» 𝘜𝘵𝘢́𝘭𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬 « 𝘔𝘢𝘳𝘪𝘤𝘴 𝘗𝘦𝘵𝘪 𝘧𝘧. «

» 𝙃𝙖𝙧𝙢𝙞𝙣𝙘𝙖𝙙𝙞𝙠 𝙧𝙚́𝙨𝙯 «

'𝑇𝑎𝑙𝑎́𝑛 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑘𝑒𝑡𝑡𝑜̋𝑛𝑘𝑛𝑒𝑘 𝑗𝑜𝑏𝑏 𝑙𝑒𝑠𝑧, ℎ𝑎 𝑡𝑜̈𝑏𝑏𝑒́ 𝑛𝑒𝑚 𝑙𝑎́𝑡𝑗𝑢𝑘 𝑒𝑔𝑦𝑚𝑎́𝑠𝑡...'

Úgy látszik, ezzel a gondolattal nem egyedül értettem egyet...
Ő nem keresett, én nem kerestem. Azóta nem találkoztunk egymással, nem mintha amúgy összejárnánk csak úgy jókedvünkből, mivel az én oldalamról az ellenszenv még mindig nem szűnt meg.
Azt hiszem.
De azóta akkor is valami megváltozott, viszont nem tudnám megmagyarázni micsoda.
Két hét telt el azóta, elkezdett hatalmas pelyhekben szállingózni a hó, úgyhogy egy szokásos cigarettával kimentem a teraszra gondolkodni kicsit.

-Szia - jött ki hozzám Kyra - Mi van veled? - támaszkodott mellém, majd kérdően rám nézett

-Semmi, mi lenne? - erőltettem egy mosolyt az arcomra

-A buli óta más vagy...kamuztál és nem a Sofinál ébredtél, ugye? - kérdezte nyugodt hangnemben.
Nem, a lányok nem tudnak arról, hogy mi történt azon a bizonyos éjjelen. Csak a Brúnó tud róla, ő is csak azért mert ki kellett mondjam valakinek.

-Uhum - húztam el a számat

-Mesélj, mi történt - hajította át bal karját a vállamon

-Hát... - vontam vállat - lefeküdtünk a Mariccsal és náluk ébredtem - mondtam ki egy hatalmas sóhaj után, majd reakciójára várva felé fordultam

-Biztos utáljátok ti egymást? - tette fel a kérdését kissé tartva a válaszomtól

-Igen. Biztos. - vágtam rá rögtön, majd újra a számba vettem a cigimet

-Láttam hogy nézett rád a buliban

-Na hogy? Semmi extra, ne gondolj bele többet. Attól még hogy ti ketten az Ildivel együtt vagytok a haverjaival, az nem jelenti azt hogy mi köztünk is több lenne. - hurrogtam le kissé bunkón - Bocsesz - ejtettem ki halkan

-Nem történt semmi - simogatta meg a hátam - Amúgy meg nem tudnám megmagyarázni, de más volt mint az elején

-Áhh - ráztam meg a fejem nemlegesen

-Mit tennél, ha szerelmet vallana? - tett fel egy nagyon hirtelen jött kérdést

-Szemközt köpném, majd a pofájába röhögnék - válaszoltam komolyan

-Na most akkor őszintén

-Ilyen sose lesz emiatt ne törd a fejed, akkor meg minek gondoljak bele? - hadonásztam a kezemben pihenő feltekert dohánnyal

-Csak válaszolj a kérdésemre

-Nem tudom... - vontam vállat

-Szerintem ti nem vagytok közömbösek egymásnak - szólalt meg pár perc hallgatás után

-Mi? - kérdeztem vissza, bár tökéletesen hallottam az előbbi bugyuta kijelentést

Ő csak vállat vont, megsimogatta a vállamat majd visszament a lakásba.
És megint egyedül maradtam.
Én és a fejemben lakozó zűrzavar.
Annyi a megválaszolatlan kérdés...
Vajon a fiúk tudnak róla?
Ő mit gondol ezzel kapcsolatban?
Élvezte velem az együttlétet?
De mindközül a legfontosabb...francokat érdekel ez engem?

A napok szokás szerint hamar elrepültek, semmi érdekfeszítő nem történt, a lányok kapcsolata a párjukkal szerencsére tökéletes, esik a hó aminek örülök, karácsonykor hazamentünk egy hétvégére a családhoz, viszont szilveszterre már újra Budapesten vagyunk, hisz a srácok bulit szerveznek.
Az év utolsó napja is elérkezett, december 31-ét írunk.