» 𝘜𝘵𝘢́𝘭𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬 « 𝘔𝘢𝘳𝘪𝘤𝘴 𝘗𝘦𝘵𝘪 𝘧𝘧. «

» 𝙃𝙪𝙨𝙯𝙤𝙣𝙝𝙖𝙩𝙤𝙙𝙞𝙠 𝙧𝙚́𝙨𝙯 «

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami rohadt nehéz valami van a hasamon, mivel háton feküdtem.
Pontosítok, valaki feküdt rajtam.
Kell nevet mondjak?
Egész testével rajtam volt kiterülve mint egy leveli béka, a lábai terpeszben, bal keze a felkaromon pihent a másik meg csak ott volt a teste mellett, a fejét pedig az éjszaka folyamán teljesen a bal nyakhajlatomba fúrta.

-Szállj már le rólam te malac! - próbáltam lelökni magamról, csak a kicsit nagy lendület miatt most én kerültem az ő hasára, ő pedig alám

-Dik - nyögött ki ennyit a reggeli rekedtes hangján

-Neked is jó reggelt - terültem ki mellette a kihúzott kanapén

-Jó reggelt kisasszony, milyen érzés volt mellettem aludni? - fordult felém büszke mosollyal

-Hát, ha nem arra kelek hogy rajtam fekszel, egészen elviselhető lett volna. Jah, bár nem aludtam sokat mivel fújtattál mint egy most berántott fűnyíró

-Há' én jól aludtam - kezdte el bámulni a plafont

-Azt elhiszem - vánszorogtam át a konyhába

-Kávét csinálsz? - táppászkodott fel ülő helyzetbe, majd a kanapé háttámlájára támaszkodott

-Aha, csak hogy lásd kivel van dolgod neked is csinálok, ha szeretnél - néztem rá

-Jaj de kis aranyos ma reggel valaki - mondta kislányos hangon

-Rendi akkor nem kapsz - vettem elő egy csészét magamnak

-De naa - kezdett el nyavajogni

-Mi a varázsszó?

-Légyszike Kicsii - döntötte fejét a háttámlára, majd rám mosolygott

-Háát...elfogadható, oké kapsz - vettem elő még egy csészét neki is

-Köszii - terült el újra a kanapén

-Kész a kávé! - szóltam oda neki kb. 5 perc után, majd a két csészét a konyhapultra raktam.
Alig kimondtam egy félmeztelen Marics már mellettem is termedt

-Kösz Kicsi - mondta, majd rácsapott a seggemre

-Ha még egyszer rácsapsz, levágom a kezed és feldugom neked. - indultam a kávémmal és egy doboz cigivel az erkély felé

-Hova mész?

-Ki. Jössz? - bólintottam az ajtó fele

-Aha - mondta, majd a bögréjével és a telefonjával együtt sietett utánam
Az erkélyre kiérve egymás mellett a korlátnak támaszkodtunk a reggeli Budapestben elveszve, mikor gyújtottam egy cigit míg kicsit hűl a kávém. Azt mondják a kávé forrón a jó, de há' felgyullad a torkom mikor úgy iszom, olyankor instant Süsünek érzem magam.

-Nemá' az enyém bent van - indult volna vissza az ő cigisdobozáért a Marics, mikor megböködtem az oldalát és odanyújtottam neki az enyémet, hogy vegyen abból

-Kapok egyet? - nézett rám meglepetten

-Szerinted miért tartogatom itt? - mosolyogtam egy kicsit

-Köszi - kuncogott boldogan - öhm...gyújtóm sincs

-Nesze - nevetve nyomtam a kezébe az enyémet

-Köszi, megint - nevetett ő is, majd újból a korlátnak támaszkodva, Budapestet csodálva kezdtük el szívni azt a káros szart, mikor arra eszméltem fel hogy a Marics engem figyel

-Mi az? - kérdeztem kicsit nevetve

-Semmi... - fordult az ellenkező irányba, majd nagy sóhajjal fújta ki a cigifüstöt
A dohikat elszívtuk, a kávéinkat megittuk, de nem mentünk vissza a lakásba hanem még kint maradtunk kicsit csodálni a tájat. Legalábbis én ezért maradtam kint, a Marics meg rák tudja.

-Kicsi? - szólalt meg pár perc némaság után. De nem az a tipikus kínos csend volt, hanem az a...kellemes.

-Hm? - fordultam felé, majd mélyen egymás szemébe néztünk

-Köszi a kávét meg a cigit - hadarta el egy kis vacillálás után, majd az ellenkező irányba emelte tekintetét

-Szívesen - válaszoltam egy nagyon apró mosollyal, bármennyire is nem látta - viszont szerintem menjünk vissza, mert a gerlicék is nemsokára magukhoz térhetnek - nevettem

-Jahh - nevetett ő is, mostmár felém fordulva

-Milán mikor kérdezi már meg?

-Mármint? - ráncolta össze a szemöldökét

-Ne legyél má' hülye, hát azt hogy a Kyra mikor lesz már a barátnője - világosítottam fel

-Jaa, hogy azt - túrt bele a hajába, majd nyújtózkodott egyet - Milán barátom azt mondta nemsokára, úgyhogy - vont vállat, majd visszamentünk a lakásba

-Szerinted felkeltsük őket? - csüccsentem fel a konyhapultra

-Nekem mindegy, őszintén most elvagyok így - ásított és nyújtózkodott egyet megint, miközben kirajzolódtak a kockái. Nem, még mindig nem vett fel pólót.
Majd miután kiásítozta magát, felhuppant mellém a konyhapultra, és ott üldögéltünk egy darabig.

-Mesélj valamit - szakítottam meg a csendet

-Mit meséljek?

-Nem tudom

-Én sem - beszéltük meg a problémáinkat, majd mindketten jóízűen elnevettük magunkat

-Éhes vagyok - szálltam le mellőle

-Én is - jött ő is utánam

-Csinálok rántottát, kérsz? - kérdeztem miközben serpenyő után kutattam

-Elfogadom, köszi.
Elkezdtem felverni a tojásokat, mikor látom hogy a Marics sunyiban elővesz a fiókból egy fakanalat és azzal rácsap a seggemre.

-Annyira utállak! - kaptam én is a kezembe egy fakanalat - Fegyverem van és nem félek használni! - kezdtem el felé hadonászni, miközben a másik kezemmel beleöntöttem a tojásokat a serpenyőbe

-Párbaj Kicsi? - vigyorgott a Marics azon a tényen,
hogy mellkason böktem egy fakanállal

-Ám legyen! - kezdtünk el kardozni a kanalakkal mint két kisgyerek, majd Májló szólalt meg a hátunk mögül

-Jó reggelt srác... ti most komolyan fakanalakkal kardoztok? - kérdezte félkómásan, majd a Mariccsal vigyorogva néztünk felé hogy bizony jól vélte felfedezni, hogy két öt éves szabadult be a konyhánkba

-De na, csináltunk reggelit! - mutat büszkén a tojások fele kanalával az ellenfelem

-Hé, én csináltam! - mutattam magamra én is a kanalammal

-De segítettem, itt álltam és küldtem feléd a pozitív energiát!

Miután a csipet-csapat bereggelizett a srácok hazamentek, mi elmosogattunk majd Ildi is nemsokára hazaért. Amúgy most esik le, hogy nem fagyott meg a Marics az erkélyen, mikor holnap már november...