vörös selyem ing, s egy penge fehér nadrágot vettem fel, de előtte a vörös strassz köves tangát alá kaptam na meg van egy ugyanilyen köves zakóm. Amint meg voltunk ezzel barátom feldobott nekem egy laza, de annál vadítóbb sminket, és az álarcomat a kezembe nyomta.

-Nya kész. Néha nem is tudom mi lenne veled nélkü...

-Gold Star kettő perc!- szólt be a jól ismert hang.

-Kápráztasd el őket. - csapott nagyot a seggemre, evvel kifelé noszogatva. Végig siettem a folyosón, s a színpadhoz vezető lépcső alján álltam meg.

(író : erre a számra táncol majd Jimin.)

Bólintottam a technikusnak, hogy indulhat a zene, mire meghallottam a mély de annál sexibb dallamot, és a vérem pezsdült fel tőle. Kecses mozdulatokkal léptem ki a színpadra ahol most egy fehér fátyol függöny takart el a közönség elől, de hátulról a vörös reflektor világít meg, igy mindent látnak. Lágy mozgásba kezdtem mire lábammal kiléptem az engem takaró anyag mögül, s bal kezemmel az álarcért nyulta. Arcom elé emelve kezdtem tovább a mozgást lassú, de annál szexibb lépésekkel közeledtem a fém rúdhoz . Jobb kezemmel meg kapaszkodtam benne és hátra hajtottam a fejem egész felső testemmel mire lassan elemeltem az arcomat takaró maszkot. Teljesen lecsúszva a padlóra egy hatrabukfenc után spárgába érkeztem le és szétnyílt a felsőm gombjai. Mire enyhe fütyülést, éljenzést hallottam lentről. De nem foglalkoztam vele... jött a kedvenc részem felnyílt mögöttem a színpad és egy féloldalas kanapé lett a további segítségre. Kecses léptekkel az ülő alkalmasság elé érve nyomtam ki kicsit a popom, mert tudom ezt nagyon szeretik. Majd megfordulva ültem le rá, kezeimet bokámtól végig vezettem testemen, majd vissza derekamra fogva kigomboltam a nadrágot összetartó kis műanyagokat, és egy nagyobb terpesz után le is kaptam magamról azt is. Lassan dőltem hátra egyik kezemmel meg támaszkodtam magam mögött a másikkal érzékien simogatta magam. De már csak nagy hangzavarra lettem figyelmes és arra, hogy a pincér csajok sikitanak. Ijedtségemben összerezzentem, s egy dühös tekintetet láttam meg magam előtt. Azonnal, durván a csuklómra mart, majd húzni...inkább ráncigálni kezdett magam után.

-Hé... én itt dolgozok. Engedj el! - kezdtem rángatni a kezem a vas karmok közül, de semmi haszna. Mire az öltöző előtt megállva rúgta be a falapot, majd lökött be rajta, maga után bevágva azt.

-MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? HAAA?! - ordítva jött felém, de én minden egyes lépéssel hátráltam egyett, amíg a hátamnak nem ütközött a fal. -KIBASSZOTUL MEG MONDTA, HOGY BEJÖSSZ MA HOZZÁ A CÉGHEZ! - ütött a falba az öklével.

-Sa... sajnálom. Elaludtam. Ide is alig értem be. - válaszoltam neki kissé reszketve, félelmetes ez a dominancia ami belőle árad.

-LESZAROM. AZ VAN AMIT ÉN AKAROK. ÉN FELETTED ÁLLOK JOBB HA EZT MEGJEGYZED. - sziszegte fogai közül ingerülten. Viszont nekem nem tetszett, ahogy beszélt rólam, mintha én tőle függnék.

-Maga... vagyis TE.. - böktem a mellkasára mutató ujjammal. - nem parancsolhat nekem. Én nem vagyok eladó!!! Nekem van egy főnököm, aki a mai fellépésemet nem fogja kifizetni. - jegyeztem meg undorral a hangomban.

-Ohhhh ettől nem kell félj!!!- húzta perverz mosolyra a száját. - Csak úgy az információ áramlás véget, gondolom még nem jutott el hozzád, de új tulaja van a bárnak. - nevetett rajtam továbbra is, mintha valami vicceset mondtam volna.

-Na és ki lenne az? Talán... Khm... te? Na ne nevetés... - gúnyolódtam rajat továbbra is.

-Eltaláltad! Úgyhogy innentől kezdve az enyém vagy... Baby! - hajolt a fülemhez, és úgy súgta bele az utolsó szavakat erotikusan.

Akkor ezek szerint végem van!

Sziasztok.
Na itt is volna a meglepi részem.
Remélem tetszett. 🥰
Igyekszünk a folyatással.
Millió puszika és ölelés

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️