» 𝘜𝘵𝘢́𝘭𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬 « 𝘔𝘢𝘳𝘪𝘤𝘴 𝘗𝘦𝘵𝘪 𝘧𝘧. «

» 𝙃𝙪𝙨𝙯𝙤𝙣𝙣𝙚𝙜𝙮𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙧𝙚́𝙨𝙯 «

-Nézd már! - mutogattam szabad kezemmel egy kijáratnak tűnő ajtó felé, mivel a másik kezemmel még mindig a Maricsot vonszoltam magam után

-Na? - állt szorosan mellém

-Ajtó - néztem fel rá

-Há' azt én is látom

-Lehet hogy ez már a kijárat?

-Te mész előre! - engedett maga elé

-Puhapöcs - mondtam halkan

-Mi?

-Semmi - vágtam rá, majd lassan kezdtem kinyitni az ajtót

-Dikk, fény! - rakta kezeit a szeme elé Marics, majd én is így tettem mivel rendes kibicsaklottak a szemeim a hirtelen fényáradattól

-Na végre bazdmeg, hogy ti is képesek voltatok kijutni! - hallottam meg egy ismerős hangot, név szerint Milánunkét

-Mer' most mit izélsz tesó? - nézett felé drága csapattársam

-Ti világi szerencsétlenek mi már vagy egy órája kijöttünk és rátok várunk

-Oszt a kezetekkel meg mi történt? - kérdezte vigyorogva a zombi, utalva arra hogy még mindig kéz a kézben álldigálunk egymás mellett

-Fosott ez a vérbeli alfahím! - mutattam a Maricsra, majd gyors kikaptam a kezem az övéből

-Mi az hogy én fostam?! - kérdezte egekig érő szemöldökkel

-Véletlenül nem te voltál az aki már az elején félt elindulni ezért végig a seggemben volt, mert nem mert előre menni? - fordultam felé

-Ez... - kezdett volna hadonászni a mutató ujjával, de egy nyomós ellenérvet sem tudott mondani

-Te is tudod, hogy igazam van! - fordultam a többiek felé

-De véletlenül nem én találtam meg az egyik szobából kivezető kulcsot?! - nézett rám egy önelégült vigyorral

-Nem - vágtam rá komoly arccal

-Jó ez mondjuk igaz... - gondolkodott el

-Dee amúgy milyen volt? - kérdezte mit sem sejtve Májló

-Egyszer megmarkolta a farkam! - mutatott rám a Marics

-Te meg egyszer megcsöcsörésztél! - mutattam én is felé

-Azt hittem háttal vagy!

-Én meg azt hittem a másik oldalamon vagy!

-Úristen... - bambult maga elé Milo

-Úúristeeeen - kezdett el kifele menet énekelni ez a hígagyú mellettem

-Kussoljál köszi - szóltam rá unottan

-Naa Kicsi, most mér'? - karolt át, Tillát idézve: röhörészve

-Már bent is mondtam, hogy nem szimpatizálok ezzel a becenévvel

-Úú esküszöm felkeltette az érdeklődésemet hogy mik zajlottak odabent - vigyorgott felénk perverz fejjel Manuel

-Annyira szurkoltam érted, hogy igazi zombivá változz ott bent és talán akkor fel is vettek volna ide dolgozni és nem kellet volna bámulni azt az értelemmel teli pofádat, de baszki...nem jött össze - játszottam meg a sajnálkozást

-Kapta halt tesó, én azt mondom - veregette meg a vállát a Valkusz

-Szegéényt, most miért bántod? - ölelte meg párját Ildi, mire én csak sóhajtottam egyet